Ez Csehszlovákia dicsőséges januárja volt

A szlovák korona vége és az euró jubileuma

A XX. század nagy részét közös államban töltő két ország, Csehország és Szlovákia nagy napja jött el 2009. január elsején. Szlovákiában ekkor vezették be hivatalos fizetőeszköznek az eurót, az unió közös pénzét, amihez csak szigorú feltételek mellett lehet csatlakozni. Az első szlovák euró érméket Körmöcbányán verték, az első bankjegyeket viszont Ausztriából kérték. Az átállás nem okozott problémákat, és a rettegett nagy áremelés is elmaradt. Szlovénia után Szlovákia a második volt kommunista ország, amely csatlakozhatott a közös pénzhez. Követője várhatóan még évekig nem lesz, a többi kelet-európai gazdaság nincs ehhez megfelelő állapotban. Legközelebb Dánia vezetheti be az eurót, ha a kormány tervei szerint sikerül a döntést népszavazáson elfogadtatni a lakossággal.

Az euró szlovákiai bevezetése napján volt tíz éves a közös pénz – bár 1999-ben még csak számoltak vele, konkrét fizetőeszközként csak 2001-ben került a pénztárcákba. Nagy ünnepségeket nem tartottak a jubileum alkalmából, a válság miatt ez méltatlan lett volna. Pedig az euró eddig sikeres volt: a közös pénzt használó országok gazdasága 2008-ig erősödött, az eurózóna országai nagyjából betartották a szigorú költségvetési irányelveket, és az európai valuta jól állta a versenyt értékállóságban fő riválisával, az amerikai dollárral szemben.

A 2008-as válság viszont elhozta az első nagy recessziót az euró-övezetben, a tagállamok elkezdtek eladósodni, és terjed az a nézet, hogy 2009 lesz a pénznem első nagy próbája: ha az euróval sikerül túljutni a válságon, akkor lesz csak igazi siker bevezetése.

A félszívű cseh kormányon a világ szeme

A féléves rotáció szerint januárban Csehország vette át az EU soros elnökségét Franciaországtól. Nehéz örökség, mert a francia diplomácia hiperaktív volt, és látványos sikereket ért el. Ráadásul a gazdasági válság menedzselése egy viszonylag kicsi, és nem túl erős ország számára nagy feladat lehet. Az elnökség nem jelenti azt, hogy mindenben a csehek diktálnak: elsősorban külügyekben marad lehetőség a kezdeményezésre, illetve a tanács üléseinek napirendjének összeállításakor számít, hogy ki a soros elnök. Utóbbihoz kapcsolódva sok-sok háttértárgyalásra, informális egyeztetésre van szükség, és itt dől el igazán, hogy egy kormány tisztviselői képesek-e jó elnöknek lenni.

Ha az írek elfogadták volna a lisszaboni szerződést, akkor ez az egész soros elnökség már nem lenne ilyen fontos: a szerződés szerint egy személy lett volna az EU elnöke, és egy másik pedig a külügyi megbízottja.

A cseheknek a válságra adott válaszok előkészítésén kívül is sok feladatuk lett: rögtön januárban kezelniük kellett a gázválságot és a gázai háborút. A cseh kormány tagjainak mindkét esetben szervezkedniük és közvetíteniük kellett. Mindez jól jelzi, hogy a soros elnökséget betöltő országoknak jól fel kell készülniük, mert ha beüt egy nemzetközi botrány, akkor a minisztereknek és egy csomó háttérembernek nem lesz idejük a hazai ügyekre.

A cseh elnökségtől nem csak azért tartottak Európában, mert egy kevésbé befolyásos állam vette át az irányítást. A cseh politikusok hírhedten eurószkeptikusok. Miközben a francia elnök az elmúlt félévben mindent megtett, hogy a lisszaboni szerződést megmentse, addig Mirek Topolánek cseh miniszterelnök ezekkel a szavakkal vette át az elnökséget az Európai Parlamentben: „Meg kell reformálni az Európai Unió működését és az intézményeket, egyszerűsíteni kell a szabályokat. Nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy a lisszaboni szerződés ezt lehetővé teszi, de egy nehéz munka árán megszületett kompromisszumról van szó, amit a tárgyalásokon már megszavaztam, ezért támogatni fogom.” Ehhez azt is hozzátette, hogy abszurdnak tartja, hogy a szerződésen már nem lehet vitatkozni, és szerinte Csehországban egy népszavazáson elvérezne a szerződés.

