Hazánk a globalizáció élvonalában

A felmérést, melyet a befolyásos Foreign Policy nevű amerikai folyóirat számára készített az AT Keaney nevű tanácsadó cég, egyszerű faktorok alapján állították össze. Ezek közé tartozik a külkereskedelem nemzeti össztermékhez (GDP) viszonyított aránya, a nemzetközi tőkemozgások nagysága, a bel- és külföldi árak konvergenciája, de meghatározó az egy főre jutó külföldi turisták száma, a nemzetközi telefonbeszélgetések időtartama és az internethasználat elterjedtsége is. Utóbbinak - és általában a technológiai fejlettségnek - a fontosságát külün hangsúlyozza a felmérés.

Az élboly (a teljes lista ötvenfős) 1. Szingapúr 2. Hollandia 3. Svédország 4. Svájc 5. Finnország 6. Írország 7. Ausztria 8. Nagy-Britannia 9. Norvégia 10. Kanada 11. Dánia 12. Egyesült Államok 13. Olaszország 14. Németország 15. Portugália 16. Franciaország 17. Magyarország 18. Spanyolország 19. Izrael 20. Malajzia (...) 50. India (forrás: Foreign Policy)

Minél kisebb, annál jobb

Valamelyest meglepő lehet, hogy az Egyesült Államok - melyre általában a globalizációt ,,irányító" országként szoktak tekinteni - az ötven országot felsorakoztató listán csak a tizenkettedik helyet foglalja el (igaz, tavaly a harmadik volt). Ennek főként az az oka, hogy ez az ország sok szempontból sokkal kevésbé függ a világgazdaságtól, több tekintetben önellátó, ráadásul az amerikaiak igen keveset utaznak. Ez megmagyarázza Szingapúr aranyérmét is: a városállam olyan picike, hogy rengeteg tekintetben a környező országoktól függ.

Általában is fordított arányosság figyelhető meg a globalizáció mértéke és az ország mérete közt. ,,A méret igenis számít. Minél kisebb egy ország, annál könnyebben csatlakozhat a globális gazdasághoz" - mondta el Moises Naim, a Foreign Policy főszerkesztője az InterPress hírügynökségnek.

Előnyöket és hátrányokat egyaránt hoz a globálizáció

A tanulmány egyébként markánsan globalizációpárti. Általában véve minél jobban kötődik a globális rendszerhez egy ország, annál kisebb a korrupció és annál szabadabbak az állampolgárok is - vonják le a következtetést a készítők. Sőt, úgy tűnik, hogy a globalizációban élen járó országokban egyenletesebb a vagyoni eloszlás is a társadalom egyes rétegei közt.

A készítők ugyanakkor elismerik: a gyors ,,globalizálódás" hátrányokat is hozhat, elsősorban a környezetvédelem és a jövedelmi különbségek alakulásának kérdésében.

A nagyarányú külfölditőke-jelenlét előkelő helyezésünk elsődleges oka

Elsősorban a nagyarányű külfölditőke-beáramlás, illetve a jelenlévő multinacionális vállalatok nagy száma miatt kapott ilyen előkelő helyezést a listán hazánk - vélekedett az Index érdeklődésére Akar László, a GKI vezérigazgatója. Elmondta: bár egyéb tényezők, mint a magyar gazdaság integrációja az európaiba, a NATO-tagság, illetve a jogi szabályozás is szerepet játszanak "globalizálódottságunkban", elsősorban Magyarország gazdasági és kereskedelmi hídfő volta a felelős ezért.

Akar úgy vélekedett, hogy a globalizációt ugyan lehet nem szeretni, ennek az elismerésnek inkább örülni kell, hisz tagadhatatlan, hogy a multinacionális vállalatok jelenléte és a nagymértékű működőtőke-beáramlás a felelős a foglalkoztatási adatok javulásáért és a gazdaság növekvő teljesítményéért. Hozzátette: a folyamat megállíthatlan, tehát jobb alkalmazkodni hozzá. Elismerte, hogy szükséges volna emellett a kis- és középvállalkozások fejlesztése is, de vélekedése szerint a két dolog nem elválaszthatatlan egymástól, épp ellenkezőleg.

A jó helyezés félrevezető?

A külföldi működőtőke aránya valóban magas hazánkban, az elmúlt időszakban azonban éppenséggel csökkent a beáramlás - figyelmeztet Baranyi Árpád, az Altern Csoport munkatársa. Az alternatív közgazdasági kutatócsoport szakértője úgy vélekedett, hogy a "magas globalizálódottság" önmagában félrevezető, hiszen a nagy külkereskedelmi forgalom szinte kizárólag külföldi cégeknek köszönhető, melyek ráadásul tovább is állhatnak, ha másutt kedvezőbb feltételeket - alacsonyabb béreket, adókedvezményeket, lazább szabályozást - találnak. Elmondta: az elmúlt évtizedek tapasztalata azt mutatja, hogy a globalizáció és rokona, a neoliberális gazdaságpolitika még az erős szociális hálóval rendelkező országokban is növelik a társadalmi különbségeket.