Síkideg lett a balkániaktól az EU

Januárban az EU továbbra is saját működési rendjével volt elfoglalva, hiszen a jogalkotásban élen járó bizottság lényegében vezetés nélkül maradt. Az Európai Parlament bizottságai egymás után hallgatták meg a biztosjelölteket, és közülük ezúttal csak egyet kaszáltak el. 2004-ben három biztost is elutasított a parlament: az olaszok és a lettek új embert küldtek, a magyar jelöltnek – Kovács Lászlónak – pedig egy gyengébb terület jutott. Most nyugodtabban ment a jelöltek meghallgatása.

Bolgár bukta

Az egyetlen biztosjelölt, akit menet közben le kellett cserélni, az Bulgária delegáltja, Rumjana Zseleva asszony volt. Zseleva egy kifejezetten gyenge területet, a humanitárius missziók felügyeletét kapta volna, de a volt EP-képviselőnek és néhány hónapig külügyminiszteri posztot is betöltő politikusnak ezt sem engedték.

Zselevát azzal is támadták, hogy amikor 2007-ben EP-képviselő lett, akkor eltitkolta egy tanácsadó cége jövedelmét a vagyonbevallásában. Később e vád alól az EP jogi osztálya tisztázta, legalábbis erről számolt be Szájer József fideszes képviselő, a bolgár politikust mindvégig támogató Európai Néppárt frakcióvezető-helyetteseként.

Azonban szakmai hiányosságai miatt is ellenezték biztosi kinevezését a zöldek, a liberálisok és a szocialisták (Zseleva egy néppárthoz tartozó bolgár párt embere). A három frakció együtt elég erős volt ahhoz, hogy a bolgárokat új jelölt küldésére kényszerítsék, pedig első körben még Barroso (szintén néppárti) bizottsági elnök is kiállt Zseleva mellett.

A bolgárok az egyik legkönnyebben támadható tagállamnak számítanak, hiszen az elmúlt években az EU-pénzek elosztása körülötti korrupció miatt büntetések sorát kapták. Így a bolgár kormány megalázása nem kavart nagy vihart, bár egy ideig a néppárt ambicionálta, hogy akkor buktassanak el egy baloldali jelöltet is.

A Fidesz ki is nézte Maros Sefcovic szlovák jelöltet, aki öt évvel ezelőtt egy szerencsétlen elszólásában a szociális rendszer kihasználóinak nevezte hazája cigányait. A Fidesz igyekezete ellenére a néppárt végül nem ment neki teljes erejével Sefcovicnak.

Bulgária pedig egy másik nőt, az eddig a Világbank egyik alelnökeként dolgozó Krisztalina Georgijevát jelölte, akit hamarosan meghallgatnak. Így február 9-én szavaz a parlament egyben az összes biztosról, és 10-én fel is vehetik az újak a munkát.

Köztük lesz Andor László magyar biztos is, akinek meghallgatását ugyan unalmasnak és semmitmondónak tartották a néppárti képviselők, de parlamenti jóváhagyása egy pillanatra se került veszélybe. Csak egy brit konzervatív támadta azzal, hogy marxista, míg a szocialisták azzal védték, hogy Barroso rövid pórázon tartja embereit, ezért nem mondhatott sok konkrétumot.

A holland távközlésügyi jelöltnek voltak még nehéz percei, de a liberális Neelie Kroes egy második, nem nyilvános meghallgatáson már megkapta a képviselők jóváhagyását.

Utolsó nagy nyomulás

Az EP-képviselők amióta csak parlament van, azóta küzdenek a nagyobb hatalomért. Hiszen a három intézmény közül – tanács, bizottság és parlament – mindig is az övék volt a leggyengébb. Ugyan az EP évtizedek óta erősödik, és most a lisszaboni szerződés is tovább erősítette, de a küzdelem azért még tart.

Ennek jó példája, hogy a bizottsági meghallgatások kezdetén az EPP különmegállapodást kezdeményezett Barrosónál, hogy erősödjenek a parlament jogosítványai. Később a többi nagy frakció is csatlakozott, és Barroso valamennyit engedett is. Az elején még a képviselők azzal zsaroltak, hogy ha Barroso nem enged, akkor nem szavazzák meg a biztosok hivatalba lépését, de aztán hamar kiderült, hogy ilyen messze azért senki sem akar elmenni.

