Az alacsony részvétel a Fidesznek lesz jó

Az idei EP-választás Magyarországon tét nélküli választás lesz. Az európai tapasztalatokból, illetve a hazai politikai erők viselkedéséből egyelőre az látszik valószínűnek, hogy a részvételi arány esni fog az előző választáshoz képest, ami általános jelenség az európai országokban, vélekedik Török Gábor, a Vision Consulting elemzője.

Igaz ugyanakkor az is, hogy Magyarországon a részvétel az első EP-választáson is viaszonylag kicsi volt, a jogosultaknak mindössze 38,5 százaléka adta le szavazatát. Biztosan állítható, hogy ha a politikai szereplők nem kezdenek intenzív mozgósító kampányba májusban, akkor a részvétel esni fog.

Egy hónap alatt azonban elméletileg három módon is feljebb tornászhatják a részvételt. Egyrészt elképzelhető, hogy egyik vagy mindkét nagy párt mégis komoly kampányt kezd. A másik lehetőség a tét megnövelése, amire elsősorban a Fidesz lenne képes. Ennek a lépésnek ugyanakkor vannak veszélyei: ha a Fidesz ismét megígéri a kormány bukását, de ez most sem nem történik meg, az hosszabb távon visszaüthet.

A részvétel növelésének harmadik módja a közvetlen mozgósítás. Ennek a hatásait a legnehezebb kiszámítani, de ez befolyásolhatja leginkább a részvétel alakulását. Mivel erőteljes kampányra vagy határozott tétnövelésre nem lehet számítani, a választók közvetlen megszólításának jelentősége tovább nőhet.

Az ellenzék erősödése nem meglepetés

Az ellenzék erősödésének egyik oka, hogy a kormányzati ciklusok közepén – amikor az EP-választások legtöbb helyen zajlanak – természetes, hogy a mindenkori ellenzék jobban áll, mint a kormánypárt. Ennek azonban van egy másik, Magyarország szempontjából fontosabb oka is: a részvételi arány pártonkénti potenciális különbsége. Ez a tényező kevesebb figyelmet kap a hazai elemzésekben, pedig akár rendkívüli, meglepő eredményekhez is vezethet.

A részvételi arányok különbsége pártok szerint egy országgyűlési választáson is eldöntheti a küzdelmet, de drámai meglepetést nem eredményezhet, a 2004-es EP-választáson óriási eltérések pedig nem is születtek. Igaz ugyan, hogy a szocialisták népszerűtlenek voltak, de a szavazóikat nem is jellemezte az a fajta kiábrándultság, mint most. A választás nem arról szólt, hogy a kormány tulajdonképpen már megbukott, csak még hivatalban van – a politikai erők versenye valósnak tűnt.

A vártnál is nagyobb győzelmet arathat az ellenzék

Ezzel szemben a mostani szavazás kontextusa az öt évvel ezelőttitől nagyon eltér. A jelenlegi helyzetben a kormány bizonyos szempontból béna kacsa. Elbukott egy önkormányzati választást és egy népszavazást, a koalíció felbomlott, a kormányfő távozott. Az általános értelmezés szerint a Fidesz jön, és meg fogja nyerni a következő megmérettetéseket – a kérdés legfeljebb a győzelem mértéke.

Ráadásul a kormánypárti szavazók sem elégedettek, mivel azonban a választás nem a főhatalomról szól, negatív értelemben is kevéssé lehet a szocialistákat motiválni, egy Fidesz-győzelemmel való riogatás sem működne.

Elméletileg tehát elképzelhető jelentős különbség a részvételi arányokban az MSZP-s és a fideszes szavazók között, ami a vártnál is komolyabb ellenzéki sikert hozhat. A kormánypárti szavazóknak ugyanis egyszerűen nincs miért elmenniük szavazni – akkor sincs, ha egy parlamenti választáson ezt megtennék. A Fidesz ellenben – ha ez a szándéka – képes lehet intenzíven mobilizálni szavazóit.

Bár a részvételi hajlandóságot hagyományosan nehéz mérni, egyelőre nem látszik komoly különbség az MSZP és a Fidesz szavazói között, és a Fidesz szavazói sem tulajdonítanak jelentőséget a választásnak. Éppen ezért lehet komoly szerepe a közvetlen mobilizációnak: ezt a hajlandóságot tudja az egyik oldal akár drámai mértékben is megváltoztatni.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy kisebb összesített részvételnél ugyanakkora abszolút különbség sokkal nagyobbnak hat. Ha harmincöt százalékos részvételnél hoz a Fidesz tíz százalékkal több szavazót, az az összesített eredményeket kétszer annyira befolyásolja, mintha ez a különbség hetven százalékos összrészvételnél jön létre.

