Kostunica, a nyerő

2000.10.06. 16:56
Ha egy nyugati diplomatát néhány hónappal ezelőtt megkérdeztek volna, ismeri-e Vojiszlav Kostunicát, a válasz szinte bizonyosan ,,nem" lett volna. Ezzel szemben, ha ma összeakadna vele, ugyanúgy gratulálna neki, mint Igor Ivanov orosz külügyminiszter, minthogy az 56 éves jogász Jugoszlávia új elnöke, aki demokrataként is nagy védelmezője és híve a szerb nacionalizmusnak.
Kostunica nem karrierpolitikus. Nincsenek sötét foltok a múltjában, nem volt pártcsinovnyik, ergo: nincs háza a Dedinjén, a montenetrói tengerparton pedig nyaraló nem vár rá. Kedvenc autója a majd tízéves Yugója, amelyet - mint mondta a közelmúltban - nem szívesen cserélne le másikra. A helyzet jelenlegi állása szerint azért csak-csak kénytelen lesz belenyugodni abba, hogy ezentúl - immár elnökként - mégsem a rozzant négykerekűvel járjon, s eltűrje a testőrök jelenlétét, amelyről a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) elnökválasztási kampánya során hallani sem akart.

"Kedvenc autója a majd tíz éves Yugója."

Viszont jól tűrte a Milosevics-párti szocialisták mocskolódásait, az állami média szüntelen támadásait. Ám mindezeknek nem sok alapja volt, hiszen sem a Titó- , sem pedig Szlobó rendszerének nem volt kiszolgálója.

Kostunica már a hetvenes évek közepe óra erőteljesen kritizálta az aktuális hatalmat, ennek köszönhetően el is távolították a belgrádi jogi tanszékről. Mindez azonban nem szegte kedvét, mi több, csatlakozott az akkor formálódó ellenzéki értelmiséghez, s Zoran Djindjics mellett ő lett annak egyik vezéralakja, így pedig a Demokrata Párt alapítója.

Alig tíz évvel később, 1992-ben azonban különváltak, mivel Kostunica úgy vélte, a Demokrata Párt nem képviseli elég határozottan a szerb nemzet érdekeit. Ezért létrehozta a nem túl nagy létszámú Szerbiai Demokrata Pártot.

És ha már a szerb nemzet érdekeiről van szó, Kostunica élesen bírálta is azokat, akik nem voltak elég következetesek e téren. Éppen ezért Szlobodan Milosevics ellen több ízben is élesen kikelt - például akkor, mikor Szlobodan magára hagyta a boszniai szerbeket. Kostunica éppen ezért nagy ellenzője volt a boszniai háborút lezáró 1995-ös daytoni megállapodásnak, és nehezen fogadta el a koszovói szerbek cserbenhagyását is.

"Mindezek mellett erőteljesen ostorozta a gaz NATO-t."

Mindezek mellett erőteljesen ostorozta a gaz NATO-t, amely - szerinte - jogtalanul avatkozott be Koszovóban. S ugyanilyen negatív véleménnyel van a hágai Nemzetközi Törvényszékről, amely vélekedése szerint hiteltelen szervezet, hiszen a politikai érdekek kiszolgálója és nem pedig a nemzetközi jog sérelmeit szankcionáló testület.

Kostunica hazájában nem volt éppen ismeretlen, de nem is volt reflektorfényben. A DOS ugyanakkor jó elnökjelöltet választott két hónappal ezelőtt, mivel Kostunica népszerűsége éppen relatív ismeretlensége és tiszta múltja miatt gyorsan ívelhetett felfelé egy olyan országban, ahol meglehetősen sokan sározódtak be a hatalommal szemben, illetve az ellenzéken belül folytatott csatározások során. Ami még nagyon fontos: könnyű volt Kostunicára szavazni egy olyan országban, ahol a "ki ellen" szavazási elv az irányadó.

A Nyugat számára Kustunica elfogadható, mert nem Milosevics. Nem robbantott ki négy háborút, nem taszított milliókat nyomorba, mindezeken túl demokrata.

És ami nem utolsósorban fontos, a jelen helyzetben a Sátán balkáni helytartójánál szinte mindenki jobb.