Rossz hangulat az EU-csúcson

A negyedévente megtartott Európai Tanács, vagy parasztosan EU-csúcs, csütörtök-pénteki ülésére meglehetősen drámai, bár valószínűleg egy kissé túlspilázott hangulatban kerül sor. Az uniós alkotmány franciaországi és hollandiai leszavazása pánikhangulatot eredményezett Brüsszelben és több állami fővárosban, az euró gyengülni kezdett a dollárral szemben, és az egész építmény megremegni látszott egy kicsit.

Az egyébként sem jó politikai hangulatot csak tovább rontó alkotmányos ijedelemnek ráadásul, könnyen lehet, nem csak maga az új alapszerződés, de mások projektek is áldozatul eshetnek. Az egyik az EU további bővítése: a hétfői, előkészítő külügyminiszteri találkozón mind Törökország, mind a különösen számunkra fontos Horvátország kérdése a háttérbe szorult (finoman szólva), olyannyira, hogy a csúcstalálkozó záróközleménye meg se fogja őket említeni.

A hosszútávú következményeket nehezebb felmérni. De az biztosnak látszik, hogy azoknak az államoknak a pozíciója, amelyek eddig sem igen lelkesedtek a bővítésért (főként Franciaország), csak erősödni fog, ahogy a politikusok és a sajtó jó része részben a bővítésre keni a franciaországi és hollandiai 'nem'-et. Meggyengülhet a liberális gazdasági reformokat támogatók helyzete is, bár a frontvonalak - liberális észak és kelet a protekcionista-etatista latin államokkal és Németországgal szemben - már régen beálltak és számottevően megváltozni aligha fognak.

Alkotmány

A huszonöt állam- és kormányfőnek alapvetően két fontos dologról kell döntenie a kétnapos találkozón. Az egyik, hogy mit mondjanak az alkotmányról: folytatni kell-e a ratifikációt vagy hagyni az egészet. A csúcs előkészítésében résztvevő diplomaták és európai bizottsági tisztviselők szerint a záróközlemény valahová a kettő közé fogja pozícionálni az EU-t: az alkotmány feladása hiba lenne, de a ratifikáció folytatása, mintha mi sem történt volna, katasztrofális következményekkel járhat, ha újabb és újabb országok népszavaznak nemmel.

Várakozások szerint a csúcstalálkozó ki fogja tolni az alkotmány ratifikálásának eredetileg 2006 novemberére kitűzött határidejét, átmenetileg felfüggeszti a folyamatot, meghagyja viszont a lehetőséget a folytatásra azoknak az államoknak, ahol jók a kilátások. Vagyis: aki folytatni akarja, folytassa, de senkit nem fognak presszionálni. Hogy ez a szünet meddig tartana, nem tudni, a tippek megoszlanak, három hónap és egy év közt.

Költségvetés

A másik kérdés a 2007-2013-as keretköltségvetés. A mintegy ezermilliárd eurós csomagból kiderül, hogy ki mennyit fizet be és mennyit kap az EU-ba és az EU-ból. A viszonylag fejletlen Magyarország és keleti társai számára a költségvetés valamivel több mint harmadát kitevő felzárkóztatási programok a legfontosabbak. De a figyelem az elmúlt napokban főleg az ún. brit visszatérítés furcsa intézményére irányult. Ennek értelmében Nagy-Britannia rendszeresen visszakap pénzt az EU-tól, főleg eltérő mezőgazdasági struktúrái és más sajátosságai miatt.

Az évi 4-7 milliárd euróra rúgó visszatérítést a többi 24 állam meg akarja szüntetni, de a britek szerint ehhez először a mezőgazdasági támogatási rendszert kellene megreformálni. A vitában leglátványosabban a franciák és a britek állnak egymással szemben. A nyilatkozatháború miatt a hangulat szerdán már olyan rossz volt, hogy Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő, a Tanács soros elnöke kerek-perec megmondta európai parlamenti meghallgatásán: a megegyezés esélye nagyon kicsi.

Önmagában ez nem katasztrófa: a költségvetés elfogadására elvileg még van idő (ráadásul a nyilatkozat lehet csak taktikázás: Brüsszelben még mindig elég sok az optimista). Ami pedig az alkotmányt illeti, annak a kétszeres 'nem' után úgyis mindegy, legalábbis egy időre. A csúcstalálkozó nem konkrét tartalma miatt fontos, hanem azért, hogy milyen politikai üzenetet tud küldeni: tudják-e demonstrálni az EU vezetői, hogy az alkotmány bukása ellenére az EU él, működik és képes valódi problémákat érdemben kezelni, vagy pedig nem.