Huszonéves csajok az EP árnyékában
További EP-választás cikkek
2005 tavaszán láttam először egymás mellett legalább tíz magyar asszisztenst és gyakornokot. Negyedórányi sétára voltunk a brüsszeli Európai Parlament tömbjétől, egy kétszintes házban, amit talán öten béreltek közösen. Éjfél körül járt az idő és egy kis bulit rendeztek. Csak magyarok töltötték meg közepes harsánysággal a biciklikkel és táskákkal berendezett bérleményt. Volt egy kevés alkohol (senki sem volt igazán részeg), volt egy kevés fű (a közeli Hollandiában könnyen lehet vásárolni, de csekély mennyiségben a belga törvények is engedik a tartását). Az egyik lány mindenáron egy hollandiai white partyról készült filmet akart nézetni a többiekkel videón (ez olyan táncos buli, ahová csak fehér ruhában lehet bemenni, azóta Magyarországon is tartanak ilyet). Fél kettőre a társaság nagy része kidőlt, a nem asszisztens látogatók tapintatosan elhagyták a nyugovóra készülő házat.
Egyetlen buliból és néhány asszisztensről lehetetlen általános következtetést levonni, de néhány fontos elem már a bevezetőből is jellemző: az asszisztensek nagy tömegben előforduló Brüsszelben albérletező huszonévesek, akik általában álmosak.
Megírja a felszólalást, leküldik közértbe
Minden EP-képviselőnek van havi 17 ezer eurója arra, hogy saját stábját fizesse belőle. A többség általában huszonéves fiatalokat alkalmaz, főállású szakértőként, asszisztensként illetve gyakornokként. Egy képviselőnek általában 1-2-3 asszisztense van. Ritka, hogy valaki asszisztensként végigcsináljon egy egész ciklust, általában 2 évig maradnak képviselőjük mellett. Az állás nagyon komoly bizalmi munka.
Az asszisztensek munkaköre képviselőnként változik ugyan, de lényegében szinte mindent csinálnak: hallottam olyanról, aki megírja képviselője parlamenti felszólalásait, aki fordítja és átnézi a hivatalos iratait, aki kezeli az e-maileket, aki szállodai szobát foglal, aki vezeti az autót ha képviselője ivott, aki villamosjegyet vesz a képviselő által meghívott újságírónak, akit leküldenek bevásárolni, aki uniós jogszabályok tucatjairól készít egyetlen éjszaka elemzést, aki budapesti hivatalokat hívogat, hogy hány teherautó van Magyarországon bejegyezve mert egy irányelvtervezethez ez a magyar érdek képviseletéhez nagyon fontos lenne öt percen belül. A fenti tevékenységek nem kizárják egymást, hanem sok esetben együtt jellemzik egy asszisztens átlagos munkanapját. Némi specializáció azért jellemző: ha egy képviselő több bizottságnak is tagja, akkor asszisztensei között általában felosztja a területeket, illetve a több asszisztenssel bírók között van egy kiemelt, aki a többieket irányítja.
„Az EP azért jó hely, mert itt vannak Európa legjobb csajai. 27 országból válogatták őket, és ugye a képviselők többsége férfi, és hát a többség inkább választ szép munkatársat, mint nem szépet" – lelkendezett egy Brüsszelben élő magyar, amikor a kinti életről faggattam. „Láttad az új észt asszisztens csajt, a rasztásat? Muszáj megismerkednem vele, se észt se rasztás csajom nem volt még!" – hallottam néhány éve egy magyarul elhangzott beszélgetésfoszlányt egy brüsszeli bárban. „Távol vannak a családtól, fiatalok, napközben keményen dolgoznak, persze hogy az asszisztensek a kis szabadidejükben szeretetet keresnek. Nem csak ők, hanem mindenki, aki család nélkül dolgozik kint. Vagy elengedik magukat úgy, ahogy otthon sose tennék, vagy pedig besavanyodnak és magukba fordulnak egy idő után" – tipizálta a kint dolgozó ifjakat egy évek óta kint élő magyar.