Annyit mindenesetre a képviselők elértek, hogy ha kezdeményezik valamelyik biztos leváltását ebben a ciklusban, akkor ezt Barroso csak különös indoklás után utasíthatja el. Ez azért fontos, mert az EU belső törvényei szerint a parlament csak a teljes bizottságot egyben buktathatja meg. A követelések között még szerepelt az is, hogy az új EU-s nagyköveteket a parlament is meghallgathassa, illetve ha a parlament kéri, akkor a bizottságnak kötelező legyen törvénytervezetet írnia megadott témákban, de ezekbe Barroso nem egyezett bele.

Nemcsak a parlament keménykedne, brüsszeli forrásaink szerint a bizottságtól is nagyobb kezdeményezőkészség várható, mint az előző ciklusban volt. Erre állítólag azért van most jó esély, mert Barroso több ciklusban már nem lehet elnök, így ismerői szerint most bátrabb lesz a tagállamokkal szemben, kevésbé keresi majd a kedvüket.

Feladat pedig bőven van: a válságkezelés, a klímavédelem és a lisszaboni szerződés szabályainak életbe léptetése három olyan rövidtávú, és bonyolult ügy, amiben gyors intézkedéseket kellene hozni. Húzódik közben a mostani költségvetés felülvizsgálata (akár áprilisban lehet bizottsági javaslat bizonyos pénzek újraosztásáról), és legkésőbb az év végéig ki kell dolgozni a következő tíz év stratégiai tervét (erről előző részünkben már hosszabban értekeztünk).

A görögök csalása

A közelmúltban megválasztott új görög kormány közölte, hogy elődje hamis adatokat mondott költségvetésük helyzetéről, és hogy idén is hatalmas lesz az államháztartási hiány. Márpedig Görögország az eurózóna tagja, így tartania kellene magát a maximum 3 százalékos hiánycélhoz, hogy a közös pénz stabil maradjon. Ehhez képest bőven 10 százalék feletti hiányuk volt tavaly.

Hatalmas botrány van ebből. Egyrészt a közös hivatalok és a az eurót féltő kormányok szeretnék a görögöket nagyon megbüntetni, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő, és érezzék a túlköltekezők az egész ügy súlyát. Másrészt a külföldi rosszallás csak tovább rontja a görög gazdaság helyzetét, csökken a befektetői bizalom, ami csak távolítja a kilábalás lehetőségét.

Éppen ezért míg január elején ütötték-vágták a görögöket, addig a hónap végére inkább a tervezett athéni reformokat kedvesen ösztönző szavak kerültek előtérbe.

Az első felindulás része volt, hogy kiszivárgott egy belső bizottsági jelentés, ami szerint a görögök az egész eurórégiót veszélyeztetik. Aztán Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke mondta azt, hogy „Soha többé nem fogadhatunk elő olyan adatokat a hiányról, amelyek nincsenek köszönőviszonyban a valósággal”. Az eurót használó pénzügyminiszterek tanácsának élére újraválasztott luxemburgi miniszterelnök máris jelezte, hogy a tagállamok pórázát rövidebbre kellene fogni. És olyan tervet vetett fel a bizottság, hogy az adatokat begyűjtő Eurostatnak könyvvizsgálói jogkört kellene biztosítani.

A vita nemcsak a mostani helyzetről szól, hanem egy régi és komoly konfliktus áll mögötte: mennyire szólhatnak bele a közös intézmények egy-egy kormány legfontosabb ügyébe, a pénzköltésbe? Meddig terjedhet a szuverenitás, és honnantól veszik el a nem demokratikusan választott brüsszeli hivatalok a népképviseleti parlamentek szerepét? Illetve: meddig lehet hagyni, hogy felelőtlen és hazug kormányok veszélybe sodorják a becsületesen működőket?

Január elején még úgy tűnt, hogy nem mentik meg a görögöket. A hónap végére azonban sűrűsödtek a szivárogtatások arról, hogy német-francia vezetéssel egy mentőcsomag összeállítása készül. Hivatalosan ezt a németek és a görögök is cáfolták, azonban a háttértárgyalások elég biztosnak tűnnek.

