Mesék a vadnyugatról

2008.09.03. 06:25
Az óvatos várakozásokat felülmúlta a republikánusok elnökjelölő gyűlésének második - a hétfői kényszervisszafogottság miatt valójában első - napja. Bush maga igyekezett eltávolodni McCaintől, akit Reagan örököseként próbálnak bemutatni a republikánusok. Fred Thompson vicces beszéddel hergelte a demokratákat, akikbe, meglepetésre, még egykori párttársuk, Joe Lieberman is belerúgott.

Az első nap kényszerű visszafogottsága után kedden ténylegesen is kezdetét vette a republikánusok Minneapolis-St. Paul-i elnökjelölő gyűlése, csapjunk hát bele mi is a lecsóba. A napot John McCain jellemrajzának szentelték, és ha a republikánus imázsépítők sikerrel jártak, az arizonai McCain és alelnökjelöltje, az alaszkai kormányzó Sarah Palin az amerikai népmesék nyugati hőseiként maradnak meg a választók emlékezetében - szemben a baloldali-értelmiségi Barack Obamával és Joe Bidennel, a demokraták jelöltpárosával. A huzástól láthatóan azt remélik, hogy George W. Busht félrelökve McCaint a nyugati konzervatív példaképhez, Ronald Reaganhez kössék.

Az elemzők a kezdés előtt még azt jósolták, hogy a republikánusok a kárbaveszett hétfő után nem pazarolják idejüket, azonnal a demokraták rogdosásába kezdenek. Ehhez képest a konvenció kifejezetten békés hangulatban kezdődött - a CNN tudósítói buli jeleit fedezték fel. Az Egyesült Államok történelmi átalakulásának jeleként a konvenció egyik témaadó videoüzenetében Rosa Parks és Martin Luther King polgárjogi hősök képe is felbukkant. Az "Első a Haza" üzenet jegyében tisztelegtek a háborús hősök előtt - ezzel is emlékeztetve a választókat arra, hogy McCain is az. De előkerültek McCain gyermekei is - a republikánus elnökjelölt mindezidáig távol tartotta a nyilvánosságot gyermekeitől, egy viccel utalt konfliktusos viszonyukra. "Én már csak tudom, hogy John kiáll nézeteiért" - mondta, derültséget keltve.

A Bushtól való távolítást és egyben a kékgalléros rétegek megnyerését szolgálta a következő megemlékezés Ronald Reaganről. Reagan és McCain kapcsolata az est főszonokának, Fred Thompsonnak is kiemelt témája volt. A volt republikánus elnökjelöltjelölt - aki már januárban elvérzett az előválasztásokon - tüzes kis kampánybeszédet mondott. A demokraták szerinte bepánikoltak Sarah Palintől, ennek bizonyítéka a sajtókampány is, amit ellene folytatnak. Viccekkel tarkított, McCain katonamúltjának felidézésekor emelkedett hangulatú beszédében Thompson valóban levette a kesztyűt, és keményen támadta a demokratákat.

A demokraták szerinte hatalmas adóemelésre készülnek. "Ellenfelünk persze azt mondja, ne aggódj, a te családodat nem fogjuk megadóztatni. Csak a vállalkozásokat. Tehát, ha csak vásárolsz az üzleteikben, benzinkútjaikon, netán fizetést kapsz valamelyiktől, nem lesz rád hatással az adóemelés. A vizesvödör másik oldaláról fognak meríteni" - mondta. Támadta Obamát azért is, mert egy nyilvános vitában kitérő választ adott a magzati életet firtató kérdésre, de a legkeményebben világkörüli turnéját rótta fel. "John McCain nem egy súgógépről olvasott, az Egyesült Államok kritikusainak szájízéhez igazított beszéddel vívta ki a világ megbecsülését, hanem politikai tisztánlátásával és döntéseivel" - mondta.

Thompson Obamát bírálni érkezett, és feladatát teljesítette is. Annál meglepőbb volt, hogy a volt demokrata alelnökjelölt, a most független Joe Lieberman is a demokrata jelölt után ment. Lieberman McCain nagy barátja, Irak kérdésében teljesen azonos véleményen vannak. Minden más kérdésben Lieberman távol áll a republikánusoktól. Most mégis támogatásáról biztosította a szociális konzervatív Sarah Palint, és kemányen támadta Obamát. "Ékesszóló, szimpatikus fiatalember" - mondta volt pártja jelöltjéről, de hiányolta a tetteket a szép szavak mögül. "Amikor mások visszavonultak volna, amikor Barack Obama a csapatok költségvetésének megvonására szavazott, John McCain a csapaterősítésekért harcolt. És most csapataink tényleg hazajöhetnek, dicsőségben térhetnek haza" - mondta. Beszéde végén nem csak a függetleneket és a Reagan-demokratákat szólította meg, hanem külön kiemelten a Clinton-demokratákat is.

Összességében, a republikánusok felülmúlták a - nem túl magas - várakozásokat. A hétfői, a Gustav hurrikán miatti visszafogottságból hamar felébredtek, a nap végére kifejezetten tűzbe jöttek. Kifejezetten ügyes húzásnak tűnik a McCain-Reagan párhuzam eröltetése - kérdés, hogy mennyi jut át az üzenetből. És egyelőre féken tartják a szélsőségeseiket is, pedig tartottunk attól, hogy a keresztény jobboldal elrabolhatja a konvenciót. De úgy tűnik, a szociális konzervatívokat megnyugtatta, hogy a szerintük túl független McCain egy közülük valót választott alelnökjelöltnek.

Van véleménye? Jöjjön kommentelni!