Azonnali szülési szabadságra indult egy fideszes EP-képviselő

Elmentünk a franciaországi Strasbourgba, hogy megnézzük az Európai Parlament ülését. Az első nap a magyarok egyből egymásnak estek. Mi lesz ma?

Az Európai Parlament tagjai és alkalmazottai két otthon között ingáznak: havi három hetet Brüsszelben húznak le, egyet viszont Strasbourgban. Az unió fővárosának számító Brüsszelben van a képviselők irodája, apparátusa, a testület bizottságai is itt üléseznek. Négy napra azonban minden hónapban Strasbourgba kirándul az európai cirkusz, ebben a francia városkában tartja ugyanis rendes plenáris üléseit az EP. Ilyenkor utazik az iroda, mennek az asszisztensek, megtelik a város eurokratákkal, tolmácsokkal. A 732 uniós képviselőn, és mintegy 1500 asszisztensükön kívül ilyenkor vagy ezer tolmács, fordító és szakértő is bepakolja gurulós bőröndjét. Az üléshez szükséges több tízezer oldalnyi aktát névre címzett (fém)dobozokban szállítják Franciaországba, a megfelelő irodába.

A bevándorlókkal kezdett az Európai Parlament kedden Strasbourgban. A probléma lényege, hogy 8 millió migráns célozza meg a vén kontinens közösségét. Jelenleg minden tagállam azt tesz, amit akar, legalábbis a bevándorlók kérdésében. A jelek szerint erősen megosztott az EP: egyesek a szégyen irányelvének nevezték a plénum előtt lévő javaslatot, amelynek egyik eleme, hogy ha a visszautasított egyének nem akarják elhagyni az európai országot, akkor 18 hónapra rács mögé csukhatók, mint a közönséges bűnözők.

Az illegális bevándorlók ügyét mindenképpen összeurópai szinten kell kezelni, így a bevándorlási irányelvet támogatók szerint egy rossz kompromisszum is jobb, mintha a közösség nem foglalkozna az üggyel. Így az Európai Bizottság javaslata jobb, mint a semmi, hiszen legalább megkísérli rendezni a jelenleg Európában illegálisan tartózkodó, feketemunkával kizsákmányoltak ügyét.

Tömeges névpándorlásról van szó, nem egy marginális jelenségről, magyarázta az egyik képviselő. Nem véletlen, hogy nagyon kevesen kérnek politikai menedékjogot, az EU-ba érkezők egyszerűen jobb életet szeretnének. Ám, hangsúlyozta egy EU-atya, a saját polgárainkat is meg kell védeni, hiszen joggal ellenzik az illegális bevándorlást, a migránsok ugyanis értékes munkahelyeket visznek el feketén.

A déli országok fokozottabban érzik a migráció problémáját, panaszkodott egy görög képviselő, akinek hazájába 112 ezer bevándorló futott be az utóbbi időben. Így a mediterrán képviselő szerint mindenképp kell egy egységes irányelv, még ha kemény is. A honatya szerint persze a kitoloncolás méltóságát biztosítani kell.

A visszaküldési irányelv elfogadását sürgető egyik képviselő szerint botorság a szegénységre hivatkozni, mondván, az kényszeríti a migránsokat hazájuk elhagyására. Afrikában a képviselő szerint mintegy 220 millió nyomorgó akad, és Ázsia is fel tud mutatni vagy 1.3 milliárdot. Azaz szegénységi alapon akkor hatalmas tömegek öntenék el a vén kontinenst. Ez meg nem kell.

Amikor az EP átruccan Strasbourgba, a helyi vendéglátóipar rendesen leszedi az unió hivatali turistáit. Mivel annyira nem akad szállodai szoba, hogy egyesek lakóhajón kénytelenek meghúzni magukat, a normál árnál jóval borsosabb összegekért vesztegetik a szállásokat. sőt, brüsszeli pletykák szerint a szállodák és a nagyobb mulatók ráveszik a kisebb, szolidabb árfekvésű kocsmákat, hogy a plenáris alatt tartsanak zárva. Az ominózus négy nap alatt befolyt extra jövedelemből pedig bőven pótolják némi plusszal, a kicsik kiesett bevételét. Ugyanis mivel az ülések sokszor éjfélig tartanak, a képviselők egy része még az elzászi várost is alig látta - életét lényegében az EP hatalmas épületében és a szállodában éli.

Ha ma nemet mondunk erre az irányelvre, érvelt a vita összefoglalója, akkor az integráció maga kerül bajba. És sokáig tart majd, amíg az EP végre kimunkál még egy javaslatot, úgyhogy legyen kompromisszum, első lépésként mindenki bólintson rá az irányelvre.

