Brüsszelben továbbra sincs látható B-terv

Ahogy pánik esetén lenni szokott az EU-fővárosban, a legnagyobb figyelem (legalábbis sajtófigyelem) hétfőn a napi ügyek menedzseléséért - bár nem az alkotmányért - felelős Európai Bizottságra fordult, ahol szokásos déli sajtótájékoztatóján Francois Le Bail vezető szóvivő mindent megtett, hogy lecsillapítsa a kedélyeket.

A három fő uniós intézmény vezetőjének - Jean-Claude Juncker európai tanácsi elnöknek, José Manuel Barroso európai bizottsági elnöknek és Josep Borrell európai parlamenti elnöknek - vasárnap esti szavait visszhangozva a szóvivő leszögezte, noha természetesen tiszteletben tartják, hogy a franciák népszavazáson elutasították az Európai Unió alkotmányát, a ratifikációnak folytatódnia kell, mert Franciaország nem dönthet az egész EU nevében.

"A döntés egy alapos vita eredménye volt, amelyet természetesen tiszteletben kell tartanunk" - mondta Le Bail, hozzátéve ugyanakkor a vasárnap este óta számtalanszor hallott érvet, miszerint "kilenc tagállam és az unió népességének 49 százaléka már megerősítette az alaptörvényt" és "ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni".

De a ratifikáció e beépített ellentmondása - hogy technikailag minden egyes állam hozzájárulása szükséges az alkotmány jogerőre lépéséhez, miközben politikailag nonszensz, hogy a 25-ből egy vétózhasson -, hétfőn még nagyobbnak, még kiáltóbbnak tűnt, mint pár nappal ezelőtt. És még érthetetlenebbnek egyes tagállamok vezetőinek döntése, hogy egyáltalán népszavazásra bocsátották a dokumentumot, gyakorlatilag kiprovokálva a mostani lehetetlen helyzetet.

A dolog csak még szerencsétlenebbül fest a szerdai hollandiai referendummal, ahol a 'nem' győzelme szintén biztosnak látszik. A bizottság szóvivője hétfőn az egész népszavazásosdi lehetetlenségét húzta alá, amikor egyfelől azt hangoztatta, hogy a francia 'nem'-be egyértelműen bejátszottak belpolitikai okok is, és ezért azt nem lehet teljes mértékben az EU és az alkotmány elutasításaként értékelni, másrészt viszont erősködött, hogy meg kell várni a hollandiai népszavazás eredményét, mert "a hollandok többször bebizonyították, hogy képesek függetlenül és józanul dönteni" - miközben minden létező felmérésből és elemzésből az derül ki, hogy a hollandiai kampányt legalább annyira befolyásolják belpolitikai körülmények, mint a franciát.

Az Európai Bizottság - az uniós szerződések őre és az EU talán leginkább nemzetek feletti intézménye - persze lehetetlen helyzetben van, és nem tehet mást, mint hogy a hivatalos álláspontot ismételgeti. Ráadásul valószínű, hogy ez a legkisebb rossz az összes lehetőség közül. Az unió nem állíthatja le a ratifikációs folyamatot, akármennyire is félresikerült az egész, csak azért, mert egy állam - még ha ilyen fontos is, mint Franciaország - nemet mondott, mert az az alkotmány halálát jelentené.

"A ratifikációt folytatni kell, már csak azért is, hogy fenntartsuk a politikai lendületet" - fejtegette az Indexnek Giovanni Grevi, az Európai Politikai Központ, egy brüsszeli kutatóintézet alkotmányügyi szakértője. "Az alkotmány újratárgyalása nem opció: az évek vajúdásával megszült végső kompromisszum ahhoz túl érzékeny. Ráadásul még csak azt sem lehet mondani, hogy a franciák egy konkrét dolog miatt utasították el a szerződést, amit most csak úgy meg lehetne változtatni."

"A jelenleg érvényes uniós szerződés, a Nizzai Szerződés, szintén nem jó, legalábbis nem sokáig. És nemcsak azért, ami benne van, hanem azért is, mert az alkotmány megírásának és marketingjének, ha úgy tetszik, az egyik legfontosabb eleme éppen az volt, hogy Nizza nem elégséges a 25 tagú unió működtetéséhez. Most nem mondhatjuk hirtelen mégis, hogy "oké, akkor legyen Nizza, megleszünk azzal". A harmadik megoldás, az alkotmány egyes elemeinek - például az uniós külügyminiszternek - az átemelése a gyakorlatba, ratifikáció nélkül, szintén nem az igazi. Az alkotmány túlságosan egységes rendszer ahhoz, nem lehet csak úgy csipegetni belőle."

Nyugalmi időszak

Grevi szerint ezért némi "nyugalmi időszak" után a franciákat meg kell próbálni rávenni, hogy próbálkozzanak meg újra az alkotmánnyal. De ez leghamarabb egy-két-három év múlva történhet meg, amikor a politikai és gazdasági klíma kedvezőbb lesz: például csökken a magas francia munkanélküliség, és a bővítés sem lesz már "olyan nagy ügy". Valamint Európa legfőbb vezetőit - elsősorban a politikai hitelét odahaza és Európában szinte teljesen elvesztett Jacques Chirac francia elnököt - újak váltják fel. "A jelenlegi körülmények közt egy új ratifikációs kísérlet elképzelhetetlen Franciaországban" - ismerte el.

Az elkövetkezendő, átmeneti időszakban pedig az EU a jelenlegi szerződések alapján folytatná működését. Grevi szerint ennek lehet némi haszna is. "Az elmúlt évek gyakorlatilag egyetlen dologgal teltek: az EU kereteinek átalakításával. A bővítés, az euró bevezetése, az alkotmányos tárgyalások. A francia 'nem'-ből paradox módon származhat előny: az évek óta tartó 'alkotmányos forradalom' leállásával, lelassulásával az EU megpróbálhat konkrét dolgokra, ügyekre, napi politizálásra, gazdasági reformokra fókuszálni egy kicsit" - véli. "De a legfontosabb most a kudarc hatásának korlátozása, a nyugalom megőrzése. A ratifikációt ezért folytatni kell a többi országban, hogy később, pár év múlva az alkotmány mégis életbe léphessen."

Kérdés persze, hogy mindez mennyire reális. Ahogy uniós illetékesek nevük mellőzése mellett nyilatkozva elismerik, egy holland 'nem' - ami ráadásul majdnem biztosnak tűnik - után minden még sokkal rosszabbul fog kinézni. Ha két alapító ország népszavazáson elutasítja az alkotmányt, lehetetlen lesz megkerülni a kérdést, hogy van-e bármi értelme folytatni a ratifikációt. Legalább egy ideig.