Helyszíni tudósítás New Yorkból

4:45 (NY, 22:45) Hazafele

Már esteledik. A híreket nehéz hallgatni. Az utcán ketten a tőzsde holnapi nyitását tárgyalják - egy háborús gazdaság mindig jó tőzsdét hozott magával. Megy a találgatás a biztosító társaságok csődjéről is. Én már a biciklin, és felfelé. A háborús zónából fel a 14. utca fölé. És a kordonok mögött csodálatosan zajlik az élet, buszok, taxik, igazi New York-i zaj. A 34. utcánál állok jó öt percet, amíg a Long Island-i rendőralakulat legalább százötven autója áthúz. És fel a 37. sarkáig, ahol a templom előtt a pappal beszélek egy pillanatig - kellene mindenhol a maszk a füst és por ellen, de valahogy a nagy szervezésben ez elveszett. És Így marad az ember szájában ez az örökös por- és füstíz, és a már majdnem állandó hányinger.

A vonat ismét csendes és félüres, zuhanok az ülésre, és a 125. utca körül kíváncsi vagyok, felébreszt-e a kalauz a jegyért, mert ha fel, akkor minden rendben, és vissza a kerékvágásba. És valahol volt már egy kis álom is, amikor felráz. Így rendben minden.

Otthon nincs hírek, Brady Bunch a tévében, Old America.

23:54 (NY, 17:54)

Liberty Plaza 1 felrobbant és eltűnt a föld alatt. Valószínű, egy roppanás a talajban, gázvezeték. Remélhetőleg a gáz már le volt kapcsolva. Egyre több szó esik a város kitelepítéséről.

22:52 (NY, 16:52)

A szél megnyugodott, és bár rossz a levegő, a polgármester egészségesnek nyilvánította. A füst ismét Brooklyn felé fúj. Telefon, légkondícionálás van. Lassan vége az új világ első munkanapjának.

22:02 (NY, 16:02)

Ma másodszor hallom Bob Marley-t. Most egy irodából.

All I ever had, is songs of freedom Won't you help to sing, these songs of freedom Cause all I ever had, redemption songs Redemption songs

21:10 (NY, 15:10)

Vilagradio.hu Petőfi adását hallgatom, Louis Amstrong - Wonderful World. Jó napot! A nevem Beata Andor.

21:05 (NY, 15:05)

A lift lezárva, a folyosókon a lámpák le, a gépteremben a nem szükséges gépek le.

20:36 (NY, 14:36)

Valami nagyot robbant - megyek a felső ablakhoz.

20:30 (NY, 14:30)

Figyeljetek - itt komoly bajok vannak. A légkondícionálás, a telefon elzúgott, csend van. Mintha hajnali köd ereszkedett volna a városra.

20:18 (NY, 14:18)

A szél megfordult és megerősödött, es veri a lángokat fel a város északi része felé. Egyre nehezebb lélegezni, és egyre több épület izzik. Egyre több tűzriado indul be a füst miatt, a mienk is megy, és jönnek be a telefonok az egyetem többi részéről. Lemenni nem akarok, mert ott több a füst...de mégis menni kell. Erre nem készültünk fel.

20:09 (NY, 14:09)

Megfordult a szél, hirtelen elborít minket a füst, es robbanások hallatszanak délről - beindulnak a szirénák. Jó lenne a gyerekeket felvinni az utcákról.

20:06 (NY, 14:06)

Megy a riadó, sajnos. Reméljük, csak gyakorlás. Egypár egyetem kérte, hogy vegyük át a webszerverüket - nekik már nincs. Irány a Cokemachine!

19:49 (NY, 13:49)

Az első hivatalos jelentés a tűzoltókról: teljes alakulatok vesztették életüket. Eddig 800 tűzoltó hianyzik.

19:13 (NY, 13:13)

Ez alsó, talán hogy hallom New Yorkban a harangok hangját. Nincs a már megszokott alapzaj. A Houston street a vegső barikád, sétálóutcává alakult, romeltakarító gépekkel és biciklisek hadával. A reggeli enyhe fehér füst után most ismét nagy a tűz, a World Financial Center egy a gyönyörű üvegpalotájával, a yachtkikötő mögött. Talán a világ sokadig csodája. A tegnapi napot jellemzoő élményvadászat és fényképezés megszűnt, ez a mai nap akaratot és erőt adott az embereknek. Aki tudott, jött dolgozni, és ahogy a teherautók fordulnak a tormelékkel, és ahogy az utolsó palota közel az összeomláshoz, úgy egyre nő a feszültség.

Az első utam az egyetemi sportcsarnokba vezetett, és elkeserítő volt látni a kosárlabda-pályáinkat, és a teniszpályákat, mind-mind kis ágyakkal terítve, és a rengeteg diák, a telefonon, a mosdókban a matracokon. És persze tévében a lángoló palota.

Vissza a park felől - a kávéházakban van valamennyi élet, de sok a merev sehovánéző arc. A parkban a raszta gyerek Bob Marley-t énekel, és ott ő egyedül egy sarokban, és megy.

I remember when we use to sit
In the government yard in Trenchtown
And then Georgie would make the fire lights
As it was, log would burnin' through the nights
Then we would cook cornmeal porridge
Of which I'll share with you

És két gyerek krétával rajzol a szökőkútnál gyülekező emberek mögött.

16:42 (NY, 10:42)

Feleségem hosszan szárítja a haját. A MetroNorth vonalán egy nő a jobb szemöldökét sminkeli, rám mosolyog, ala film noire, Godard. Gyönyörű reggel, mint tegnap. A gyerekek már az iskolabuszon. Ma nem idegesít a hajszárító és a smink sem, és a mosoly tiszta, jó. A Hudson vize kék, mint az Adria. Sok nő elegáns feketében. Megnyugtat, hogy megy az élet.

A Grand Centralnál megvan a lelekatolt biciklim, egy block a 41. utcáig, és a rendőrök mindenkit hirtelen a földre intenek, valami füst gomolyog az épület tetején. Aztán gyorsan tovább. A 23. utca sarkán háromsoros katonai teherautó-karaván. Minden sarkon 4-5 rendőr. Az utcák kihaltak, mintha kora vasárnap reggel lenne. Buszok járnak, és a közlekedési lámpák működnek. New Jersey-ből jönnek a élelmiszer-szállító kamionok. A boltok a 14. utcáig nyitva. Egy szőke nő éppen egy butik ablakát törli. A 14. utcánál kezdődik a kordon. Nyugodt, profi légkörben megy az igazolványellenőrzés. Az egyetemi dolgozók mehetnek le, a 30.000 megrekedt diák miatt. A Wall Street körüli kollégiumokat kiürítettük, és a 12.-13. utcai kollégiumban és az egyetemi sportcsarnokban alszanak és étkeznek a diákok.

A 14. utca (valami robbant megint) alatt, érdekes, több az ember, az itteni lakosok. Sokan futnak, kutyát sétáltatnak. A tornyok romjai felett már csak egy halvány fehér füstfelhő - három helikopter köröz.