Döcögő e-szavazás az elnökválasztáson

Aggódó civilek

Nem véletlenül háborodtak fel az olyan civil szervezetek, mind a Verified Voting vagy a Common Cause : idén minden eddiginél több amerikai szavazó, a jogosultak 30 százaléka járult elektronikus urnák elé (az előző, 2000-es választáson csupán 13 százalékuk). Két állam, Georgia és Maryland összes szavazókörzetében kizárólag elektronikus úton lehetett szavazni, míg a többi államban körzetenként más-más módszereket alkalmaztak.

Az Egyesült Államokban a körzetek maguk döntik el, hogyan zajlik a szavazás, és azt is, hogy melyik cégtől vásárolnak szavazógépeket. De annak ellenére, hogy a szövetségi kormányzat a 2002-ben elfogadott Segítsd Szavazni Amerikát -törvénnyel (Help America Vote Act; HAVA) anyagilag is igyekezett ösztönözni az elektronikus módszert - a Kongresszus konkrétan 3,9 milliárd dollárt rendelt a szavazási rendszer megreformálására -, a civil szervezetek jelentős része több szempontból is aggályosnak tarja az elektronikus voksolást.

Forráskódpara

Fő érvük a szavazógépek esetleges megbízhatatlan működése mellett az, hogy a gyártók nem hajlandók nyilvánossá tenni a gépeken futó szoftver forráskódját, ezért a rendszer nem transzparens, s így kívülről felderíthetetlen visszaélésekre adhat alkalmat. (Más országokban, így Ausztráliában, Új- Zélandon és Kanadában például nyílt forráskódú, Unix- illetve Linux-szoftver fut a szavazógépeken.) A titkolózás nyilvánvaló oka, hogy a szavazógép-üzemeltetés és -kereskedelem óriási biznisz: csak a piacon 50 százalékos részesedéssel bíró, egyébként ATM-gépeiről ismert Diebold várható bevételeit 1-2 milliárd dollárra becsülik az elkövetkező években. Ugyanezen a pályán idén legalább fél tucat versenyző volt jelen: a Dieboldon és a Sequoián kívül például az AccuPoll, az Avante, a Danaher és a Hart is gyárt szavazógépet, amelyekhez egyenként 4-6000 dollárért lehet hozzájutni.

Maguk a gépek elég egyformák - legtöbbjük egy érintőképernyős Tablet PC-re hasonlít, lásd képeinket - és nagyjából ugyanúgy is működnek. A DRE-elv (direct recording electronic voting system) lényege, hogy a szavazó személyre szóló chipkártyával azonosítja magát, a leadott voks pedig flash memóriában tárolódik, illetve CD-re írják. A CD-ket azután a szavazatszámláló-és hitelesítő központokba szállítják, és ott összesítik.

Titkos eredmények

A civil szervezetek jelentős aggálya a DRE-vel kapcsolatban az, hogy egyes modellek esetében a szavazat után nem marad úgynevezett "paper trail", vagyis papírnyom. És bár az új évezred közepén anakronisztikusnak tűnhet a csúcstechnológiát papírfecnikkel kordában tartani, jobb módszer még nem igen született.

A mostani választáson tapasztalt anomáliák jó okot adnak arra, hogy az amerikaiak ismét újragondolják szavazási rendszerüket. Egyesek joggal állítják, hogy a papíralapú módszer sem csalhatatlan, míg mások, így Douglas Kellner New York-i választási biztos az ellenkező véleményen vannak: szerinte "Elektronikus szavazógépeket használni olyan, mintha fognánk az összes papíron leadott szavazatot, odaadnánk őket néhány számítógépes alaknak, hogy számolják meg egy titkos helyiségben, aztán meg mondják el, mi lett az eredmény. Demokráciában ilyen módszerrel elfogadhatatlan dolog választást rendezni."

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!