A kevés szavazó a szélsőségeknek kedvez

A szélsőséges pártok szerte Európában a kisebb részvételi arány miatt szerepelhetnek jobban, idén ez nálunk is megtörténhet. A Jobbik szavazóinak részvételi hajlandósága május elején másfélszerese a Fidesz és háromszorosa az SZDSZ vonatkozó adatának. Ez azt jelenti, hogy a Jobbiknak ez a terep most a lehető legkedvezőbb: ha támogatói valóban mind elmennek szavazni – miközben más pártok táborai ezt sokkal kevésbé teszik –, a Jobbik szinte biztosan harmadikként végez.

Ez egyben azt is jelentheti, hogy a magyar választások hasonlóak lesznek a többi ország EP-választásához abban, hogy eredményük csak kevésbé reprezentálja az ország általános hangulatát. 2004-ben nem ez volt a helyzet: az akkori EP-eredmények valóban egy nagy mintás közvélemény-kutatáshoz hasonlítottak. A mostaniak viszont egy nagy és torz mintás kutatást tükrözhetnek, a táborok relatív mobilizációs képessége legalább annyira befolyásolja majd az eredményt, mint a táborok tényleges nagysága.

Az MDF csak egy médiahackre építhet

Míg Bokros Lajos listavezetői jelölése után az MDF rengeteget szerepelt a médiában, a Bajnai-kormány megalakulása óta kevesebb szó esik róluk, ami rá is világít a párt problémáira: ma az MDF van a legkedvezőtlenebb helyzetben. Az MDF-re szavazás motivációja 2004-től egyértelmű: az MSZP–Fidesz és a politikai háborúskodás elutasítása.

Azok az egyéb elemek, amelyekkel az MDF a két nagy párt közöttiséget tartalommal megtölteni próbálta, a szavazókhoz alig-alig jutottak el. Bokros jelölése és az azt körülvevő intenzív figyelem is inkább a személynek szólt, mint annak a programnak, amit Bokros konkrétan képvisel.

A Bajnai-kormány megalakulása azonban kifogta a szelet a párt vitorlájából, ráadásul az MDF nagyon nehezen tud tétet adni a választásnak. Kikerülve a hírekből, minimális reklámfelülettel és gyenge részvételt várva az MDF-nek van a legkisebb esélye az öt százalék átlépésére. Éppen ezért feltételezhető, hogy az MDF májusban valamilyen nagyszabású – vagy annak szánt –, akár radikális és önveszélyes médiahackkel próbál majd ismét releváns szereplővé válni.

Az SZDSZ a szélsőségkártyára épít

A 2004-es EP-választás az SZDSZ-nek kedvező feltételek között zajlott, de 2009-re a helyzet megváltozott. Az SZDSZ politikai tevékenysége szavazóinak nagy részét elbizonytalanította. Felmérések szerint az SZDSZ-szavazók részvételi hajlandósága az MDF-szavazókéval azonos, ami könnyen a liberálisok kieséséhez vezethet.

Az SZDSZ egyetlen esélye, ha a választásig képes valahogy saját szavazói szemében megnövelni a választás tétjét. Az SZDSZ két szempontból is jobb helyzetben van, mint az MDF. Egyrészt, az SZDSZ komolyabb médiafelülettel rendelkezik, politikusai jobban láthatók, ami kulcsfontosságú lehet a kampányidőszakban. Másrészt, az SZDSZ-nek a szélsőséges jelenségek erősödése olyan kampánytémát ad, ami elméletben alkalmas lehet szavazóinak mobilizálására.

Az már április vége óta látszik, hogy az SZDSZ erre a szélsőségkártyára építi majd kampányát májusban. Kérdés, elég lesz-e ez arra, hogy a pártjukban csalódott liberálisokat egy egyébként tét nélküli választáson az urnákhoz csábítsa. A jelenlegi helyzet alapján az SZDSZ-nek az MDF-nél kicsit több esélye van a mandátumszerzésre, de ez az esély sem több ötven százaléknál.

Az MSZP-re vereség vár

A szocialisták biztosan vereséget szenvednek az EP-választáson, és ennek mértéke elsősorban ellenfeleinek mobilizációs képességétől függ majd. Két elem azonban csökkentheti az MSZP vereségének mértékét. Egyrészt a szocialista szavazók hagyományosan fegyelmezettek: még pártjukkal való komoly elégedetlenség mellett is képesek lehetnek elmenni szavazni egy tétnélküli megmérettetésen is. Másrészt, az MSZP-vel szembeni várakozások olyannyira alacsonyak, hogy egy nem katasztrofális vereség akár mérsékelt siker is lehet.

