EP: Gyenge, de a miénk

Ingajárat

Strasbourgban villamossal a legegyszerűbb megközelíteni az Európai Parlament épületét. A német határ melletti francia város központjától néhány megállóra egy füves pusztaságban áll a kör alakú épület.

A hatalmas parlamentben mind a 785 képviselőnek van egy apró irodája, zuhanyzós WC-vel. Van egy hatalmas tanácsterem, egy gigantikus étterem és egy terebélyes kávézó, az alagsorban sajtószoba összezsúfolt munkaállomások tucatjaival, az egyéb szinteken rengeteg tárgyaló.

Ez az épület sokkal szebb mint az Európai Parlament ennél sokkalta nagyobb brüsszeli székháza, a másik EP. Ott is van hatalmas ülésterem, ott is van minden képviselőnek saját irodája, ott még több tanácsterem található, ott van fodrászat, bank, szauna és fallabdapálya is.

A strasbourgi épületet havonta négy napig használják, a brüsszelit nagyjából folyamatosan. Jellemzően gurulós bőröndöket huzigáló vagy aktahalommal rohangáló emberekkel vannak tele. A 785 (nyártól csak 736) képviselő és fejenként átlag 2-3 asszisztensük, 1-2 szakértőjük, rendszeresen meghívott látogatócsoportjaik, lobbisták és újságírók kavarognak az épületekben. Ha felkerekednek, akkor megszállják a repülőtereket, a vonatokat, a sztrádákat, a határon kicserélik a telefonjaikban a kártyát vagy egy második készüléket kapcsolnak be, és bosszankodnak a másik helyen hagyott iratok miatt.

Drága a két székhely fenntartása, de ez fontos szimbólum. Brüsszelben van minden egyéb jelentős EU-hivatal (a bizottság és a tanács székhelye a belga főváros), Strasbourg pedig a német-francia megbékélés jelképe. Egy szimbólum megér néhány százmillió eurót Európának.

A demokráciát képviselik

Maga az EP is sok tekintetben egy erős szimbólum, még akkor is, ha egyre inkább praktikus jelentősége is van. Ez ugyanis az EU egyetlen közvetlenül választott, egyetlen igazán demokratikus legitimációjú szerve.

Az Európai Bizottság vezetőit - a biztosokat - a kormányok delegálják, az apparátusban versenyvizsgákon felvett hivatalnokok ülnek, és az egész EU érdekében járnak el. Az Európai Tanács egész szorosan kapcsolódik a tagállamok kormányaihoz, az ott dolgozók diplomaták vagy minisztériumok hivatalnokai. Az EP-ben viszont közvetlenül választott politikusok ülnek, ők a lakosságot, és nem a kormányokat vagy a hivatali gépezetet képviselik. Az EP legfontosabb szerepe, hogy az EU polgárai érezzék, van közük és beleszólásuk a kontinens eddigi legnagyobb szabású közös kísérletébe, a nemzetállamokat összekapcsoló, egyre szorosabb szövetségi rendszerbe.

Az EP-nek vannak a legszebb épületei, ide juthatnak be legkönnyebben civilek – mindig tele van látogatócsoportokkal – de a három nagy EU-s szervezet közül ennek a legkisebb az ereje. Az EP hatalma évtizedről évtizedre növekszik, de a megválasztott képviselők még mindig gyengék a kormányok hatalmához képest. A Lisszaboni Szerződéssel ez változhat és az EP ereje tovább növekedhet.

Csíkos zokniban orrot túrni

Az EU-s jogalkotás három szervezet közös ügye. Az egyszerűség kedvéért nézzük egy elvont példát. Például az EU „eldönti”, hogy mind a 27 tagállamban 2017-től csak csíkos zokniban lehet orrot túrni. Erről a bizottság hivatalnokai először írnak egy jogszabályt, mondjuk az egészségügyi főigazgatóságon. Ezt megmutatják a kormányokat képviselő tanácsnak (ahol az egészségügyi miniszterek illetve azok emberei foglalkoznak vele) és megmutatják a parlamentnek is.

A tanács és a parlament is egyeztet, belepiszkál és visszaküldi a tervezetet a bizottságnak. A bizottság újraírja a jogszabályt, például a tanács kérésére bekerül, hogy Cipruson csak 2018-ban vezessék be a szabályt, viszont a zoknik csíkjainak száma egyik tagállamban se haladhassa meg a nyolcat. A parlament meg például azt kéri, hogy csak olyan csíkos zoknit lehessen használni orrtúráshoz, amit olyan gyárban készítettek, ahol a dolgozók legalább 4 százaléka gümőkorból felépült féllábú anya. Ha a tanács és a parlament is rábólint e kiegészítésekkel teletűzdelt változatra, akkor ebből jogszabály lehet (amit a nemzeti parlamenteknek is el kell fogadniuk, ezt a bizottság számon kéri rajtuk). Bonyolult a rendszer, pedig ez így is egy erősen sematizált vázlat.

Az EP nélkül nincs bizottság

A parlamentnek egy területen van látványosan erős jogköre: a képviselőknek meg kell szavazniuk a biztosok kinevezését, és akár vissza is hívhatják őket. A biztosokat ugyan a kormányok jelölik, de emlékezhetünk, hogy például hiába akarta a magyar kormány és a bizottság elnöke is, hogy Kovács László 2004-ben energetikai biztos legyen, a parlamenti képviselők jelezték, hogy ezt nem szavaznák meg. Ezért gyorsan inkább az adóügyeket kapta meg az egykori MSZP-elnök. A megfelelő együttműködés miatt alakult ki a szokásjog, hogy a bizottság elnöke mindig ahhoz a pártcsaládhoz tartozik, amelyiknek éppen a legnagyobb frakciója van az EP-ben. Így lehetett a mostani bizottság elnöke Jose Manuel Barroso, akinek pártja az EPP-ED frakciót erősíti.

