Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Külföld cikkek
-
A király beszédével és az Európai Unió felé kacsintva nyit új fejezetet a brit kormány - Meghalt egy autóban hagyott hároméves gyermek Szlovákiában
- Lecsapott az afrikai hőség a népszerű európai nyaralóhelyekre
- Döntött az Európai Unió legfelsőbb bírósága, veszélybe kerülhet Ursula von der Leyen pozíciója
- Zárva tart az athéni Akropolisz a hőség miatt
Az eddigi legkeményebb vizsgája előtt áll George W. Bush külpolitikája. A zászlajára a demokrácia terjesztésének eszméjét tűző elnök január 30-án, vasárnap Irakban gyakorlatban is megláthatja elvei működését. Az iraki választások akár jól is sikerülhetnek. A kudarc véres lenne, optimális esetben csak véres polgárháborúhoz, rosszabb esetben regionális konfliktushoz vezethet.
A választásokra ráadásul a legkevésbé sem ideális körülmények között, a lázadók és a terroristák folyamatos fenyegetése mellett kerül sor. Összességében azonban esély mutatkozik rá, hogy a közel két éve megszállt ország legitim kormányt kapjon, és újra önállósodjon.
Mit választanak?
Ijád Alávi, az ideiglenes kormányfő a semmiből
épített a győzelemre is esélyes pártot
Miért fontos ez?
Az iraki instabilitás egyik legfőbb oka a megszállás. Az eddigi ideiglenes kormányok támogatottsága lemérhetetlen volt, a vasárnapi választásokat követően azonban mindenképpen egy, az irakiak legalább egy részét valóban reprezentáló testület jöhet létre. Az így szerzett legitimitás nagyban hozzájárulhat a lázadócsoportok leveréséhez. Elképzelhető, hogy a megszállás ellen lázadók egy csoportja az iraki kormány ellen már nem folytatja a harcát.
Kire szavazhatnak az irakiak?
A vallásos UIA világi miniszterelnököt állíthat
(Abdel Abd al-Mahdi)
Kik fognak szavazni?
Ez az előzőnél jóval lényegibb kérdés, hiszen ez nagyban meghatározza a választások után összeülő nemzetgyűlés legitimitását. Az előzetes közvélemény-kutatások szerint az ország nyugodtabb részein - a síiták lakta területeken és a nagyrészt tényleg békés Kurdisztánban - magas részvételi arányra lehet számítani. Ez lényegében azt jelenti, hogy az ország lakosságának nyolcvan százalékát kitevő két népcsoport minimum részarányos képviseletet biztosíthat magának. A lázadók nagy részét kitevő, az országot megalakulása óta uraló szunnita kisebbség helyzete merőben más. A lázadócsoportok leginkább őket fenyegetik merényletekkel, pártjaik jelentős része pedig bojkottálja a választást, mivel nem sikerült elérni annak elhalasztását.Ki nyeri a választásokat
Gázi al-Javer államfő a mérsékeltekkel társulna
Alávi a választások előtt pár hónappal még esélytelennek tűnt, a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint azonban az UIA és az IL is 25-27 százalék körüli támogatóra számíthat. Akármelyikük is nyeri a választást, az amerikaiak félelmei ellenére valószínűleg világi vezetése lesz Iraknak. Erre utal legalábbis az UIA egyik legbefolyásosabb vezetője, Adnan Ali a New York Times-nak adott nyilatkozata. "Nem lesz turbános a kormányban", mondta a lapnak Ali. Ezek alapján a korábban miniszterelnök-esélyesnek tartott vallási vezető, Abdelaziz al-Hakim kimarad a kormányból. Az UIA győzelme még így is okozhat kellemetlenségeket, Hakim kiesésével két kormányfőjelöltjük maradt, az amerikaiak számára is elfogadható Abdul Mahdi, illetve a korábban a Pentagon kegyeltjének számító, de azóta kémkedéssel is megvádolt Ahmed Csalabi. Csalabi emigránsmozgalma szállította azokat a hamisnak bizonyult értesüléseket az iraki tömegpusztítófegyver-programról, melyek okot adtak Huszein megdöntésére.
Lesz-e polgárháború?