Ha a görögök tényleg kapnának IMF-EU hitelt, akkor Magyarország, Lettország és Románia után ők lennének a negyedik tagállam, amely ilyenben részesül, de az első az eurózónában. Az már most biztos, hogy ha lesz hitel, annak brutális feltételei lesznek, hiszen már most az állami alkalmazottak fizetésének csökkentését, és ezzel párhuzamosan adóemelést követel Brüsszel Athéntól. A görög kormány egyelőre engedékenynek látszik, bár az erős szakszervezetek sztrájkokkal fenyegetnek.

Trópusi kiküldetések

Catherine Ashton kül- és biztonságpolitikai főképviselő első nagy ügye a haiti misszió megszervezése lett. Az EU 300 rendőrt (többségükben franciákat és olaszokat) küld a katasztrófasújtotta szigetre, hogy segítsék a segélyek elosztását. Az EU komoly humanitárius kontingenst is küldött, 450 millió euró készpénzt, és komplett kórházakat illetve orvoscsoportokat is.

Továbbá 100 kiképzőtisztet küld az EU Ugandába, ahol a szomáliai átmeneti kormány katonáit trenírozzák majd. Azért Ugandában, mert Szomália nem elég biztonságos ehhez.

Ashton főképviselő közben felállított egy 13 fős különleges tanácsadói stábot maga mellé, többségükben az EU régi, nagy befolyású, ám keveset szereplő hivatalnokaiból. Főleg a lengyelek és a baltiak azzal támadták, hogy titokzatos kamarillapolitikát folytat majd, és a brüsszeli mandarinok bővítés előtti hatalmát betonozza be ezzel. Ugyanakkor a stáb tagja lett Iván Gábor is, aki a magyar állandó képviselet új vezetője, egyetlenként a keleti tagállamok képviseletében. Iván sikere nem a magyar diplomácia átütő erejét dicséri azonban, hanem annak szól, hogy Magyarország 2011 elején átveszi a soros elnökséget, és a mostani és a következő két elnök nagykövetei automatikusan helyet kaptak a testületben.

Katonai ügyekben érdekes fejlemény még, hogy az éppen elnöklő spanyolok felvetették, hogy vissza kéne vonni a Kínát 1989 óta sújtó európai fegyverembargót.

Északi állatok

A halak és a fókák körül történtek érdekes fejlemények. A decemberre holtpontra jutott norvég-EU tárgyalások kompromisszummal zárultak, és sikerült megegyezni, hogy a halászok hol mennyi halat foghatnak. Ugyanakkor Izlanddal még kemény menet lesz ugyanennek az egyeztetése, mert ott még kevésbé fogékony a kormány a halászat korlátozására.

Kanadai és grönlandi eszkimó szervezetek pedig beperelték az EU-t, amiért környezetvédelmi és állatvédelmi okokból nem engedik be a közös piacra a fókákból készült termékeket. Az eszkimók szerint egyáltalán nem brutálisabb fókára vadászni, mint bármi másra.

Nagy vezetékek

Nagy közös beruházásról állapodott meg januárban Németország, Nagy-Britannia, Franciaország, Dánia, Svédország, Hollandia, Belgium, Írország és Luxemburg illetve a nem EU-tag Norvégia. Az Északi-tenger alatt nagy áramvezetéket építenek, ami összeköti a partmenti szél- és vízierőműveket. A beruházás fontos eleme az EU nagy tervének, hogy csökkentse a függést a fosszilis energiahordozóktól, és helyükbe környezetbarátabb és megújuló forrásokat állítson rendszerbe.

A súlyosan orosz gáztól függő keleti tagállamokban egyelőre még csak ködös tervek vannak közös infrastrukturális beruházásokról. Sőt, a Nabucco megépítése egyre reménytelenebbnek tűnik. A beruházás egyik legnagyobb cégének, az OMV-nek egyik vezetője januárban már arról beszélt, hogy nyáron kiderülhet, hogy el kell felejteni az egészet.

Észt euró?

Olli Rehn pénzügyekért felelős finn biztos-jelölt meghallgatásán azt mondta, hogy legközelebb Észtország vezetheti be az eurót, szerinte akár már jövőre.