Helyszíni tudósítás New Yorkból

19:07pm

Hosszan maradt az emberekben a templom képe, az elnök, a volt elnökök koreográfiája. Ha valamit nyomasztóan idézett bennem, az Gárdonyi Láthatatlan Emberében a csata előtti pillanatok voltak.

Öt óra körül az elnök érkezik. És valahogy a vastag felhők alól kisüt az őszi nap és hirtelen a város teljes pompájában gyönyörködik. Szép ez a város, a türkizkék ég nyugaton, a hirtelen hidegre fordult szél. Feloldódott az emberekben a reggeli görcs. Nehéz megérteni, hogy mekkora a veszteség, de azt is, hogy mekkora ez az ország. Talán egy-két négyzetkilométer, annyi sem romokban. És mégis ez az őrült nagy veszteség.

Indulunk haza.

13:30pm

Glory Glory Halleluja egy új értelmet adott e régi dalnak, és a következő csend és a harangok zúgása és a hangos, kongó léptek a templom köven valami közepkori, ominózus légkört teremtettek. Az áldás után királyaink és a kíséret elvonult. A háború küszöbére érkeztünk.

12:00

Uram, ha a büszkeség fátylától utunkat vesztettük, adjál erőt nekünk, türelmet és bölcsességet, s e sokszor elveszett világban, világosságot. Ámen.

05:30 hajnal

Bibliai monszun, nehéz aludni, vagyis nem alszunk. Már két órája morajlik, dörög az ég. Olyan ütemesen, hogy az ember nem hiszi, hogy vihar készül. De végre itt, és ömlik, szakad az eső, és reméljük, ez jó. Bár nehéz tudni most, hogy mi a jó. Nem is kapcsolom be a TV-t, valahogy elég volt a hírekből. Gyorsan végignézem a hiányzó emberek listáját a bejövő segély e-mail-listán, emelem a kvótát a tanulóknak, mert túl sok e-mail jön vissza, tele vannak a levelesládák.

Emília ezt a verset írta, mint házifeladat:

This is the earth
and it is blue
we love the earth
and the earth loves you.

Mint ameriaki ezt nem mondhatom ki, de mint magyar, talán igen, ma hajnalban a félelem elöntötte a várost. Talán amikor a nap feljön, és látjuk egymást...nem attól félünk, ami történt, hanem ami történni fog.

Checkpoint SOHO -- 5pm

Az eleganciában - hanyag vagy mesterkélt - nincs hiány. A maszkot lehet sokféleképpen viselni, nyakon, fejtetőn, zsebben, de az elegáns ma este a fekete sál, kasmír: szívja a port, selymes az arcon, illik az alkalomhoz.

A CitiBankban nincs sor, rögtön a géphez, be a kártyát, be, put in the code, 1212, Checking, Saving, Credit. Checking. Amount, 200. Gyönyörű új huszasok, meg 1.5 dollár levonás a talibán megsegítésére.

Tre Giovanniban egy pizza és kóla. Kis, szerb tulajdonú pizzéria a LaGuardián. "All the girls i loved before", bömböl a CD. Julio Iglesias - itt mindig valami balkáni a hangulat, mint 1978., Bulgária, camping. Lehet, a labdához nincs érzékük, de a zenét tuti eltalálják a jugók.

Az utcán harapdálok, meg a kóla, le Houston streetre, két tízéves srác BMX biciklin, le a járdáról, fel a járdára, nagy köpések, és hirtelen itt a háború -

Houston kelettől nyugatig teherautókkal tele a nyugat felé menő három sávban, elől romeltakaritók, hátul a dömperek, néha egy katonai teherautó húz át a középső sávban. A kelet felé menő oldal tele kamionokkal, élelmiszer, és sok minden, ami nem derül ki a feliratokból.

Jönnek a hullafáradt melós szakaszok a krátertől, sok véres zsebkendő, a hírek nem jók, kb 150 magas épület sérült meg a 6.0-ás földrengésben, amit a két torony leomlása okozott. És egyre nagyobb és mélyebb a környék fizikai sérülése. És bár az optimizmus erős, a tőzsde hétfői nyitása úgy tűnik, csak egy álom.

S most, ismét lezárták a repülőtereket, és megyek fel a parkhoz, ahol két maszkos fiú napozik a szökőkút lépcsőjén, és Nyírő András ír e-mailt, és kavarodik az információ, és kavarodik a dioxin és a füst, és sok az amerikai kendő és zászló és néhányan zokognak a park kőkemény sakkasztaljaira hajolva, és két babakocsi maszkos újszülöttekkel, nincs zene a parkban, elhúz egy motoros srác fekete sisakban, a könyvtár ablakain feliratok, és egy kopasz krétával rajzol, Gandhi türelemre int, Gandhi türelemre int, Gandhi türelemre int...