Alakul a koalíció Izraelben

Az izraeli választások után az új kormány felállításához hivatalosan csak a jövő héten kezdődnek a pártközi tárgyalások, a lebonyolításukra hivatott csapatokat azonban már összeállították. Javában folynak a kölcsönös üzengetések arról, melyik párt mit hajlandó adni, vagy mit követel magának. A koalíció összetétele egyelőre találgatások tárgya mind a politikai elit, mind a média részéről.

Baloldali-centrista koalíció

A Haarec csütörtökön közzétett értesülése szerint Ehud Olmert eddigi ügyvezető kormányfő, a keddi választásokon győzelmet aratott centrista Kadima vezetője saját, 28 mandátumot nyert pártja koalíciós partnereként legszívesebben a Munkapártot (20 mandátum), az ultraortodox Saszt (13 mandátum), az ugyancsak ortodox Egyesült Judaista Tórát (6 mandátum) és a kiemelkedő választási eredményével legnagyobb meglepetést okozó Nyugdíjasok pártját (7 mandátum) látná. A 120 tagú kneszetben ez kényelmes többséget biztosítana a ciszjordániai leválasztási terv végrehajtásához. Olmert miniszterelnöksége első évében kiemelten szeretné kezelni a szociális kérdéseket, amelyekben szintén számíthatna ezeknek a pártoknak a támogatására.

Míg az izraeli média szerdán még azt jelentette, hogy Olmert három kulcstárcát - külügy, védelem, pénzügy - bizonyosan nem fog kiengedni pártja kezéből, csütörtöki lapértesülések szerint "ha minden kötél szakad", a védelmi minisztériumot megkaphatná a Munkapárt. A világi-baloldali Merec párt, noha Olmert terve nem idegen tőle, a miniszterelnök környezete szerint kimarad a kormányból. Joszi Beilin formációja gyengén szerepelt a választáson (4 mandátumhoz jutott), így nem nélkülözhetetlen.

Feltétel a jobboldalnak

A lap forrásai elvetették azt a lehetőségét, hogy kormányszerep jusson akár a súlyos vereséget szenvedett jobboldali Likud (11 mandátum), akár a választáson nála jobban szerepelt, radikálisan jobboldali Iszrael Beiteinu (13 mandátum) politikusainak. Olmert nyilvánosan hangoztatott álláspontja az, hogy nem utasítja el az utóbbinak, Avigdor Lieberman pártjának partnerré emelését, ha az elfogadja az ő diplomáciai tervét. Az Iszrael Beiteinu a maga arabellenes platformja alapján nem hárítja el ezt a programot, de Izrael etnikai arányait úgy akarja megváltoztatni, hogy "lakosságcserét" szorgalmaz. Ennek értelmében az Észak-Izraelben nagy számban élő arabokat kitoloncolná a palesztin területre, "cserébe" az ott élő zsidó telepesekért.

Pártok a küzdőtéren

A szélsőjobboldali pártra kacsintás a Kadima részéről a Munkapárttal vívott küzdelem eszköze lehetett. Egy, a középbal irányultságú Munkapárt első emberéhez, Amir Perechez közel álló, névtelenül nyilatkozó szerdán azt mondta, hogy "egy olyan párt, amely a választási kampányát társadalmi-gazdasági alapokra építette, nem fogadhat el kevesebbet, mint a pénzügyminisztérium irányítása". A The Jerusalem Post csütörtökön Meir Sitrit oktatási miniszter (Kadima) válaszát idézte, aki szerint a koalícióhoz nincs szükség a Munkapártra, ha Lieberman pártja és az ortodoxok csatlakoznak.

A Sasz elnöke, Eli Yisai és Amir Perec csütörtöki találkozójukon kezdik meg egymással koalíciós egyeztetéseket. Az Iszrael Beiteinu és a Likud képviselői viszont már szerdán megkeresték a Munkapártot azzal az ötlettel, hogy alakítsanak kormányt közösen, a Kadima kihagyásával. Amir Perec személyesen nem reagált, közvetlen munkatársai viszont visszautasították az ötletet annak ellenére, hogy a miniszterelnöki poszt várományosa így Perec lett volna.

Nyugdíjas kormány

A Sasz a belügy, a távközlés és az egészségügy területén remél magának pozíciókat. A szefárd zsidók vallásos pártja egyrészt a szociális szféra irányításába kíván beleszólni, másrészt a távközlési ipar ellenőrzésével erősíteni akarja kampányát a pornó tv-csatornák és az erotikus telefonhívások korlátozásáért.

Diplomáciai téren a legpikánsabb lehetőség a Nyugdíjasok pártjának kormányerővé emelése. A pártot ugyanis az a Rafael Eitan vezeti, aki a legközelebbi szövetséges, az Egyesült Államok ellen folytatott kémkedésért ott elítélt Jonathan Pollardot annak idején Moszad-tisztként beszervezte. A Pollard-ügyben Eitan ellen nem emeltek ugyan vádat, de ha amerikai területre lépne, alighanem előállítanák. A politikus nem tagadja saját szerepét az ügyben. Nemrég egy interjúban úgy fogalmazott, hogy nem tudott ellenállni a kísértésnek, annyira értékesek voltak az információk, amelyeket az amerikai haditengerészet hírszerzésének elemzőjétől kapott.