A szélsőjobb, vagy Gustav nyírja ki a republikánus jelölőgyűlést?

Még az is felmerült, hogy a New Orleanst fenyegető Gustav hurrikán miatt, hétfőn egyáltalán elkezdődhet-e a republikánusok elnökjelölő gyűlése. Az, hogy az amerikai tömegtájékoztatás inkább a hurrikánnal foglalkozik, alapvetően rosszul jön John McCainnek, a republikánusok elnök-jelöltjének, akit hivatalosan az eheti konvención bíznak meg a jelöltséggel. De ha hozzávesszük, hogy a viharra való tekintettel George W. Bush elnök és Dick Cheney alelnök is lemondta tervezett hétfői beszédét, McCain stábja akár még örülhet is. Ki a fene akarná, hogy az Egyesült Államok történetének egyik legnépszerűtlenebb elnöke álljon ki az érdekében?

A vihar, ha maradhatunk cinikusak (csak mert az amerikai hatóságok most idejében kiürítették New Orleanst, ahol rendőrök és nemzeti gárdisták ügyelnek a rendre), annyiban is jól jött a republikánusoknak, hogy most hivatalos indoklásuk van a demokratáknál jóval kevésbé látványos konvenció tartására. Hiszen a demokraták a múlt héten, a Fox News szavaival élve, spektákulumot varázsoltak Denverbe. A spektákulumnál talán pontosabb leírás lenne a történelmi jelentőségű, mégiscsak először választottak afroamerikait elnökjelöltnek egy nagy pártban, reális győzelmi esélyekkel.

John

Persze, időközben John McCainék is felzárkóztak a történelemcsinálókhoz. Pénteken, egy nappal Barack Obama történelmi jelentőségű - ha úgy tetszik, spektakuláris - beszéde után a republikánus jelölt egy szinte teljesen ismeretlen alaszkai kormányzónő jelölésével maga is történelmet csinált. Sarah Palin az első nő, aki alelnökjelöltségig vitte a republikánus pártban, és összességében is csak a második, a demokrata Geraldine Ferraro után. Azaz, a novemberi mindenképpen történelmi választás lesz: vagy az első fekete elnök, vagy az első nő alelnök győzelmével ér majd véget.

Palin választásának több olvasata van. A demokrata oldalon az a népszerűbb, miszerint McCain bepánikolt, semmi esélyt sem lát a győzelemre, ezért teljesen váratlan húzással igyekezett magára terelni a választók figyelmét, de választása, ami egyértelműen a kiábrándult Clinton-választók megszerzését célozza, valójában csak egy lufi. A republikánus olvasatban bölcs húzás, amivel dinamizálta kampányát és bizonyította függetlenségét. Az igazság valahol a kettő között van. Az mindenesetre biztos, hogy egy szociális konzervatív jelölt választásával sikerrel sorakoztathatja fel maga mögött pártja vallásos jobboldalát. Minden más - például a két napig ráirányuló médiafigyelem vagy a választó nők egy részének maga mellé állítása - csak extra haszon.

Sarah

Az extra hasznok közül is a legnagyobb a republikánus körökben még mindig népszerű abortusztéma kilövése a konvenció tematikájából. Ha a korábban esélyesként emlegetett alelnökjelöltek közül egy abortuszpártit választott volna, alighanem a téma uralta volna a jelölőgyűlést. Hiszen a párt vallásos jobboldalának most is sikerült becsempészni a pártprogramba az abortuszt és a melegházasságot tiltó alkotmánykiegészítésre vonatkozó javaslatot. A republikánus párt megértéséhez vissza kell pörgetnünk egy kicsit az idő kerekét. A valaha a keleti parti jenki elit liberális pártjaként induló alakulatot 1972-ben Richard Nixon kinyitotta a keresztény szélsőjobb felé. Egyes vélemények szerint ezzel kiárusította a pártot, mások szerint viszont megalkotta a természetes többséget, vagyis egy zászló alatt egyesítette a szociális konzervatívokat és a gazdasági liberálisokat. A gyenge állam és az erős egyház hívei pedig együtt verhetetlenek az elmélet szerint. Hogy ez utóbbi mennyire releváns olvasat, arra bizonyíték George W. Bush sikere. A történelem minden bizonnyal legborzalmasabb amerikai elnöke aligha nyerhetett volna, ha nincs a keresztény jobboldal.

Gustav

A kérdés most az, hogy John McCain, ez a régebbi republikánus hagyományokhoz visszanyúló jelölt képes lehet-e nyerni a választásokon. A győzelemhez ugyanis egyrészt szüksége van a keresztények támogatására - alelnökjelöltje legfőbb feladata egyértelműen ennek a választócsoportnak a meggyőzése. Másrészt viszont bizonyítania kell szakítását az elmúlt nyolc év politikájával is - főleg, hogy a demokraták mást se sujkolnak, mint hogy McCain újabb négy év Bush lenne. És mennyivel könnyebb dolga is lesz úgy, hogy a konvención se a baloldalon ördöginek tartott Dick Cheney, se Bush nem szólal fel.

Ettől függetlenül még lehetnek nehéz pillanatai. Ahogy a demokraták jelölőgyűlésén a szélsőbal elszabadulásától lehetett tartani - végül Hillary Clinton remek beszédének köszönhetően szorult ki a híradásokból a baloldali freakshow -, úgy McCain joggal aggódhat pártja jobbszéle miatt. Ugyanis, ahogy a demokratáknál, úgy a republikánusoknál is a párt egysége a konvenció legfőbb tétje. Az elnökválasztási verseny ugyanis még mindig nagyon szoros - a Gallup mérése szerint Obama hat ponttal vezet, de a Rasmussen közvélemény-kutató már csak három pontra becsüli előnyét, a CNN szerint pedig döntetlenre áll a küzdelem.

George

A republikánusok idei jelölőgyűlése semmiben sem lesz hagyományos. A Gustav hurrikánra tekintettel a hétfői program háromnegyedét törölték. A vihar pusztításától függően az is elképzelhető, hogy McCain meg sem jelenik a konvención, a jelölést a távolból fogja elfogadni. Ez pedig mindenképpen nagy veszteség, főleg az ingyenmédia terén. De még így is kisebb veszteség, mint amit az okozott volna, ha egy nemzeti katasztrófa idején a távolban mulatozó republikánusokról számolhatna be a sajtó. És talán jobb is McCainnek, ha a választók önmagában látják, pártja borzalmas tagsága nélkül.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!