És a jelek szerint tényleg a kompromisszum, mert a Bizotság képviselője szerint bármi is a helyzet, az EP előrevitte az illegális bevándorlók ügyét, mert hát a jövőben a gyerekeket csak akkor lehetne bezárni, ha nagyon muszáj. Illetve akad egy 700 millió eurós, úgynevezett hazaküldési keret, amiből azért jogsegélyszolgálatra is futja. Úgyhogy előre az irányelv felé.

Január elejétől Szlovákiábn már euróban fizetnek. Az Európai Bizottság képviselője ismertette, hogy Szlovákia a közös valutát negyedikként vezeti be a a 2004-ben belépett 10 uniós tagország közül. Szerinte északi szomszédunk csak akkor élvezheti az eurózóna minden előnyét, ha átformálja a munkáltatói-munkavállalói szisztémáját, ugyanis enélkül elszabadulhat az infláció.

A szlovák euró-helyzetről jelentést készítő máltai képviselő arról beszélt, hogy Szlovákia valóban nagyon megküzdött azért, hogy csatlakozhasson az eurózónához. A jelek szerint ezt a képviselő egy szimbolikus aktusként értékeli, mintha a volt béketábor országa az euró átvételével maga mögött hagyta volna, lezárta a kommunista múltat. Hogy a jövőt pedig az infláció ne árnyékolja be, a szlovákok figyeljenek oda nagyon a pénzromlásra. (Az infláció egyébként az eurózona összes országát veri a máltai képviselő szerint, például a száguldó olajárak miatt.)

A Néppárt szónoka egy kissé szkeptikus, mondván, meddig lehet bővíteni az eurózonát, miközben a közösség gazdasága nem éppen dübörög. A szocialisták támogatták Szlovákiát, szerintük az, hogy exkommunista ország méltóvá vált az eurózónára, az frappáns válasz az euszkeptikusoknak, és remekül ellenpontozza az ír népszavazást, ami elutasította a Lisszaboni Szerződést.

Amikor 2004-ben megalakult az Európai Parlament, 732 képviselő üldögélt a padsorokban, majd újabb 12 országot ölelt keblére az európai közösség, s az immár 27 ország által delegált EU-atyák tábora 785 fősre duzzadt. (A legközelebbi EP választás 2009 nyarán esedékes.) Így egy képviselő átlagosan mintegy 626 ezer ember érdekét próbálja érvényre juttatni, ugyanis a közösség körülbelül 49 magyarországnyi polgárt számlál, 492 milliót. Ha a magyar Országgyűlésben is hasonlóan alakulna a képviselői választói arány, akkor hazánk törvényhozása mindössze 13 honatyával büszkélkedhetne.

Évente több mint 200 millió euróba (kb 50 milliárd forintba) kerül a strasbourgi európai parlamenti épület fenntartása. Ráadásul az épület az év nagy részében üresen áll.

Az EP-képviselők és asszisztenseik havonta dobozokba pakolják az irodájukat és egy logisztikai cég segítségével Strasbourgba szállítják, összesen hét kamion áll ilyenkor az EP szolgálatában. Hogy mennyire nem megnyugtatóan működik ez a rendszer az is mutatja, hogy folyton elvesznek egyes dobozok.

És bizony a szocialistáknál keményebb hangok is akadnak, az egyik képviselő asszony egyenesen azt követelte, hogy tartóztassák fel egy csöppet Szlováki csatlakozását az eurózónához, egészen addig, amíg ki nem derül, mennyire stabil az euró.

Minden képviselőnek külön irodája van Brüsszelben és Strasbourgban is. Az itteni irodák elég tábori körülményeket idéznek, minden képviselőnek ágya és zuhanyzója is van, a hivatalos indoklás szerint azért, mert mire megérkeznek a képviselők ülésezni, elfáradhatnak, így bármikor ledőlhetnek vagy zuhanyozhatnak. Azt azonban nem tűri a rendszer, hogy a képviselő az irodájában aludjon, a biztonságiak éjszakánként végigjárják a képviselői irodákat, és egy honatya megfogalmazása szerint kivezetik a a képviselőt, ha tiltott alváson kapják. Hivatalosan tűzrendészeti okokkal magyaráznak ilyenkor.

Nem bánik kesztyűs kézzel a dohányosokkal Európa Parlamentje, sokáig minden bárban hódolhattak kedvenc szenvedélyüknek a képviselők, aztán ahogy szigorodtak az EU-s normák úgy szorultak ki egyre inkább a dohányosok az EP-ből is. Az utolsó bástya az újságíróknak fenntartott kávézó volt, de az év elején itt is kikerültek a dohányzást tiltó táblák. Egyetlen bár van, ahol olykor cigarettafüst érezhető, az az egység, amelybe csak a képviselők és vendégeik tehetik be a lábukat. A személyzet itt elnéző, mert ki merne szólni egy képviselőnek, a vendégek azonban öntudatosak is lehetnek akár, kedd reggel például egy igen határozott hangvételű holland hölgyemény próbálta kiutasítani két cigarettázó tollfogatót.