A cseh államfő, az EU-t rendszeresen kritizáló Vaclav Klaus még keményebb volt: egyrészt nem ment el a cseh elnökséget ünneplő újévi fogadásra. Másrészt azt nyilatkozta, hogy a cseh elnökség fő előnye, hogy a bizottság elnöke többet jár majd Prágába, és lesz alkalma Klausnak meggyőzni őt, hogy a lisszaboni szerződést el kell vetni.

A cseh vonakodás miatt ebben a félévben lassulhat a szerződés ügye, hiába sikerült rávenni az ír kormányt, hogy írjon ki az idén újra népszavazást. A cseh parlament február 3-án elhalasztotta a szavazást a szerződésről. Intő jel, hogy David Cameron, a brit toryk elnöke azt mondta, ha megnyeri idén a választásokat, akkor Nagy-Britanniában is népszavazás lesz a szerződésről. Németországban is elakadt az ügy, mert az alkotmánybíróság két kifogást is vizsgál. A lengyel elnök pedig továbbra is azt mondja, hogy addig nem írja alá a szerződést, amíg azt az írek el nem fogadják.

Mindezek a hírek együtt már árnyalják a nagy decemberi optimizmust, amikor úgy tűnt, hogy az EU működését egyszerűsítő, illetve a tagállamok mozgásterét szűkítő egyezményt jó eséllyel meg lehet menteni.

Külpolitikai szétesés

A lisszaboni szerződéshez kapcsolódó erőteljesebb közös külpolitika persze lehet, hogy eleve ábránd csak. A gázai háború ismét megmutatta, hogy mennyire nehéz közös nyilatkozatokat tenni. Kezdődött azzal, hogy a cseh kormányszóvivő a háború elején azt mondta, hogy Izrael csak védekezik – majd ezt gyorsan vissza kellett vonni.

A háború alatt nagyon nehezen jött össze közös álláspont. Amikor izraeli találat ért egy ENSZ-iskolát, akkor Németország, Olaszország, Hollandia és Románia nem engedték, hogy az EU vizsgálatot indítson az ügyben, miközben Belgium, Ciprus, Görögország, Írország és Svédország ragaszkodott ehhez.

Aztán Izrael külön diplomáciai csatát vívott a spanyol kormánnyal, mert Zapatero miniszterelnök részt vett egy háború-ellenes tüntetésen.

Közben több tagállam katonai segítséget ígért a Hamász-elleni fegyverembargó ellenőrzésére, de ezt az izraeli szárazföldi blokád feloldásához kötötték volna, így ebből se lett semmi.

Végül az EU hasonló keménységgel elítélte a civilek elleni izraeli erőszakot, és a Hamász rakétázását. Illetve az ezredik palesztin áldozat után leállították a szomszédságpolitikai együttműködést. Viszont kiderült az is, hogy 2007-ben 200 millió euró értékben adott el fegyvert Franciaország, Németország és Románia Izraelnek, míg a brit kormány fegyverembargót hirdetett.

Arról sem sikerült közös álláspontra jutni, hogy az EU befogadja-e a felszámolásra ítélt guantanamói tábor foglyait. Akiket az USA nem állít bíróság elé, azok közül sok embernek nincs hova mennie: félő, hogy saját hazájukban megkínoznák őket. A tagállamok arra jutottak, hogy a befogadásról minden állam saját hatáskörben dönthet. Azt a francia javaslatot sem sikerült elfogadni, hogy az EU küldjön tényfeltáró bizottságot a táborba.