A választás biztos nyertesei a kurdok
(Dzsalal Talabani, Maszud Barzáni)
Ha azonban a választás nyertesei - a síiták - kellő önmérsékletet tanúsítva gesztusokat tesznek a szunniták irányába, szerepet adnak nekik az új alkotmány összeállításában, a kormányban és esetleg a nemzetgyűlésben is, elérhetik, hogy a jövő évre tervezett általános választásokon már a szunniták is részt vegyenek. Így Irak akár szövetségi államként is tovább élhetne.
Hogyan jött létre a választás?
A szunniták távolmaradása jelenti
a legnagyobb kockázatot
(Moszen Abdulhamid)
Elmennek-e a megszállók a választások után?
Bár Tony Blair január 26-án pont azért tartotta fontosnak az iraki választásokat, mert azok kiutat jelenthetnek a brit haderőnek, maga is tisztában van azzal, hogy ez nem azonnal következik be. Az amerikaiak még ennél is borúlátóbbak, legoptimistább terveik is csak a választások miatt százötvenezresre felduzzasztott haderő 138 ezer fősre csökkentéséről szólnak. Az Economistnak nyilatkozó szakértők még ezt is túlzott bizakodásnak tartják, tekintettel az iraki biztonsági erők állapotára.
Az elmúlt két évben a hivatalos adatok szerint ugyan százötvenezer irakit képeztek ki, hogy különböző biztonsági erők kötelékében biztosítsa a rendet. Az új haderő katonáit azonban rendszeresen fenyegetik a lázadók, családjaikat támadások érik, így elképesztően magas a dezertőrök aránya. És akik megmaradnak a hadseregben, azok sem vethetőek be mindig. A harci területeken rendszeresek a megfutamodó, a tévedésből a szövetséges csapatokra lövő iraki alakulatokról szóló történetek. Az új fegyveres erőbe ráadásul meglepően könnyen épülnek be a lázadók, decemberben egy, az új iraki hadsereg egyenruháját viselő öngyilkos merénylő robbantotta fel egy helyőrség kantinját Moszul mellett.
Egyesült Iraki Szövetség - United Iraqi Alliance, UIA
[Az Iszlám Forradalom Legfelsőbb Tanácsa (SCIRI) - Abdulaziz al-Hakim, Adil Abdul Mahdi; Dava Párt - Ibrahim al-Dzsafar; Iraki Nemzeti Kongresszus (INC) - Ahmed Csalabi]
A legtöbb iraki által csak a klérus listájának nevezett pártszövetség a vallásos síiták pártja. Ellenfeleik vádjai szerint Irán szolgálatában állnak, a szomszédos síita állam teokratikus berendezkedését tekintik példának. Nyilatkozataikban azonban a világi politizálás mellett kötelezték el magukat.
Iraki Lista - Iraqi List, IL
[Iraki Nemzeti Egségpárt - Ijád Alávi ideiglenes kormánfő; Függetlenek - Falah Nakib, az ideiglenes kormán szunnita belügminisztere, Tamir al-Gadban, a szintén szunnita olajügyi miniszter, Huszein Szádr mérsékelt vallási vezető]
A programjában erős vezetést és biztonságos országot ígérő párt szinte teljes egészében Alávira épül. A párt megerősítené a fegyveres erőket és a jogrendet. Alapvetően síita irányítású, de világi irányultsága miatt befolyásos szunniták támogatását is élvező pártalakulat.
Irakiak - Iraqis, Is
[Gazi al-Javer ideiglenes államfő, befolyásos szunnita törzsi vezető; Haszim al-Salan, síita származású védelmi miniszter]
A szunnita államfő pártja az IL lehetséges koalíciós partnere. Legnagyobb előnye, hogy a kevés induló szunnita dominanciájú párt egyike.
Kurdisztán Szövetség - Kurdistan Alliance, KA
[Kurd Demokrata Párt (KDP) - Maszud Barzáni; Kurdisztáni Hazafias Szövetség (PUK) - Dzsalal Talabani]
A két legnagyobb, egymással amúgy szembenálló kurd párt szövetsége maximalizálhatja a kurd szavazatok számát. Céljuk a kivívott kurd autonómia megőrzése. A szunniták várható távolmaradása miatt a lakosságarányosnál nagyobb parlamenti frakcióra számíthat.