A Fidesz még tartogathatja erejét

A Fidesz választási eredménye minden más pártnál jobban függ a Fidesz saját erőfeszítéseitől, attól, hogy mennyire akarja a párt vezetése megemelni a választás tétjét, és mennyire kívánja mobilizációs gépezetét csúcsra járatni. A párt nem törzsszavazó támogatói alaphelyzetben nem motiváltabbak a lakossági átlagnál, de a Fidesz közvetlen mozgósítással képes lehet saját táborát nagyobb arányban elvinni szavazni.

Jelenleg azonban a Fidesznek nem feltétlenül érdeke, hogy óriási vereséget mérjen a szocialistákra, hiszen kétharmados győzelmük segíthetné a Fidesz-ellenes tábor összezárását.

Ugyanakkor egyetlen párt sem képes arra, hogy visszafogja aktivistáit és szavazóit, akik minden egyes alkalmat igyekeznének kihasználni ellenfelük ellehetetlenítésére.

A Jobbik lehet a harmadik erő

A választás körülményei leginkább a Jobbiknak kedveznek. Az alacsony összesített részvételi arány és ezzel kontrasztban a radikális párt szavazóinak nagy részvételi hajlandósága, valamint a választás tétnélkülisége is a Jobbikot segíti. Utóbbi 2004-ben az SZDSZ-nek kedvezett: mivel nem a miniszterelnök és a kormány személyéről történik a döntés, akár olyanok is támogathatnak egy kisebb pártot, akik egyébként nagyobb szövetségesüket támogatnák. A Jobbiknak így jó esélye van a bekerülésre, és akár a kifejezetten meglepő szereplésre is.

Nem értjük az EP-képviselőket

Az EP-választás tétje eltér a többi választásétól, hiszen az európai parlamenti képviselők semmilyen viszonyban sincsenek a magyar polgárokkal: nem hoznak közvetlenül olyan döntéseket, amelyek érintenék őket, és nem látnak el olyan szimbolikus feladatokat sem, amelyekhez kapcsolódhatnának.

A polgár szavazata és az uniós politika közti kapcsolat áttekinthetetlenül áttételes. A megválasztott képviselők egy olyan parlamentnek lesznek önmagukban kevéssé szignifikáns tagjai, amelyik maga is csak erősen korlátozott befolyással rendelkezik egy olyan jogalkotási folyamatra, amelynek eredményét a választók alig ismerik.

A tétnélküliségnek azonban két hatása is van az idei magyar választásokra. Az első, hogy a pártok mégiscsak valamilyen tétet kapcsolhatnak a választáshoz, és ha a politikai szereplők megnövelik az EP-választás jelentőségét, ezzel változhat a választók érdeklődése is.

A másik idei következmény az lehet, hogy a polgárok megtanulják, hogy a választásnak nincs konkrét következménye, és ezért ennek megfelelően is szavaznak. A magyar választók már megtanulták a választási rendszer működését, és ezért például nem jutalmazzák a küszöb körüli pártokat. Megtanulták azt is, hogy a népszavazásnak nincs kormánybuktató hatása, de azt is, hogy lehet politikai következménye.

Az idei nem hasonlít majd a 2004-es választásokra

2004-ben a választók nem tudták, mi a tétje a választásnak, hajlamosak voltak egyszerű belpolitikai választásnak tekinteni, így az leginkább egy kis részvétel mellett rendezett parlamenti választáshoz hasonlított, amelytől az emberek következményeket vártak. Komoly kampányok voltak, a pártok készültek az eredményekre, és belpolitikai következményeket tételeztek – majd vontak le – az eredményekből.

Az 1979 óta tartott EP-választásokról köztudott, hogy azok nem európai témákról szóltak, de általában nem is egyszerűen belpolitikai megmérettetések. Az EP-választások a legtöbb országban ún. másodlagos választások: a szavazók a belpolitikai erőkről mondanak véleményt, de nem úgy, mint egy országos választáson, mert tudják, hogy a választás eredménye is más lesz, mint egy sima választáson. Ennek a felismerésnek a második eleme hiányzott a magyar szavazásból 2004-ben.

A Bajnai-kormány megalakulása abba az irányba hat, hogy a szavazás ne lehessen egy, a kormányról szóló referendum – hiszen ehhez túl kevés idő telt el. A 2009-es EP-választás tehát jellegében európaibb lesz, mint amilyen a 2004-es volt. Ami azt jelenti, hogy kevésbé fontos szavazás lesz, és kevésbé komoly következményekkel járhat majd.