Ehhez képest az a néhány magyar asszisztens, aki ugyan név nélkül, de legalább hajlandó volt beszélgetni velem saját magáról, ennél sokkal szürkébbnek jellemezte életüket. „Annyit dolgozunk, hogy jóformán mindig ugyanazt a néhány embert látjuk. Amikor kijöttem, azt hittem, hogy egy nagy nemzetközi társaságba kerülök, ehelyett szinte csak magyarokat ismerek. A foci-Eb idején lehetett látni, ahogy a kocsmákban drukkoltak nemzetiségek szerint az itt lévők, de akkor sem volt nagy keveredés."
„Mi például a lakótársammal (akivel ugyanannak a képviselőnek dolgoznak – szerk.) már az EP-ben reggelizünk, ott ebédelünk, néha ott is vacsorázunk. Elég nagy a magyar kolónia, van magyar étterem, magyar bolt, magyar nőgyógyász, csak magyarokat a reptérről szállító magyar sofőr, még lakást is lehet magyaroktól bérelni. Könnyű elkerülni a többieket, akármilyen furcsán is hangzik" – mondta az Indexnek egy másik asszisztens. „Azt viszont nagyon élvezem, hogy beszállok az EP-ben a liftbe, mindenki más nemzetiségű, de lényegében ugyanazért van itt, hogy az európaiak jobban éljenek. Patetikusan hangzik, de ez nekem tényleg szép" – tette még hozzá.
Az asszisztensek azért fiatalok, mert a teljesen kiszámíthatatlan beosztású, nagyon egy személytől függő, nagyon változatos munkát szinte lehetetlen család mellett hosszú távon csinálni. A képviselők szabadon döntenek, hogy kit vesznek fel, nincsenek általános felvételi követelmények. Jellemzően azért diplomások és legalább két idegen nyelven tökéletesen beszélnek, utóbbi talán a legfontosabb ehhez a munkához.
Sokan először néhány hónapig gyakornokként próbálják ki a kinti létet. Fontos lehet ez az átmeneti periódus, mert kell 2-3 hónap, hogy kiderüljön, alkalmas-e valaki erre a feladatra. Azt mondják (és ebben bal- és jobboldali képviselő mellett dolgozó asszisztens szó szerint egyetértett) hogy ennyi idő kell ahhoz, hogy az ember egyáltalán kiigazodjon azon, hogy mi hol van és mi micsoda az EP-ben. Mivel ez nagyon bizalmi állás, ritka hogy valaki az utcáról essen be egy képviselőhöz, jellemző, hogy legalább áttételesen személyesen ajánlja valaki őket munkáltatójuk figyelmébe. Ugyanakkor van arra is példa, hogy valaki nyílt pályázaton szerezte meg az állást.
Sok pénz, sok költség
A fizetésüket, a munkaidejüket és a tevékenységüket is a képviselők határozzák meg. Kevesen válaszoltak arra, hogy mennyit keresnek. Azzal utasították el a választ, hogy ami otthon soknak tűnik, az Brüsszelben egyáltalán nem olyan nagy összeg a sok utazgatás meg a hazainál jóval magasabb lakbér miatt (nem csoda, hogy általában többen bérelnek közös lakást). Akik válaszolták, azok 2500 euró körül (körülbelül 700 ezer forint) keresnek.
Van aki kevesebbet, de neki a képviselője rendszeresen fizeti a repülőjegyét, vagy beszáll a havonta kötelező strasbourgi utazásába. Ugyanakkor hallottam 4000 euró felett kereső asszisztensről is.
Az Indexnek nyilatkozó asszisztensek állították, hogy nem tudnak félretenni komoly dolgokra, például otthoni lakásra. Legfeljebb évi egy egzotikusabb nyaralás, évközben néhány amszterdami, párizsi vagy londoni kiruccanás (mindegyik város másfél-két óra alatt elérhető Brüsszelből) jelenti életükben a luxust.
