A turbánosok nem jutnak hatalomra

2005.01.29. 16:39
Január 30-a Bush elnök eddigi legnagyobb próbatétele. Az iraki választások után a pesszimistábbak polgárháborút, a még pesszimistábbak véres regionális konfliktust jósolnak. Pedig akár sikeres is lehet a választás, melynek eredményeként létrejöhet az első igazi demokrácia az arab világban.

Az eddigi legkeményebb vizsgája előtt áll George W. Bush külpolitikája. A zászlajára a demokrácia terjesztésének eszméjét tűző elnök január 30-án, vasárnap Irakban gyakorlatban is megláthatja elvei működését. Az iraki választások akár jól is sikerülhetnek. A kudarc véres lenne, optimális esetben csak véres polgárháborúhoz, rosszabb esetben regionális konfliktushoz vezethet.

A választásokra ráadásul a legkevésbé sem ideális körülmények között, a lázadók és a terroristák folyamatos fenyegetése mellett kerül sor. Összességében azonban esély mutatkozik rá, hogy a közel két éve megszállt ország legitim kormányt kapjon, és újra önállósodjon.

Mit választanak?

Iyad Allawi
Ijád Alávi, az ideiglenes kormányfő a semmiből
épített a győzelemre is esélyes pártot
Az irakiak vasárnap a 275 tagú ideiglenes nemzetgyűlés tagjait választják meg. A testület legfőbb feladata az ország alkotmányát összeállító bizottság létrehozása és az alkotmányozó nemzetgyűlés jövő évre tervezett választásának előkészítése. A gyűlés emellett elnököt és két alelnököt is választ - várhatóan a három nagy államalkotó csoport, a szunniták, a síiták és a kurdok egy-egy jelöltjét. Az elnöki funkció nagyrészt ceremoniális, de az államfő hatásköre a kormányfő kinevezése.

Miért fontos ez?

Az iraki instabilitás egyik legfőbb oka a megszállás. Az eddigi ideiglenes kormányok támogatottsága lemérhetetlen volt, a vasárnapi választásokat követően azonban mindenképpen egy, az irakiak legalább egy részét valóban reprezentáló testület jöhet létre. Az így szerzett legitimitás nagyban hozzájárulhat a lázadócsoportok leveréséhez. Elképzelhető, hogy a megszállás ellen lázadók egy csoportja az iraki kormány ellen már nem folytatja a harcát.

Kire szavazhatnak az irakiak?

Abdel Abdul Mahdi
A vallásos UIA világi miniszterelnököt állíthat
(Abdel Abd al-Mahdi)
Az ország történetének első demokratikus választása valódi pártburjánzást eredményezett. A végleges adatok szerint száztizenegy szervezet hétezerhétszáz jelöltje közül választhatják ki képviselőiket az irakiak. Döntésüket megnehezíti, hogy biztonsági okokból a legtöbb pártnak csak a legfőbb vezetői ismertek, a listás jelöltek nevét titokban tartották, nehogy a lázadók célpontjaivá váljanak.

Kik fognak szavazni?

Ez az előzőnél jóval lényegibb kérdés, hiszen ez nagyban meghatározza a választások után összeülő nemzetgyűlés legitimitását. Az előzetes közvélemény-kutatások szerint az ország nyugodtabb részein - a síiták lakta területeken és a nagyrészt tényleg békés Kurdisztánban - magas részvételi arányra lehet számítani. Ez lényegében azt jelenti, hogy az ország lakosságának nyolcvan százalékát kitevő két népcsoport minimum részarányos képviseletet biztosíthat magának. A lázadók nagy részét kitevő, az országot megalakulása óta uraló szunnita kisebbség helyzete merőben más. A lázadócsoportok leginkább őket fenyegetik merényletekkel, pártjaik jelentős része pedig bojkottálja a választást, mivel nem sikerült elérni annak elhalasztását.

