„Ne játsszunk nevetgélő homoszexuálisost”
A nemzetközi diplomácia világában a gondosan megválogatott szavak és mondatok megnevettethetik a közönséget, kivéve, ha a fordítás során elvesztik eredeti jelentésüket. Ez a fő tanulsága a korábbi ausztrál külügyminiszter, Richard Woolcott új könyvének, amelyben a diplomáciai fordítások buktatóira hívja fel a figyelmet. A könyv hivatalosan egyelőre még nem jelent meg, viszont a Bulletin lap részleteket közöl az írásból, írja a Guardian.
Ott van mindjárt annak az ausztrál diplomatának az esete, aki Franciaországban megpróbálta elmagyarázni hallgatóságának, hogy múltjára visszatekintve szinte két külön életet lát, Párizsba érkezése előtt ugyanis egyhangúan töltötte napjait. "Hátranézek a fenekemre, és látom, hogy két félpofából áll" - hangzott a kissé módosult jelentés a tolmács szájából.
Woolcott az egyik saját beszédét is felidézi, amit nem sokkal Indonéziába érkezése után mondott Palembangban. "Hölgyeim és uraim, a saját és feleségem nevében szeretném elmondani, hogy mennyire örülünk, hogy Palembangban lehetünk" - szólt az angol szöveg. A tolmács azonban valami egészen mást értett: "Hölgyeim és uraim, az asszonyomra tehénkedve örülök, hogy Palembangban lehetek."
Ausztrália volt miniszterelnöke, Bob Hawke még rosszabbul járt. Japán újságírók kérdését próbálta lerázni egy vulgáris, de Ausztráliában hétköznapinak számító fordulattal. "I am not here to play funny buggers with you" mondta, ez nagyjából azt jelenti, "nem jópofizni jöttem". A "funny buggers" (szó szerint: vidám buzik) kifejezést a japán tolmácsok nem tudták értelmezni, a mondatot hosszas tanakozás így fordították le: Nem azért vagyok itt, hogy nevetgélő homoszexuálisost játsszunk egymással.
Woolcott szerint olyan is előfordult, hogy a tolmács nem is próbálkozott a mondandó lefordításával, mint például amikor az egyik ázsiai ország minisztere egy hosszabb viccet mesélt egy Szöuli fogadáson. "A koreai tolmács teljesen elvesztette a fonalat, de jól leplezte. Mondott néhány dolgot, a hallgatóság pedig jóízűen nevetett és tapsolt" - írja Woolcott. Később a tolmács bevallotta, hogy miért volt mindenki olyan hallatlanul jókedvű. "Miniszter úr, őszintén szólva nem értettem a viccét, ezért azt mondtam a koreaiaknak, hogy a miniszter most mesélte el a szokásos kötelező viccet, kérem mindenki nevessen hangosan és tapsoljon."