Behódolhatnak az írek az Uniónak

Több mint ötven százalék az esélye annak, hogy Írországban az igenek győznek a lisszaboni szerződésről tartandó második népszavazáson, mondta Kovács László, aki szerint végül csak átmennek az EU érvei. Már csak azért is, mert az uniós biztos szerint az írek levonták a tanulságot mindabból, ami az előző népszavazás kudarcához vezetett, akkor ugyanis nem figyeltek kellően oda a teljesen hamis érvekkel dolgozó nem-kampányra.

Kovács úgy számol, hogy a második népszavazást jövő ősszel tarthatják meg Írországban, még az Európai Bizottság jelenlegi mandátumának lejárta előtt. Most, mondta az adóügyi biztos, az ír kormányé a felelősség, hogy az emberek megismerjék a unió állam- és kormányfőinek kötelezettségvállalását. A decemberi uniós csúcs zárónyilatkozata mindenesetre hangsúlyozza, hogy a lisszaboni szerződés életbelépése után is lehet minden tagállamnak EU-biztosa. Az állam- és kormányfők azt is megígérték, gondoskodnak arról, hogy az ország megtarthassa politikai semlegességét, adóügyi önállóságát, valamint az abortusz tilalmát, és ezzel megnyugtassák az ír lakosságot.

"Valószínűleg lehet megint az íreket addig masszírozni, amíg ki nem lehet csikarni belőlük az igent. Nem nagyon van más lehetőség. Más receptet eddig nem tudott felmutatni az Európai Unió", vélekedett Pogátsa Zoltán. Az mondta az MTA munkatársa, a Nyugat-Magyarországi Egyetem oktatója szerint a második népszavazási kampány ugyan sokban hasonlíthat az elsőhöz, azonban valószínűleg többen mennek el a referendumot támogatók közül. Sokan ugyanis feltehetően azért maradtak távol az urnáktól az első alkalommal, indokolt Pogátsa, mert úgy gondolták, hogy nélkülük is nyernek az igenek.

Az első népszavazáson egyrészt azért győzhettek a nemek, mert a hírek szerint hatalmas összegekkel támogatták a reformszerződést ellenzőket az Egyesült Államokból. Másrészt az írek félreérthették a reformszerződést, így például az abortusz szabályozásával kapcsolatban. Mindenesetre az egyre több, kudarccal végződő népszavazás után egyre több politikus mondja azt, hogy nincs szükség referendumokra. Az állampolgárok pedig úgy érzik, hogy a fejük felett rakják össze Európát, ráadásul nem kapják meg azt az Európai Uniótól, amire várnak. Ami 1992 óta egy papírgyárrá vált az EU: a maastrichti szerződés után jött az amszterdami, a nizzai, az alkotmányos, majd a lisszaboni szerződés. Márpedig, mutatott rá Pogátsa, az elutasítások mögött nagyon nagy mértékben az áll, hogy az európai polgároknak elegük van ebből a gyakorlatból.

Ha azonban az összes tagállam ratifikálja a szerződést, utána már senki nem fogja megkérdezni, hogyan született meg a megállapodás, pár év múlva már nem fognak erre emlékezni az emberek. Jó példa erre a maastrichti szerződés, amelyet szintén első körben leszavaztak a dánok és a franciák, mára azonban erről senki nem beszél. Emlékeztetőül: az írek nyáron utasították el az uniós reformszerződést. Írország az egyetlen olyan EU-tagállam, amelynek alkotmánya megköveteli, hogy népszavazás döntsön az ügyben. Ahhoz, hogy a lisszaboni szerződés életbe léphessen, minden EU-tagállamnak ratifikálnia kell a dokumentumot.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!