További EU cikkek
Ezekre a beruházásokra jobb eséllyel lehet pályázni támogatásért az uniós felzárkóztatási alapokból. A projektek összköltsége 225 milliárd euró. A finanszírozás körülbelül 20 százaléka a magánszektorra hárul, a többit az állami és a közösségi költségvetésből kell állni (2006 után).
A lista végső összeállítását lenyűgöző lobbizás előzte meg. Az eredeti listát még tavaly év végén állították össze a tagállamok, az úgynevezett Európai Növekedési Kezdeméynezés keretei közt, amelynek célja, hogy közlekedési, energetikai és kutatás-fejlesztési beruházásokkal indítsa újra a lefulladt uniós gazdaságot (2010-ig hatvankétmilliárd euró értékben).
A dolog akkor vált érdekessé, amikor az Európai Parlament (amelynek együttdöntési jogköre van a kérdésben a tagállamokkal) nekiállt "javítgatni" a listát, módosító indítványok tömegét nyújtva be az egyes beruházások útvonaltervéhez, vargabetűket, kitérőket, teljes átalakításokat és pluszprojekteket illesztve a papírba.
A tagállamokat képviselő Tanácsban és az ügy minél hamarabbi lebonyolításért felelős Európai Bizottságban megszeppentek, hogy az EP miatt az egész terv fel fog fordulni. Attól tartottak, hogy ha az EP nekiáll módosítgatni a nagy nehezen összeállított listát, akkor a tagállamok is újabb és újabb igényekkel állnak majd elő. Akkor viszont szétesik a kompromisszum és nem lesz semmi az egészből, nem lehet jóváhagyni a programot a nyári szünet előtt.
A Tanács és az Európai Bizottság ezért óriási nyomást gyakorolt az Európai Parlamentre, konkrétan az ügyért felelős jelentéstevő Philip Charles Bradbourn képviselőre (Európai Néppárt, brit). Az Európai Parlament március közepén több ponton módosította a tagállamok által elfogadott listát, többek közt Gurmai Zita szocialista megfigyelő javaslatára felrakva rá a Budapest-Ivándárda útvonalat (6-os út).
De amikor Bradbournnak a tagállamok képviselői elé kellett volna terjesztenie az EP módosítási kérelmeit jóváhagyásra, az angol képviselő pusztán néhánnyal állt elő, többről - például a Gurmai-módosításról - egyszerűen "megfeledkezett". (Azok közt a módosítási kérelmek közt, amelyekről nem "feledkezett meg", szerepelt a Ljubljana-Budapest vasútvonal módosítása egy Maribor-Graz kitérővel: azt a tagállamok a Tanácsban elutasították.)
A Bruxinfo által megkérdezett szakértők, parlamenti illetékesek (és az EP-szabályzat) szerint közjogi képtelenség, hogy az Európai Parlament plenáris ülése által megszavazott módosítások csakúgy eltűnjenek a semmiben. "A raportőrnek nincs joga önhatalmúlag lemondani olyan módosításokról, amelyeket az EP megszavazott" - mondta egy parlamenti szóvivő.
De több, a Tanácsban dolgozó illetékes és diplomata, valamint az Unió ír elnökségének illetékes szóvivője is azt mondta a Bruxinfónak, hogy pontosan ez történt: a tagállamok nagyköveteinek tanácsába, amelynek formálisan meg kell vizsgálnia és jóvá kell hagynia az EP által átdolgozott dossziét, soha nem érkezett meg a Parlament módosítási kérelmeinek nagy része.
Egy névtelenségbe burkolózó elnökségi diplomata szerint Bradbourn - akinek feladata, hogy a tagállamok felé tolmácsolja a Parlament követeléseit - egyszerűen lenyelte azokat a kérelmeket, amelyek keresztülnyomására nem látott esélyt. A diplomata szerint ennek az lehet az oka, hogy a Parlament - a Bizottság és a Tanács nyomása alatt - belátta: követelései nagy részét a tagállamok semmiképpen sem fogják teljesíteni.
"A gyakorlatban az EP és a Tanács közti tárgyalások gyakran meglehetősen informálisak, és a raportőrnek nagy diszkrecionális jogköre van" - mondta ez az illetékes. Egy bizottsági szóvivő hasonló magyarázattal állt elő, mondván azok a parlamenti módosítási kérelmek, amelyek nem jutottak el a Tanácsba, háromoldalú informális egyeztetésen véreztek el a Tanács, a Bizottság és az EP közt. Philip Bradbournt a Bruxinfo nem tudta elérni.
|