Zavargásokat hozott a válság

Az EU-ban komoly botrányokra számítanak 2009-ben a válság miatt. A bizottság szerint 1,8 százalékkal esik vissza az unió gazdasága és jelentősen nő a munkanélküliség. Már az előző év novemberében is egy tized százalékkal nőtt a munkanélküliség az unión belül. A legsúlyosabb Spanyolországban és Litvániában a helyzet, míg Ausztriában és Hollandiában szinte mindenkinek van munkája.

A legnagyobb, de teljesen békés megmozdulás Franciországban volt: egymillió közalkalmazott sztrájkolt, mert a szakszervezetek és a szocialisták szerint a kormány csak a bankokat menti meg a válságtól, a kisembereken viszont nem segít.

Az unió keleti peremén kevesebbeket megmozgató, de erőszakosabb tiltakozások voltak. Szófiában üvegekkel, kövekkel és hógolyókkal dobálták meg a parlamentet, 150 embert letartóztattak. Vilniusban füstbombákkal, kövekkel és tojással törték be a parlament ablakit, a rohamrendőrség gumilövedékkel és könnygázzal válaszolt. Lettországban a függetlenség kikiáltása óta a legnagyobb tüntetések kezdődtek, a tiltakozók Rigában a pénzügyminisztérium ablakait törték össze, és felborítottak egy rendőrségi mikrobuszt.

A lett tüntetők egy magyarországihoz hasonló, csak kisebb összegű IMF-EU közös hitel feltételei ellen vonultak fel. Az összesen 7,5 milliárdos lett hitelnek szintén a közkiadások csökkentése a feltétele.

Brüsszeli elemzések arra figyelmeztetnek, hogy az erőszak a magyarországi utcákra is átterjedhet. Dominique Strauss-Kahn, az IMF vezetője erre külön kitért egy BBC-nek adott interjújában.

Közben az eurozóna tagállamai egyre keményebben nyomják a bizottságot, hogy enyhítsen az államháztartási hiány 3 százalékos küszöbén, mert a válság kompenzációjára költött milliárdok minden kormány eladósodítanak. A bizottság egyelőre tartja magát a szigorhoz, de februárban tovább folytatódnak az egyeztetések. Elvben a hiányt túllépőknek büntetést kell fizetniük.

Az bizottság az EU-s bürokrácia egyszerűsítésével igyekszik példát mutatni a kormányoknak, egy januárban elfogadott terv szerint 1300 jogszabályt helyeznének hatályon kívül.

Európa tehetetlenül dühöngött a gáz miatt

Január első három hetében az EU története legsúlyosabb gázválságát élte át az orosz-ukrán elszámolási vita miatt. Az unió próbált közvetíteni, fenyegetni, de érezhetően minden kísérlet lepattant Moszkváról és Kijevről. Jose Manuel Barroso bizottsági elnök egyszer ki is fakadt, hogy még az afrikai politikusok is megbízhatóbbak, mint az oroszok és az ukránok. Az EU-ban azonban hiába gondolkoztak valamilyen retorzión, úgy tűnik, hogy nincs semmilyen eszköz sem az oroszok megbüntetésére. A kiszolgáltatottabb ukránok viszont már így is megsértődtek Brüsszelre, hogy az EU nem állt egyértelműen melléjük. A vízumkényszer eltörlését hiába követelő kijevi kormány és az EU viszonya ezzel tovább romlott.

A válság után a bizottság 5 milliárd eurós gazdaságélénkítési keretéből nagyobb részt ajánlott energetikai biztonságra, ám ez biztos nem lesz elég a megoldáshoz. 80 millió euró jutna egy lengyelországi folyékony gáz tárolására alkalmas tároló felépítésére például, és 25 millió a magyar és szlovák vezetékek összekapcsolására, lehet pályázni szélerőművek építésére is, de az orosz függőséget egyik terv sem válthatja ki.

Budapesten Nabucco-csúcsot is tartottak, újra előszedve a 2006-os gázválság utáni nagy tervet, egy Oroszországot kihagyó, európai pénzen épülő gázvezeték ötletét. A bizottság a fenti keretből 250 milliót ígért itt a Nabuccóra, ez azonban csak jelképes összeg a vezeték 8-10 milliárd eurós árához képest.

