Amikor az elnököt választják

Az amerikai választók nem közvetlenül az elnökjelöltre és annak helyettesére szavaznak, hanem úgynevezett elektorokra, akik nyilvánosan elkötelezték magukat egy jelölt mellett. Az elektorok összesen 538-an vannak, azaz minden államban annyi, ahány szenátort (kettőt) és képviselőt (népesség szerint) küld a Szenátusba, amihez jön még a főváros, Washington D.C. három elektora.

A legtöbb elektorral így a legnagyobb államok, mint Kalifornia (55), Texas (34), New York (31), míg a legkevesebbel - hárommal - a legkisebbek (Észak-Dakota, Dél-Dakota, Montana stb) rendelkeznek.

Párton belüli öldöklés Az elnökválasztási procedúra legsajátosabban amerikai része az előválasztás. Mivel az Egyesült Államokban nem beszélhetünk hagyományos értelemben vett pártokról, a jelölt kiválasztása sem az Európában megszokott módon történik. Hagyományos párttagság híján - a Republikánus és a Demokrata Párt is úgynevezett választási párt - a pártok regisztrált szavazói döntenek a jelöltekről államonként tartott hagyományos szavazás útján. Az amerikai választók a helyi választási irodánál adhatják le - republikánus, demokrata vagy független - regisztrációjukat. Az államok ezután az eredmények függvényében delegálnak küldötteket a jelöltállító konvencióra. A küldötteket az előválasztásokon 15 százalék feletti szavazatot kapó jelöltek között osztják el, arányosan.

Bár első ránézésre aránylag pontosan leképezné a választói akaratot a rendszer, az elektorokat nem a rájuk leadott szavazatok arányában delegálják az elnök megválasztására, hanem, két állam kivétellel (Nebraska és Maine), a győztes mindent visz alapon. Azaz hiába szoros a verseny Kaliforniában a győztes párt mind az 55 elektor állításának jogát elnyeri.

Az elnökjelöltnek és helyettesének összesen 270 elektori szavazatra, azaz abszolút többségre van szüksége a végső győzelemhez. Ha nincs meg az abszolút többség, a képviselőház dönti el az elnökválasztás kimenetelét.

Az amerikaiak többségének egészen 2000-ig nem tűnt fel, hogy milyen borulékony a választási rendszer, mivel elnökeik hagyományosan nagy többséggel nyerték meg a választást. Ám a 2000-es elnökválasztáson során kiderült, akár kevesebb állampolgári szavazattal is lehet választást nyerni.

Al Gore, a demokraták akkori elnökjelöltje az utolsó pillanatig vezetett, ám a hatmillió szavazóval rendelkező, eredményét tekintve (akkor 25 elektort adott) sorsdöntő Floridát mindössze 1784 szavazattal a jelenlegi elnök, George W. Bush nyerte meg.

A gond ezzel az volt, hogy az Egyesült Államok nagy részén, így Floridában is meglehetősen ódivatú eszközökkel folyt a szavazás. A floridai lyukkártyás rendszernél nem volt egyértelmű, mi számít érvényes szavazatnak; sok kártya ugyanis nem volt teljesen átlyuggatva, hasonlóan ahhoz, amit a villamosokon használatos régi típusú jegyautomaták művelnek a villamosjeggyel.

A 2004-es elnökválasztásra ezért a régi rendszerek (lyukkártya, karos szavazógép) lecserélésével igyekeznek kiküszöbölni a szavazatok összeszámlálásánál felmerülő kételyeket. Mivel minden megye és város saját hatáskörben, saját büdzséből szervezi a szavazást a szavazógépek öregek és elhasználtak, és szinte minden körzetben különböznek egymástól.

A Kongresszus által 2002-ben elfogadott törvény alapján idén már nem lesznek lyukkártyás és karos szavazógépek, és a központi költségvetés is hajlandó támogatni a választókörzeteket, hogy érintőképernyős elektromos rendszerre, postai úton történő szavazásra álljanak át. Az új szabályozás emellett fölállít egy bizottságot is, aminek feladata a szavazásnál használt módszerek felügyelete.

A szavazásra az amerikaiak nem alanyi alapon jogosultak, hanem regisztrálni kell magukat. A hagyományosan alacsony részvételt idén a regisztráció egyszerűsítésével próbálják megszűntetni, mindenütt biztosítva azt, hogy a választó akár a szavazás előtt regisztrálja magát. A szavazó korú állampolgároknak egyébként 70-80 százaléka regisztrálta magát 2000-ben, és 45-60 százalékuk ment el szavazni.

Ahol eldőlhet a szavazás A legnagyobb figyelem természetesen a legtöbb elektort adó államokra, Kaliforniára, Texasra, New Yorkra, Floridára és Illinois-ra irányul. Kerrynek jók az esélyei az 55 elektort választó Kaliforniában, ahol szeptember elején, tehát miután Bush népszerűsége nagyot ugrott a republikánus konvenció miatt, is tartotta 8 százalékos előnyét. Ezt az államot Gore is elvitte 54 százalékkal. Floridában idén is szoros verseny várható. Az állam két legnépesebb választócsoportja a hagyományosan demokrata szavazó, az államba remek természeti adottségai miatt költöző nyugdíjasok, illetve a spanyolajkú kisebbség egyetlen masszívan republikánus csoportja, a Floridát Kuba földrajzi közelsége miatt választó kubai menekültek. A négy évvel ezelőtti választásokhoz hasonlóan megint csak pár szavazaton múlhat a döntés - feltétlenül Bushnak kedvez azonban, hogy továbbra is öccse, Jeb az állam kormányzója. A szavazás azonban mégsem a hagyományos nagy államokban fog eldőlni - tekintve, hogy ezekben bebetonozott szavazati arányok vannak (Kalifornia és New York demokrata, Texas republikánus). A választások az ingaállamoknak nevezett középnyugati államokban, illetve az elmúlt évek gazdasági nehézségeit nyögő Ohióban, Pennsylvaniában és Nyugat-Virginiában dőlhetnek el. Utóbbi kettő sokat köszönhet Bush protekcionista gazdaságpolitikájának, a nyersacélra kivetett védővám állások ezreit mentette meg a kohászati központnak számmító Nyugat-Pennsylvaniában és a nyugat-virginiai bányavidéken. Ohiót - és a nagy tavak vidékének más ipari államait - azonban ugyanezek a védővámok recesszióba taszították, a Pennsylvaniai, drága acél fő fogyasztójának számító államban húsz százalékosra nőtt a munkanélküliség. Nem véletlen, hogy Bush kampányának egyik fő fókusza a jelentős magyar származású lakossággal is bíró állam.