Népi Szövetség - Union of the People, UP
[Kommunista Párt - Hamid Musza; kisebb baloldali pártok]
A legrégibb iraki párt, a kommunisták vezette szövetség ellenzi az amerikai megszállást, ellenben teljes mértékben világi. Fő céljuk a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése.
Független Demokraták Szövetsége - Alliance of Independent Democrats, AID
[Iraki Független Demokraták - Adman Pacsacsi; idősebb államférfiak]
A liberális, világi pártot száműzetésből visszatért politikusok alkotják, vezetőjük, Pacsacsi a Baath Párt hatalomátvétele előtt Irak külügyminisztere volt. A legnyugatkompatilisabb pártalakulat nem számíthat túl nagy sikerre, bár szunnita háttere előnyt jelenthet.
Nemzeti Demokrata Párt - National Democratic Party, NDP
[Naszir al-Csadercsi]
Világi és liberális, egyben jelentéktelen.
Nemzeti Demokrata Szövetség - National Democratic Alliance, NDA
[Szamir al-Szumajdaj]
Világi és liberális, az NDP-hez hasonlóan esélytelen.
Független Nacionalista Káderek és Vezetők - Independent Nationalist Cadres and Elites, INCE
[Fatalah Ismail]
A fanatikus síita vallási vezető, Muktada al-Szádr feltétlen híveiből toborzott párt szereplése sokáig aggasztotta az amerikaiakat. Két héttel a választások előtt a tavalyi zavargásokat kirobbantó vallási vezető azonban úgy döntött, inkább bojkottálná a választásokat, így az őt támogató újságíró, Ismail pártja sem számíthat túl nagy támogatásra.
Iraki Köztársasági Szövetség - Iraqi Republican Alliance, IRA
[Szád al-Dzsanabi]
Az erősen Amerika-ellenes, szunnita nacionalista párt azonnali csapatkivonást és központosított államigazgatást követel. Vezetőjük, Dzsanabi sikeres üzletember, aki több befolyásos szunnita törzs támogatását is megnyerte. A szunnita voksok többségét megszerezve erős párttá válhat.
Alkotmányos Monarchia - Constituional Monarchy, CM
[Serif Ali bin Huszein]
Irak utolsó királyának unokaöccse a monarchia visszaállítását tűzte ki célul. Szunnita pártként, a várható alacsony részvétel miatt akár felülreprezentált is lehet a törvényhozásban.
Iraki Hasemita Szövetség, Iraqi Hashemite Alliance, IHA
[Serif Mamun Abdelrahman al-Najszan]
Monarchista pártból is kettő van, kilátásaik a CM-éhez hasonlóak.
Szabad Tisztek és Civilek Mozgalma - Movement of Free Officers and Civilians, MFOC
[Nadzsib al-Szalhi]
A mozgalom Abdulkarim Kaszimtól, a királyságot 1958-ban megdöntő katonatiszttől eredezteti magát. Kaszim a síiták körében igen népszerű volt, hatalmát 1963-ban a Baath párt döntötte meg.
Vallási és Etnikai Kisebbségi lista - Religious and Ethnic Minority List, REML
[Egyesült Turkomán Front; Nemzeti Turkomán Mozgalom; Turkomán Testvériség Pártja; Két Folyó Szövetség - keresztény; Két Folyó Nemzeti Lista - keresztény; Nemzeti Asszír Szövetség - keresztény; Jazidi Mozgalom a Reformért és a Fejlődésért - az ősi római mitarista szektát követő kurdok]
A nemzetiségi pártok között a félmillió turkománt képviselők a legharciasabbak. A nemzetiségi lista nem számíthat túl nagy támogatottságra, de mivel a parlamentbe kerüléshez elég a szavazatok 0,36 százaléka, jó esélyük van a képviseletre.
Iraki Iszlám Párt - Iraqi Islamic Party, IIP
[Moszen Abdelhamid]
Az IIP a választások talán legfájóbb távolmaradója. A szunniták legerősebb pártja a a terroristákkal is összefüggésbe hozott, pánarab Iszlám Testvériség része. A bojkott miatt ugyan nem lesz törvényhozási képviselője, a szunniták között játszott szerepe miatt azonban a jövőben is megkerülhetetlennek látszik.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