Ki nyeri a választásokat

Ghazi al-Yawer
Gázi al-Javer államfő a mérsékeltekkel társulna
Az biztos, hogy nem a szunniták. A kurdoknak jó esélyeik vannak rá, hogy erős képviseletük legyen, tekintve azonban, hogy az ország lakosságának hatvan százaléka síita, a választás a két nagy síita pártszövetség között dőlhet el. Ezek a vallásos pártokból álló Egyesült Iraki Szövetség (United Iraqi Alliance, UIA), melyet nem hivatalosan a legfőbb síita vallási vezető, al-Szisztáni ajatollah is támogat. A másik esélyes Ijád Alávi miniszterelnök nagyobrészt világi síitákból, kisebb részt mérsékelt szunnitákból álló Iraki Listája (Iraqi List, IL). A kormányfő a terroristák elleni kemény fellépés, a rend és a nyugalom programját hirdette meg.

Alávi a választások előtt pár hónappal még esélytelennek tűnt, a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint azonban az UIA és az IL is 25-27 százalék körüli támogatóra számíthat. Akármelyikük is nyeri a választást, az amerikaiak félelmei ellenére valószínűleg világi vezetése lesz Iraknak. Erre utal legalábbis az UIA egyik legbefolyásosabb vezetője, Adnan Ali a New York Times-nak adott nyilatkozata. "Nem lesz turbános a kormányban", mondta a lapnak Ali. Ezek alapján a korábban miniszterelnök-esélyesnek tartott vallási vezető, Abdelaziz al-Hakim kimarad a kormányból. Az UIA győzelme még így is okozhat kellemetlenségeket, Hakim kiesésével két kormányfőjelöltjük maradt, az amerikaiak számára is elfogadható Abdul Mahdi, illetve a korábban a Pentagon kegyeltjének számító, de azóta kémkedéssel is megvádolt Ahmed Csalabi. Csalabi emigránsmozgalma szállította azokat a hamisnak bizonyult értesüléseket az iraki tömegpusztítófegyver-programról, melyek okot adtak Huszein megdöntésére.

Lesz-e polgárháború?

Dzsalal Talabani, Maszud Barzáni
A választás biztos nyertesei a kurdok
(Dzsalal Talabani, Maszud Barzáni)
Abszolút lehetséges. A szunniták bojkottja alapvetően rémisztő perspektíva, az ország eddigi uralkodóelitje teljes egészében kiszorulhat a hatalomból. Ennél kevesebb is elég szokott lenni egy véres vallási háborúhoz az iszlám egymással nem éppen baráti viszonyt ápoló két ágának hívei között. Egy szunnita-síita háború esetén a szinte tökéletes autonómiát élvező kurdok bizonyosan az azonnali elvállás mellett döntenének - ez azonban újabb háborús feszültséget szíthat az eredetileg kurd, de Szaddám uralma alatt elarabosított, olajban gazdag Kirkuk hovatartozásának kérdésében.

Ha azonban a választás nyertesei - a síiták - kellő önmérsékletet tanúsítva gesztusokat tesznek a szunniták irányába, szerepet adnak nekik az új alkotmány összeállításában, a kormányban és esetleg a nemzetgyűlésben is, elérhetik, hogy a jövő évre tervezett általános választásokon már a szunniták is részt vegyenek. Így Irak akár szövetségi államként is tovább élhetne.

Hogyan jött létre a választás?

Mohsen Abdel Hamid
A szunniták távolmaradása jelenti
a legnagyobb kockázatot
(Moszen Abdulhamid)
Az eddig felsoroltak ismeretében teljesen jogos kérdés, hogy mi szükség van erre az egészre. Az amerikaiak eredetileg nem is nagyon akartak választásokat tartani, Paul Bremer, az ideiglenes amerikai kormányzat vezetője 2003-at különböző cenzusok összeállításával töltötte, hogy az afganisztáni modell szerint törzsi vezetők tanácsát hozhassa létre. Az amerikaiak választást már csak az alkotmány megszövegezése után tartottak volna, ez azonban al-Szisztáni ajatollah heves ellenzésébe ütközött. A síiták lelki vezetője jól érezte meg a történelmi esélyt arra, hogy az ország többségi lakossága végre magához ragadhassa a hatalmat, érthető, hogy ragaszkodott a választáshoz. Az amerikaiak kénytelenek voltak engedni.

