Az ügyben egy kórházi ápolónő azzal fordult a brit hatóságokhoz: hátrányos megkülönböztetést jelent, hogy párjának - pusztán azért, mert korábban férfivé operáltatta magát - nem jár özvegyi nyugdíj annak ellenére sem, hogy a kérelmező húsz éven át rendszeresen fizette a járulékot. Nagy-Britanniában a transzszexuálisok nem köthetnek házasságot, mert a törvények nem teszik lehetővé sem a születési anyakönyv bejegyzéseinek módosítását, sem az azonos neműek közötti házasságot. Házasság fennállása nélkül pedig senki sem tarthat igényt özvegyi nyugdíjra. A brit bíróság az ügyet az Európai Bíróság elé utalta, előzetes döntés meghozatalát kérve a testülettől.
A luxemburgi bírák állásfoglalása szerint önmagában az, hogy bizonyos előnyöket csak házasok élvezhetnek, nem diszkriminatív. Sérül azonban az egyenlő elbánás elve, ha az előnyt jelentő állapot elérését nem teszik mindenki számára lehetővé. Az Európai Bíróság ez alapján kimondta: ellentétes a közösségi joggal a transzszexuálisok házasságkötéshez és özvegyi nyugdíjhoz fűződő jogának korlátozása. A bíróság döntése irányadó az Európai Unió valamennyi tagállamának bíróságai számára és várhatóan elősegíti az átoperáltak egyenjogúsításáról a brit kormány által már beterjesztett, de a lordok házában megrekedt törvény elfogadását.