Általában reggel 9-től este 7-ig a parlamenti szűk irodában dolgoznak, bizonyos napokon jóval tovább, néha viszont kevesebbet. A szombatot vásárlással töltik, mert a brüsszeli boltok korán zárnak, még mielőtt elhagynák a munkahelyüket. Szombat este buliznak (vagy csak isznak valahol) vasárnap pedig általában összeszedik magukat. Magyarországra általában kéthavonta látogatnak egy-egy hétre.
Az asszisztens fiatalokra megfigyelésem alapján érdekes kettősség jellemző. Egyrészt rugalmasabbak mint Magyarországon maradt kortársaik, hiszen több nyelven élnek, általában remek a szervezőkészségük, és jól tudnak alkalmazkodni sok váratlan fordulatot hozó munkájukhoz. Másrészt komolykodónak, koravénnek tűnnek. A fiúk öltönyben, a lányok kosztümben, vagy valamilyen visszafogottan elegáns ruhában járnak. Megőrzik a távolságtartást az újságírókkal, már-már ügyesebben nyilatkoznak mint a hazai politikusok. Fontos titkok megbízható őrzői és fegyelmezett irodai munkások. Természetes közegük az EU-s szakzsargon, és megelégszenek sokszor annyi könnyedséggel, hogy „plenya" kifejezéssel illessék a plenáris üléseket. A legkötetlenebbnek tűnő pillanatokban is képesek komoly arccal félrevonulni hivatalos telefont intézni. A munkájukat pedig komolyabban veszik, mint a huszonévesek elsöprő többsége. Sokaknak láthatóan komoly küldetéstudata van és az EU-t bántó cinikus tréfákat könnyen értetlenséggel fogadják.
A képviselők iránti lojalitás nagyon erős az asszisztensekben. Nem tudtam senkivel se beszélni, aki érdemben pletykált volna képviselőjéről, sőt, más magyarokról sem lehetett zaftos történeteket kiszedni belőlük. Pedig nyílt titok a brüsszeli magyar kolóniában, hogy melyik képviselő csicskáztatja asszisztensét, vagy melyik él rendszeres nemi életet vele. Ezekről azonban ők az idegeneknek nem beszélnek.
„Ez nem politikai állás, de azért a munka előtt is oda szavaztunk, ahol a képviselőnk van" – mondták többen is. Jellemzően nem pártvonalról kerülnek állásba a magyar asszisztensek, de családi vagy egyéb kötődéseik azért erősek a pártokhoz.
Frakciófegyelem
Az MSZP-s és fideszes asszisztensek szinte egyáltalán nem barátkoznak, nem keresik egymás társaságát, nem is nagyon tudnak egymásról. A határon túli magyar képviselők asszisztensei a kapcsolattartók a két közösség között, mert az RMDSZ-es és MKP-s képviselők asszisztensei jóban vannak az anyaország egymást kerülő asszisztenseivel mindkét oldalon. Az Indexnek nyilatkozó asszisztensek szerint e távolságtartás mögött nincs gyűlölködés vagy nagyon tudatos titkolózás a másik oldal elől: egyszerűen a parlamenti frakciólogika nem hozza közel őket egymáshoz, alig vannak spontán érintkezési lehetőségek, és annyira azért nem kíváncsiak egymásra, hogy direkt keressék a másik oldalról valók barátságát.
Rövid idő telt el a magyar EU-tagságból ahhoz, hogy meg lehessen mondani, hogy mi lesz ezekkel a fiatalokkal, ha képviselőjük mandátuma lejár vagy belefáradnak a brüsszeli munkába. Az Indexnek nyilatkozók egy része szívesen kint maradna valamilyen EU-s állásban. Mások harmadik országba mennének tovább, vagy visszatérnének Magyarországra.
A belföldi politika láthatóan nagyon keveseket vonz, inkább nyelvtudásukkal vagy EU-s tapasztalataikkal kezdenének valamit. Többen abban reménykednek, hogy a közelgő magyar EU-elnökség (2011-ben lesz) idején az állam esetleg igényt tarthat szakértelmükre. A most elnöklő Csehországban több mint 1500 ember dolgozik ezen a munkán, és szerintük hamarosan el kellene kezdeni a magyar apparátus kiválasztását is.