Elmennek-e a megszállók a választások után?

Bár Tony Blair január 26-án pont azért tartotta fontosnak az iraki választásokat, mert azok kiutat jelenthetnek a brit haderőnek, maga is tisztában van azzal, hogy ez nem azonnal következik be. Az amerikaiak még ennél is borúlátóbbak, legoptimistább terveik is csak a választások miatt százötvenezresre felduzzasztott haderő 138 ezer fősre csökkentéséről szólnak. Az Economistnak nyilatkozó szakértők még ezt is túlzott bizakodásnak tartják, tekintettel az iraki biztonsági erők állapotára.

Az elmúlt két évben a hivatalos adatok szerint ugyan százötvenezer irakit képeztek ki, hogy különböző biztonsági erők kötelékében biztosítsa a rendet. Az új haderő katonáit azonban rendszeresen fenyegetik a lázadók, családjaikat támadások érik, így elképesztően magas a dezertőrök aránya. És akik megmaradnak a hadseregben, azok sem vethetőek be mindig. A harci területeken rendszeresek a megfutamodó, a tévedésből a szövetséges csapatokra lövő iraki alakulatokról szóló történetek. Az új fegyveres erőbe ráadásul meglepően könnyen épülnek be a lázadók, decemberben egy, az új iraki hadsereg egyenruháját viselő öngyilkos merénylő robbantotta fel egy helyőrség kantinját Moszul mellett.


Választási ki kicsoda

Egyesült Iraki Szövetség - United Iraqi Alliance, UIA
[Az Iszlám Forradalom Legfelsőbb Tanácsa (SCIRI) - Abdulaziz al-Hakim, Adil Abdul Mahdi; Dava Párt - Ibrahim al-Dzsafar; Iraki Nemzeti Kongresszus (INC) - Ahmed Csalabi]

A legtöbb iraki által csak a klérus listájának nevezett pártszövetség a vallásos síiták pártja. Ellenfeleik vádjai szerint Irán szolgálatában állnak, a szomszédos síita állam teokratikus berendezkedését tekintik példának. Nyilatkozataikban azonban a világi politizálás mellett kötelezték el magukat.

Iraki Lista - Iraqi List, IL
[Iraki Nemzeti Egségpárt - Ijád Alávi ideiglenes kormánfő; Függetlenek - Falah Nakib, az ideiglenes kormán szunnita belügminisztere, Tamir al-Gadban, a szintén szunnita olajügyi miniszter, Huszein Szádr mérsékelt vallási vezető]

A programjában erős vezetést és biztonságos országot ígérő párt szinte teljes egészében Alávira épül. A párt megerősítené a fegyveres erőket és a jogrendet. Alapvetően síita irányítású, de világi irányultsága miatt befolyásos szunniták támogatását is élvező pártalakulat.

Irakiak - Iraqis, Is
[Gazi al-Javer ideiglenes államfő, befolyásos szunnita törzsi vezető; Haszim al-Salan, síita származású védelmi miniszter]

A szunnita államfő pártja az IL lehetséges koalíciós partnere. Legnagyobb előnye, hogy a kevés induló szunnita dominanciájú párt egyike.

Kurdisztán Szövetség - Kurdistan Alliance, KA
[Kurd Demokrata Párt (KDP) - Maszud Barzáni; Kurdisztáni Hazafias Szövetség (PUK) - Dzsalal Talabani]

A két legnagyobb, egymással amúgy szembenálló kurd párt szövetsége maximalizálhatja a kurd szavazatok számát. Céljuk a kivívott kurd autonómia megőrzése. A szunniták várható távolmaradása miatt a lakosságarányosnál nagyobb parlamenti frakcióra számíthat.

Népi Szövetség - Union of the People, UP
[Kommunista Párt - Hamid Musza; kisebb baloldali pártok]

A legrégibb iraki párt, a kommunisták vezette szövetség ellenzi az amerikai megszállást, ellenben teljes mértékben világi. Fő céljuk a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése.

