Irak fegyverben

Kuvait lerohanása előtt az iraki szárazföldi hadsereg mintegy egymillió főt számlált; ennek egy része a 47 hadosztály, a többi egyéb egységek között oszlott meg. Egy iraki hadosztály akkoriban 8-10 000 katonából állt. A mai hadseregben becslések szerint körülbelül 375 000 iraki szolgál.

Harckocsik és tüzérség

Irak az első Öböl-háború alatt és után - Jugoszláviához hasonlóan - értékes haditechnikai eszközeit leginkább azok álcázásával óvhatta meg a szövetséges légierőtől. Ennek köszönhető, hogy az iraki páncéloserőkről is csak pontatlan becslések állnak rendelkezésre, ezek 2000 és 2600 közé teszik a harckocsik számát. Tovább nehezíti az ellenállás felmérését, hogy a tankok működőképességéről még nehezebb tájékozódni. Az alkatrészhiány miatt feltételezik, hogy a nehézfegyverzetű egységek alig fele van 80 százalékos bevethetőségi állapotban, ennek azonban ellentmond, hogy az embargó ellenére a legkorszerűbb fejlesztések is utat találtak az arab diktatúrába az elmúlt tizenkét évben. Az iraki tankok nagy szériában gyártott szovjet típusok, illetve azok kínai másolatai, ami megkönnyíti az alkatrész-utánpótlást; ezek a járművek Dél-Amerikától Afganisztánig az egész világon elterjedtek, így a feketepiacon szinte bármi megvásárolható hozzájuk.

T-55-ös harckocsik 1947-ben rettegett szovjet ász - ma negyven tonna holtsúly. A T-54/55-ös harckocsik bemutatása >>

Az Öböl-háborúban a legkorszerűbb T-72-esek nagy része megsemmisült, ezekből körülbelül 700 darab maradt. A T-72-est a Szovjetunión kívül licenc alapján gyártja vagy gyártotta többek között Jugoszlávia, Horvátország és Lengyelország is, a volt szovjet érdekszféra legtöbb országába exportálták. A T-72 korszerűsített változatai egyes esetekben a legmodernebb izraeli Merkava tankkal szemben is felülkerekedtek. Az amerikaiak azonban minden bizonnyal a légierőre bízzák az ellenséges páncélos-ellenállás felszámolását. Sokkal nagyobb számban alkalmazzák a T-55-ös és T-62-es tankokat, amelyekből 1500-1900 áll szolgálatban. Ez a harckocsicsalád azonban már szinte semmilyen esetben sem méltó ellenfele az amerikai M-1 Abramsnek vagy a brit Challenger 2-nek: vékony páncélzata a gyalogsági páncéltörő eszközök ellen sem nyújt már védelmet, alacsony hatásfokú lövege legfeljebb a gyengén páncélozott járművek megsemmisítésére alkalmas. A gépesített gyalogság a szovjet BMP-1 és BMP-2 lövészpáncélosokon kívül korszerűbb brazil eredetű harcjárműveket is használ - megfelő páncélostámogatás nélkül ezek könnyű célpontok a harcmezőn, ahogy egyébként az amerikai Bradley lövészszállítók is. Ha azonban a szövetségesek nagyvárosi harcra kényszerülnek, az agyafúrtan elhelyezett nehézfegyverek, vagy a jól álcázott rejtekhelyről előrontó gyalogsági harcjárművek jelentős pusztítást okozhatnak a személyi veszteségre érzékeny demokráciáknak.

BM-21 rakéta-sorozatvető Húsz másodperc alatt negyven rakéta indítható az ellenség feltételezett helyére a Grad rakétavetővel - valamelyik csak eltalálja. A BM-21 Grad sorozatvető bemutatása >>

1500 és 2500 között lehet a bevethető iraki tüzérségi eszközök száma. Elsősorban vontatott lövegekkel rendelkeznek, a legnagyobb kaliberű ágyúk 155 milliméteresek. A szovjet, francia és brazil gyártmányú fegyverek hatótávolsága 30-40 kilométer. Iraknak mintegy 200 rakétavetője (MRLS) is maradt, ezek lényegében a II. világháborús Katyusa utódai, és főként élőerő-koncentrációkra mérhetnek velük csapást. A tüzérség lehet az egyik legveszélyesebb iraki fegyvernem, mivel a lövedékek elláthatók vegyi és biológiai töltettel, és elfogásuk - a repülőgépekkel, robotrepülőkkel és rakétákkal szemben - gyakorlatilag lehetetlen.

Légierő

Az iraki légierő pótolhatatlan veszteségeket szenvedett az Öböl-háborúban. Bár Szaddám legértékesebb repülőgépeit - Szu-22-es és Szu-24-es bombázókat, MiG-29-es, MiG-23-as és Mirage F.1-es vadászrepülőgépeket - Iránba menekítette, ezeket azóta sem kapta vissza. (Irán a gépek visszaszolgáltatását az irak-iráni háborúért fizetendő, egybillió dolláros kártérítéshez kötötte, majd vidáman szolgálatba állította a "menekült" repülőgépeket, jelentősen megerősítve velük légierejét.)

Matra Magic 2 A francia Magic 2 (Magic R.550) rakéta hatótávolsága 15 kilométer, robbanófeje 12,5 kilogrammos. A célt önállóan, infravörös keresőfejjel találja meg. Irakon kívül Görögországba, Spanyolországba, Egyiptomba, Kuvaitba és az Egyesült Arab Emirátusokba exportálták.

Az álcázásnak köszönhetően a megmaradt repülőeszközökről sincs pontos információ. Irak vadászlégiereje 200-300, jórészt elavult gépből állhat, azonban a korábbi tapasztalatokból okulva ezek valószínűleg fel sem szállnak az amerikai támadás megakadályozására. Igaz, a háború után, embargó ide vagy oda, rendszeresítették a korszerű, francia gyártású Matra Magic 2 közelharc-rakétát, de ahhoz, hogy használhassák őket, előbb meg kellene közelíteni az ellenséges repülőgépet, s erre - a szövetségesek nagy hatótávolságú légiharc-rakétái miatt - csekély esélyük van. A Magic 2 iraki megjelenése ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a hadianyag-szállítási tilalmat nem mindig és nem mindenki tartja be.

Néhány szovjet, illetve kínai eredetű bombázó (Tu-22, H-6) is megmaradt; ezeknek még a vadászoknál is kisebb esélyük van a levegőben maradni háború esetén. A repülőeszközök veszedelmes alternatív alkalmazása lehet viszont, ha kamikaze-küldetésekben vegyi vagy biológiai hatóanyagot permeteznek szét; egyes hírszerzési értesülések ilyen átalakításokról is beszámolnak. Hasonló szerepben használhatják az először 1998-ban észlelt (valószínűleg kínai gyártmányú, helyben továbbfejlesztett) robotrepülőgépeket.

Haditengerészet

Az Iraki Köztársaság haditengerészete egy rakétás naszádra és néhány parti őrhajóra korlátozódik, egy korvettet 1990-ben Egyiptomban lefoglaltak. A szövetséges tengeri járművekre viszont kínai gyártámányú HY-1 Silkworm rakéták leselkednek, amelyek a partról indíthatók. Hatótávolságuk 80 kilométer.