További Külföld cikkek
-
Ismét leomlott az Orbán Viktorék köré épített politikai karantén - Rosszul viselkedtek, ezért büntetésből Franciaországban hagyta a szervező a szlovákiai magyar gimnazistákat
- Mark Carney keményen nekiment Donald Trumpnak anélkül, hogy kimondta volna a nevét
- Kína nekiment az Egyesült Államoknak az AI miatt
- Donald Trump kereskedelmi blokáddal fenyegeti Európát, szerinte Brüsszel nevetséges ötlettel állt elő
A spanyolok külügyminisztere, Josep Piqué élesen kritizálta az ellentmondásos gibraltári pénzügyi helyzetet, azt ,,parazita gazdaságnak" bélyegezve. Amint elmondta, a kis sziget egyáltalán nem termel, hanem éppen Spanyolországból táplálkozik. A spanyol kormány egyre nehezebben viseli el ezt a ,,ballasztot", aminek következtében újra megromolhat a (hagyományosan is meglehetősen paprikás hangulatú) brit-spanyol viszony. Piqué deklarálta: Gibraltárral kapcsolatban bármely tárgyalás kerete a szuverenitás kell, hogy legyen.
Bekeményít a spanyol kormány
|
| Gibraltár látképe |
Háromszáz éve tart a viszály
A két korona közötti viszály eredetéhez 1704-ig kell visszamennünk, amikor a britek kizavarták a spanyolokat a szigetről. Ennek szentesítése is megtörtént kilenc évvel később, az utrechti szerződésben, ami persze nem jelentette azt, hogy a spanyol hatalom ne próbálta volna békésen vagy erőszak útján visszaszerezni a hatalmat a Szikla fölött. Nagy brit dicsőségként írnak az angol középiskolás tankönyvek a 1779 és 83 közötti ostromról, amikor a spanyol armada szilánkokra lőtte a kis brit erődöt, de elfoglalni nem tudta.
|
A helyzetet elmérgesítette, hogy az angol, bosszantásra is szakosodott politikai elit önrendelkezési jogokat adott a gibraltári kormánynak. A Spanyolországtól egy centire kitörő, tomboló demokrácia érzékenyen érintette a ,,türelméről" amúgy híres Francót, és azonnal lezáratta a sziget szárazföldi határát.
Megnyílt határok?
Bár a határt már a nyolcvanas évek közepén megnyitották, a spanyol ,,ellenségeskedés" nem enyhült az andalúziai parasztokkal szemben. Aki valaha volt már andalúziai paraszt a spanyol-gibraltári határon várakozva, az tudja, hogy nem érdemes csempészni (vagy csak ügyesen, ahogyan azt a hírek szerint nagy csempészhagyományokra visszanéző sziklalakók értik és teszik), mert könnyen rossz vége lehet.
A mostani spanyol, kemény hangvételű politikai nyilatkozatnak nincsen sok újdonsága az öt évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Folytatódik a szócsata, a számháború a két ország között, most már azzal a kitétellel, hogy a spanyol oldal ráeszmélt: sohasem fogja megszerezni Gibraltárt. Ennek fényében, ha az övé nem lehet, akkor senkié se legyen. Ahogyan azt Piqué, spanyol külügyminiszter rendkívül diplomatikusan kijelentette: ,,Gibraltárral kapcsolatban bármely tárgyalás kerete a szuverenitás kell, hogy legyen".