Japán katonák Irakban
Nem akarnak csekkönyvezni
A küldetést heves támadások érték a japán belpolitikában és szóba kerültek a háborús vereség rémísztő árnyai, Hiroshima és Nagaszaki is. A legutóbbi felmérések szerint a japánok túlnyomó többsége ellenezte, hogy mérnököket küldjenek Irakba.
"Nem fogunk a nemzetközi közösség komoly tagjának tűnni, ha csak anyagilag járulunk hozzá, de emberek küldését másokra hagyjuk, mondván, hogy túl veszélyes" - vélekedett Koizumi Junichiro miniszterelnök a parlament előtt mondott beszédében. Tokyo jelentő összeggel támogatta az 1991-es öbölháborút - amelyet önmarcangoló módon "csekkönyv diplomáciának" neveztek.
"Japán fejlődése a világ békéjén és stabilitásán múlik. Agresszívan hozzá fogunk járulni Irak újjáépítéséhez." - mondta Koizumi.
Optimista irakiak
Szamava városán közben eluralkodott a japán-mánia. A boltosok már felhalmoztak mindenfélét, amit a japánoknak megpróbálnak eladni. A 25 esztendős Ahmed Abdul Hamid például sajtot és ropit szeretne a japánoknak eladni, nem tudván, hogy a japánok undorodnak a sajttól.
"Száz százalékosan fejlődni fog a város. Lesz víz, áram, és lehet hogy a kevesebb lesz a bűnözés." - vélekedik Anmar Khudir, helyi aranyműves, aki baráti társaságot hozott létre száz helyi üzletember és profi részvételével, hogy jelezzék: úgy vélik országuk nem visel háborút Japán ellen.