További EU cikkek
Az egyik evidens: a bővítés. Az EU-nak május 1-től 25 tagja van, ami önmagában is megnehezíti a döntéshozatalt, különösen, hogy a hétéves költségvetési vitában minden államnak vétója van. Ráadásul az új tagállamok többsége nem valami gazdag, és nagyon keményen fognak küzdeni, hogy minél több pénzügyi támogatást kapjanak. Külön figyeljünk majd Lengyelországra: ez az állam, noha még csak megfigyelői tagsággal rendelkezik, már komoly reputációra tett szert elképesztő arroganciájával és makacsságával. A lengyel parlamentben kisebbségbe szorult és ezért a kompromisszumra strukturálisan képtelen Leszek Miller kormánya a "nem" szócska mechanikus és repetitív ismételgetésével még az uniós "rosszfiú" Spanyolország komoly elismerését is kivívta az elmúlt fél évben.
A másik ok az alkotmány. Ez az a téma, ami nem volt annyira belekalkulálva a 2004-es balhénaptárba, de most a legaggasztóbbak egyike. Az uniós vezetők decemberi csúcstalálkozójukon nem tudtak megegyezni az új alapszerződésről. A költségvetés szempontjából ez azért baj, mert az alkotmányos vita összekeveredhet a költségvetés vitájával. Pár nettó befizető tagállam, főleg a németek, már be is fenyegettek párszor a lengyeleknek és spanyoloknak (az alkotmányos vita fő kerékkötőinek), hogy ha nem vesznek vissza, akkor komoly pénzektől eshetnek el 2006 után.
A költségvetési vitának 2004 mindenesetre csak az első éve, az áthúzódik majd 2005-re is. Az új büdzsé 2007. január 1-vel lép életbe és hét évre előre határozza meg a kiadási és bevételi keretszámokat. A kulcskérdés az lesz, hogy mekkora legyen a kiadási oldal legfelső határa. Jelenleg az uniós összjövedelem 1,24 százaléka, de a nettó befizetők ezt le akarják nyomni 1 százalékra. Brüsszel és mások (a költségvetés nyertesei) szerint ez maflaság. A "kiadáscsökkentő párt" legelszántabb tagja a gazdasági nehézségekkel küzdő Németország, ami már egyébként is unja, hogy az EU fejőstehenének tekintik. A másik oldalon a szegényebbek vannak, például Spanyolország és Lengyelország.
Alkotmány
Egy pillanatra visszatérve az alkotmányra: ez több, mint irritáló tényező. Az egész alkotmányozásra jórészt azért volt szükség, mert a jelenleg érvényben lévő uniós alapszerződésekkel nem biztos, hogy az Unió működőképes marad a bővítés után is. Az EU intézményeit nem 25 tagra szabták. Már 15-tel sem működnek túl jól. Az új alapszerződést (alkotmányt), ami némileg modernizálná a gépezetet, előbb-utóbb mindenképpen el kell fogadni.
Mikor? Ideális esetben idén, de sokan már most arról beszélnek, hogy inkább 2005-ben. A költségvetési vita felhevülésével ez elvileg csak nehezebb lesz, bár az is lehet, hogy nem: vannak, akik szerint éppen a két kérdés összekapcsolása, egyfajta csereeszközként való használata vezethet el a megoldáshoz. Az EU-ban, mint minden diplomáciai fórumon, nagy hagyománya van az "én engedek ebből, ha te engedsz abból" szórakoztató, de gyakran effektív módszerének.
|
Választások
Hab a tortán, hogy lassan véget ér az ötéves jogalkotó ciklus. Britannia kivételével az összes államban négyéves a politikai ciklus, de közösségi szinten öt. Júniusban európai parlamenti (EP) választásokat kell tartani, novemberben pedig lejár az Európai Bizottság (a "kormány") mandátuma: új elnököt kell választani (ez a tagállamok vezetőinek a dolga). Ezek egyébként önmagukban nem olyan földrengésszerű események: az EP összetételének nincsenek messzire ható politikai következményei, az új Bizottságról pedig úgyis csak később derül ki, hogy milyen. Az átállás idejére megakad viszont a munka: a jelenlegi Bizottság már most is picit béna kacsa (bár ebben annak is szerepe van, hogy Romano Prodit szinte senki nem veszi komolyan).
Nagyobb gondot jelenthetnek az állami választások, amelyek áttételesen az EU-ban is éreztetik hatásukat. A legfontosabb ezek közül a kulcsállamnak tekintett Spanyolországban lesz, tavasszal. José Maria Aznar, a spanyolok agresszív, de legalább következetes erős embere leköszön. Azt egyelőre nem tudni pontosan, hogy pártja, a jobboldali Néppárt megnyeri-e a választásokat. De a politikai bizonytalanság könnyen megmutatkozhat abban, hogy Madrid hogyan viselkedik a költségvetési és alkotmányos vitában. Ezeknek egyébként hagyományosan az egyik legtökösebb és legirritálóbb résztvevője.
Bővítés
Rossz hír, hogy a tagállamok közti bizalom és jóindulat az elmúlt év különböző vitái (Irak, alkotmány, az eurózóna pénzügyei) miatt mélyponton van. Az integráció nyomós ügyei iránti őszinte lelkesedés és áldozatkészség elég kevés államot jellemez éppen, a közvélemény nagyobb része pedig még ennyire sincs oda. Ez vonatkozik az újakra is, és a rosszkedv mindenre rányomja majd a bélyegét. Az Unió intézményrendszerét pedig a végletekig terheli majd a megnövekedett taglétszám.
Mindennek a kellős közepén megérkezik tíz új tagállam. Számukra nem lesz teljesen ismeretlen a helyzet, hála a megfigyelői rendszernek: már egy éve részt veszünk a fontosabb intézmények munkájában, noha szavazati jog nélkül. A magyar közösségi és állami képviselők tudni fogják, hogy hova kerültek és mi van, bár az még nem teljesen biztos, hogy száz százalékosan is fognak majd szerepelni. Megjósolható, hogy némi tanulóidőre és rutinra szükség lesz, hogy az ország rájöjjön, pontosan hogyan is kell kezelni a rendszert (lásd még a keretes írást). De a költségvetési vita, az alkotmányozás, a választások és persze az új Európai Bizottság (ahol már lesz magyar, lengyel stb. tag is) majd megedzi őket.
|