Ráadásul hiába akarnak az európaiak saját vezetéket, ha továbbra sem világos, hogy hol töltenék fel gázzal. A közép-ázsiai gázt az oroszok igyekeznek jó előre felvársárolni, és hagyományos befolyásuk mellett nagy előnyük, hogy nekik már vannak vezetékeik az ottani mezőkről. Erről beszélt Budapesten a cseh miniszterelnök is, aki szerint az egész elképzelés fő problémája, hogy nem tudni, mivel lehetne megtölteni a vezetékeket.

Pedig európai gázfüggőség megoldása fontos feladat lenne. A mostani krízis után több országban is korlátozni kellett a termelést, volt ahol nem tudtak fűteni sem, és az áramtermelés is veszélybe került. A megoldást hátráltatja, hogy Németország elkötelezte magát az orosz import mellett: épp januárban jelentették be, hogy 2011-ben már működik majd az Északi Áramlat, az orosz mezőket Németországgal összekötő tenger alatti vezeték.

Szlovénia zsarolja Horvátországot

A horvát-szlovén vita egy tengeri határszakaszról tovább durvult az év elején. (Egy szlovén kikötőből csak úgy lehet kijutni az Adriára, hogy a hajóknak át kell haladniuk egy olyan szakaszon, amit Horvátország saját területének tart. Ez a szlovénok szerint elfogadhatatlan.) A szlovén kormány azzal zsarolja a 2011-es tagságban bízó horvátokat, hogy népszavazást írnak ki a horvát tagságról, és ha a nép nemmel szavaz, akkor a kormány megvétózza az EU-ban a horvát csatlakozást. Be is mutattak egy közvélemény-kutatást, ami szerint a szlovénok 47,5 százaléka ellenzi a horvát tagságot.

Az EU azt javasolja, hogy a Nobel békedíjas finn diplomata, Martti Athisaari közvetítsen, egy nemzetközi bizottság élén. A koszovói függetlenséget is előkészítő diplomatát a horvátok elfogadnák közvetítőnek, a szlovén kormánynak azonban kevésbé tetszik a bizottságosdi, egyelőre még gondolkodnak a válaszon.

Izland lehet, hogy tényleg akarja

Ha Izland úgy akarja, akkor már 2011-ben beléphet az EU-ba. A válságba belebukott januárban az izlandi kormány, és egyre népszerűbb vélekedés a szigeten, hogy csak az uniós tagság garantálhatja hosszú távon a fejlett, ám kicsi ország stabilitását. Amikor Izlandon ősszel beütött a krach, a lakosság 50 százaléka lett belépéspárti, mostanra azonban ez az arány visszaesett 38 százalékra. A tavaszra előrehozott izlandi választások egyik fő tétje az lesz, hogy az új kormány megkezdje-e a csatlakozási tárgyalásokat. Úgy tűnik, hogy a mostani ideiglenes kormányban kisebbik pártként részt vevő baloldali zöldek ellenzik leginkább a tagságot.

Vizsgálat a Mol kedvezménye ellen

A bizottság vizsgálatot indított a magyar kormány azon kedvezménye ellen, amivel mentesítette a Molt a bányajáradék emelése alól. A 2005-ös szerződés garantálja, hogy a Mol-nak 2020-ig az akkori járadékot kell csak fizetnie, miközben a többi társaság számára megemelték ezt az adótípust. A bizottság gyanúja szerint ezzel sérül a verseny szabadsága.

A bizottság szintén vizsgálatot indított a Dell Lengyelországban épült új gyára miatt is, a kormánytól kapott támogatások miatt.

Aki beteg volt, az is mehet szabadságra

Az EU bírósága úgy döntött, hogy aki betegség miatt hiányzott a munkahelyéről, annak is jár a teljes éves fizetett szabadság. Egy német és öt brit munkavállaló kezdeményezte a pert, mert munkahelyük nem engedte el őket szabadságra, arra hivatkozva, hogy eleget betegeskedtek már év közben. A munkaadóknak most kártérítést kell fizetniük.