Együttdöntés

A többi ügyben különböző szintű hatalma van az EP-nek. A legerősebb az együttdöntési eljárás. Ez az EU-s ügyek mintegy kétharmadára, konkrétan a környezetvédelem, a közlekedés, a fogyasztóvédelem, az illegális bevándorlás és a belső piacot érintő kérdésre vonatkozik. Az ilyen ügyekben a parlament és a tanács egyenlő erőt képviselnek, mindkettő átírhat és elutasíthat bizottsági tervezeteket. Ha a két intézmény között nem jön össze a kompromisszum, akkor nem lesz jogszabály sem. Bizonyos ügyeket így hosszú évekig passzolgat egymáshoz a három szervezet, ilyen például most a munkaidő irányelv, amiben olyan régóta nincs egyetértés, hogy idén tavasszal szokatlan módon a tanács, a bizottság és a parlament képviselői közös tanácskozást is tartottak, egyébként sikertelenül.

Konzultáció

Bizonyos ügyekben az EP konzultációs eljárás keretében fejtheti ki az álláspontját. Ide tartozik az adózás, az iparpolitika, a mezőgazdasági politika vagy ha egy tagállam csatlakozni akar az eurózónához. Ezekben az ügyekben az EP véleményét kikérik, de a tanácsnak nem kötelező hallgatnia a képviselőkre – valamennyire azért igyekeznek figyelembe venni a gyakorlatban. Jellemző, hogy az EU költségvetésének majdnem a fele mezőgazdasági támogatásokra megy el, és pont ez a terület is ide tartozik.

Hozzájárulás

Létezik még a hozzájárulási eljárás. Ez azt jelenti, hogy az EP-nek vétójoga van, de nem módosíthatja az eléje került tervezetet. Ezt az eljárást az EU bővítésekor és nemzetközi szerződések megkötésekor alkalmazzák. A képviselők tehát megvétózhatják egy-egy tagállam belépését, de a csatlakozási feltételeket már nem módosíthatják.

A külpolitikai és a katonai ügyekből szinte teljesen kimaradnak az EP-képviselők, ilyen témákban csupán tájékoztatást kapnak.

Még egy kis mozgástér

Ugyanakkor nincsenek teljes passzivitásra ítélve a hol Brüsszelben hol pedig Strasbourgban ülésező politikusok. Maguk is kezdeményezhetnek ugyanis jogszabályokat, csak éppen nem kötelezhetik azok elfogadására az EU-t.

A magyar parlamentben például előállhat egy képviselő egy saját maga által írt törvénytervezettel, amit ha elfogadnak a képviselők, akkor abból tényleg törvény is lesz. Az EP-képviselők viszont csak ajánlásokat és jelentéseket tehetnek, amit ha a parlament többsége megszavaz, akkor a szöveg alapján a bizottság írhat törvénytervezetet (majd azt elküldheti a tanácsnak és vissza a parlamentnek együttdöntésre), de arra semmilyen garancia sincs, hogy ez meg is történik majd. Ahogy arra sincs garancia, hogy a bizottsági és tanácsi szűrőn nem alakul-e át alapvetően a szöveg.

Persze a képviselők igyekeznek ezért egyeztetni a bizottsággal mielőtt a parlament elé viszik jelentésüket, tehát általában nem csak úgy a levegőbe gyártják a törvénytervezeteket, de azért a budapesti Kossuth téren jobb esélyekkel indul neki a törvényalkotásnak egy képviselő mint a brüsszeli Luxembourg téren.

Költségvetési szerep

A parlament beleszólhat az EU költségvetésébe is, bár egyáltalán nem minden tételbe, például a mezőgazdasági kiadásokba (ez az egyetlen terület, ami teljesen EU-s ellenőrzés alatt áll) egyáltalán nem. A szociális és regionális támogatások, az energia, a kutatás, a közlekedés, a fejlesztési programok, a környezetvédelem, az oktatás és a kultúra területén azonban az EP-képviselőké az utolsó szó. Persze, hogy mennyi pénzt osztanak szét e területek között, azt nem az EP, hanem a kormányok döntik el (a bizottság ajánlásából kiindulva).

Az EU-s pénzek elköltését az EP ellenőrzi is. Nem véletlen, hogy az EP legfontosabb bizottsága épp a költségvetési és a költségvetést ellenőrző bizottsága (egy magyar képviselő van, aki mindkettőnek tagja: az MSZP-s Fazakas Szabolcs). A hétéves nagy költségvetési terveket is jóvá kell hagynia az EP-nek, ez különösen fontos joga a testületnek.

A Lisszaboni Szerződéssel erősebbek lesznek

Ha életbe lép egyszer a Lisszaboni Szerződés, akkor az EP még erősebb lesz. Az együttdöntési eljárást kiterjesztik majd az agrárpolitikára, a halászatra, a legális bevándorlásra, az űrpolitikára és a sportra is. Az ide tartozó költségvetési ügyekbe is beleszólhatnak majd a képviselők. Ha minden az európai politikusok többségének álma szerint alakul, akkor a most júniusban megválasztott képviselők jövőre talán már e bővített jogkörükkel élhetnek majd. Strasbourgban is meg Brüsszelben is.