Független Demokraták Szövetsége - Alliance of Independent Democrats, AID
[Iraki Független Demokraták - Adman Pacsacsi; idősebb államférfiak]

A liberális, világi pártot száműzetésből visszatért politikusok alkotják, vezetőjük, Pacsacsi a Baath Párt hatalomátvétele előtt Irak külügyminisztere volt. A legnyugatkompatilisabb pártalakulat nem számíthat túl nagy sikerre, bár szunnita háttere előnyt jelenthet.

Nemzeti Demokrata Párt - National Democratic Party, NDP
[Naszir al-Csadercsi]

Világi és liberális, egyben jelentéktelen.

Nemzeti Demokrata Szövetség - National Democratic Alliance, NDA
[Szamir al-Szumajdaj]

Világi és liberális, az NDP-hez hasonlóan esélytelen.

Független Nacionalista Káderek és Vezetők - Independent Nationalist Cadres and Elites, INCE
[Fatalah Ismail]

A fanatikus síita vallási vezető, Muktada al-Szádr feltétlen híveiből toborzott párt szereplése sokáig aggasztotta az amerikaiakat. Két héttel a választások előtt a tavalyi zavargásokat kirobbantó vallási vezető azonban úgy döntött, inkább bojkottálná a választásokat, így az őt támogató újságíró, Ismail pártja sem számíthat túl nagy támogatásra.

Iraki Köztársasági Szövetség - Iraqi Republican Alliance, IRA
[Szád al-Dzsanabi]

Az erősen Amerika-ellenes, szunnita nacionalista párt azonnali csapatkivonást és központosított államigazgatást követel. Vezetőjük, Dzsanabi sikeres üzletember, aki több befolyásos szunnita törzs támogatását is megnyerte. A szunnita voksok többségét megszerezve erős párttá válhat.

Alkotmányos Monarchia - Constituional Monarchy, CM
[Serif Ali bin Huszein]

Irak utolsó királyának unokaöccse a monarchia visszaállítását tűzte ki célul. Szunnita pártként, a várható alacsony részvétel miatt akár felülreprezentált is lehet a törvényhozásban.

Iraki Hasemita Szövetség, Iraqi Hashemite Alliance, IHA
[Serif Mamun Abdelrahman al-Najszan]

Monarchista pártból is kettő van, kilátásaik a CM-éhez hasonlóak.

Szabad Tisztek és Civilek Mozgalma - Movement of Free Officers and Civilians, MFOC
[Nadzsib al-Szalhi]

A mozgalom Abdulkarim Kaszimtól, a királyságot 1958-ban megdöntő katonatiszttől eredezteti magát. Kaszim a síiták körében igen népszerű volt, hatalmát 1963-ban a Baath párt döntötte meg.

Vallási és Etnikai Kisebbségi lista - Religious and Ethnic Minority List, REML
[Egyesült Turkomán Front; Nemzeti Turkomán Mozgalom; Turkomán Testvériség Pártja; Két Folyó Szövetség - keresztény; Két Folyó Nemzeti Lista - keresztény; Nemzeti Asszír Szövetség - keresztény; Jazidi Mozgalom a Reformért és a Fejlődésért - az ősi római mitarista szektát követő kurdok]

A nemzetiségi pártok között a félmillió turkománt képviselők a legharciasabbak. A nemzetiségi lista nem számíthat túl nagy támogatottságra, de mivel a parlamentbe kerüléshez elég a szavazatok 0,36 százaléka, jó esélyük van a képviseletre.

Iraki Iszlám Párt - Iraqi Islamic Party, IIP
[Moszen Abdelhamid]

Az IIP a választások talán legfájóbb távolmaradója. A szunniták legerősebb pártja a a terroristákkal is összefüggésbe hozott, pánarab Iszlám Testvériség része. A bojkott miatt ugyan nem lesz törvényhozási képviselője, a szunniták között játszott szerepe miatt azonban a jövőben is megkerülhetetlennek látszik.