A parlament az parlament, ha nemzeti, ha összeurópai. Például itt is ugyanolyan iskolai csengő tereli be a képviselőket a szavazásokkor az ülésterembe, mint a pannon törvénygyárban. S persze ahogy Magyarországon, itt is minden az ülésterem körül összpontosul, ahol frakcióhovatartozásra való tekintet nélkül kvaterkáznak az EU-atyák. Strasbourgban egyébként nagyobb az összeborulás, mint odahaza, nem véletlenül. Ez a hely, magyarázták a képviselők, a kompromisszumok földje, csak az képes bármit sikerre vinni, aki népes támogatói tábort toboroz. Nem véletlen, állították magyar eurokraták, hogy az egoista, az érdekérvényesítő húrt a végletekig feszítő lengyelek és görög nem túl népszerűek. (A kevésbé pc kifejezés az "utálják őket" volt.

Egyetlen dologban égbekiáltó a különbség Magyarország és az unió parlamentje között, ez pedig a sajtó kezelése. Míg odahaza egyetlen kis szobában (és egy páholyban) kénytelen tumultálni a gyakran ülőhelyhez sem jutó újságírók, itt sajtóhodály várja őket. Olyan, amelyik 100-120 újságírót is könnyedén benyel. A fülkékben a sajtómunkások pici ülésközvetítő monitorral néznek farkasszemet, s az sem baj, ha egy kukkot nem beszélnek az unió hídnyelveiből, ugyanis a beépített tolmácsgép több mint 20 nyelven nyomja az igét. Így a zsurnaliszta legföljebb a bár- és éttermi pultoknál akad fenn, ugyanis nyelvi sokszínűség ide vagy oda, a pultosok leginkább csak franciául beszélnek.

Valami lehet abban, hogy az unió toleráns és nyitott, ugyanis a folyosókon és a közösségi tereken bátran flangálhatnak, és foroghatnak a kamerák, a képviselőknek kutyakötelességük állni a média kereszttűzét. Összehasonlításképpen: a honi Országgyűlés ülésterméből és folyosóiról, pont a honatyák személyi jogaira hivatkozva kiparancsolták a fotósokat és az operatőröket, így magyar képviselőt csak az úgynevezett piros társalgóban lehet lencsevégre kapni. Az EP egyetlen esetben korlátozza a vizuális képviselő-vadászatot: az étkezőhelyeken. Azaz a bárokban és a menzán nem foroghatnak a kamerák, persze lehet, hogy ez csak a táplálék személyiségi jogait védi.

Déltől egyig a képviselők szavaznak, amióta Strasbourgba látogattunk ez az első alkalom, hogy teltház van a plenáris ülésteremben. Megvan persze ennek is az oka: aki a szavazások felérről távol marad, annak költségtérítésének felét vissza kell fizetnie az EP kasszájába.

A hazai parlamentünkben megszokhattuk, hogy a képviselőcsoportok vezetői bekiabálnak egy-egy szavazásnál arról, hogyan is szavazzanak a pártjához tartozó képviselők. Itt nehezebb a helyzet, mert húsz nyelven zajlik a munka, huszonhét nemzet képviselőivel, így kiáltások helyett mutogatnak. Ha igen a szavazat, felfelé mutatott hüvelykujj a kézjel, ha nem a voks, akkor lefele.

A parlament szavazott arról a jelentésről, amely a szlovák euró bevezetését járta körbe, néhány ponton ugyan aggályokat fogalmazott meg a jelentéstevő, de támogatta, hogy szomszédainknál januártól a közös valuta legyen a hivatalos fizetőeszköz. A képviselők döntő többsége támogatta a szlovák törekvést, alig huzan mondtak rá nemet.

Megszavazta a szocialista Harangozó Gábor jelentését az uniós törvényhozás. A magyar EU-atya azt javasolta, hogy a közösség hozzon létre egy alapot, ami kistérségi szinten, komplex területfejlesztési programmal emeli fel a leszakadt területeket, illetve az ott élő hátrányos helyzetű csoportokat. A jelentés mögé mintegy 370 uniós képviselő sorakozott fel, körülbelül 70 utasította el, és a Néppárt tartózkodott. Nem véletlenül, ha a nem gombot nyomta volna meg, a saját, a jelentéshez benyújtott módosítóját kellett volna megvétózni.