További Jugó cikkek
|
Mindenki politizál
Az iskolás gyerekektől a nyugdíjasokig most mindenki "politizál". A rádióban és a tévében a hírműsorok a leghallgatottabbak. Mindenkinek van véleménye, mondanivalója. Akik eddig még a kocsmában sem merték elmondani őszinte véleményüket, most a lehető legnagyobb nyíltsággal beszélnek.
Az utcai beszélgetések az örömről és a lehetőségek latolgatásáról szólnak. A meglehetősen szokatlan "nézetazonosság" onnan ered, hogy az eddigi hatalomtartók teljesen visszavonultak! Se nem nyilatkoznak, se nem mutatkoznak. A szocialisták és a Jugoszláv Baloldal vezetői csupán a szövetségi parlamentben jelentek meg, mivel népképviselők. Nem érezték már magukat olyan kényelmesen, mint eddig.
Az emberek örömébe ürömként vegyül a félelem: amíg Milosevics itt van, és szabadlábon van, addig nem alhatnak nyugodtan. Túl sok gonoszságot követett el, hogy bárki higgyen a gyors "pálfordulásában". A keresztényi megbocsátást nem hallani még a legnagyobb keresztényektől sem. Várják felelősségre vonását.
Kevés embernek lehet hinni
Van még egy adag aggodalom: nehogy ismét becsapják a népet. Az új vezetés néhány gyors lépése: megállapodás a hadsereg és a rendőrség vezetőivel, a szövetségi parlament munkájának "beindítása", a teljhatalmú vámfőnök, Mihalj Kertes leváltása (helyébe Dusan Zabunovicsot, a Demokrata Párt tagját nevezték ki), a szövetségi intézmények irányításának nem éppen hivatalos, de valós átvétele - bizakodóvá teszik az embereket.
|
A szocialista káderek többsége köpönyeget váltott, s ők a legnagyobb "demokraták". Az egyik "tekintélyes" polgárt néhány tüntető majdnem elzavarta a napokban Szabadka főteréről, mert tudták, hogy két hete még a Jugoszláv Baloldal pártbemutatóin szónokolt. Bár a politikusok azt mondják: ne legyen bosszúállás, az érzelmeken nem lehet uralkodni. A Szocialista Párt több községi székházát belülről tönkretették, a munkások csöppet sem gyengéden zavarják el tehetetlen, de "politikailag jól futó" igazgatóikat, s mindenki a tegnapi hatalmasságok leváltását követeli. Milosevics nem egyedül uralkodott - ezrek segítették, s osztozniuk kell sorsában - mondják az emberek.
Az Otpor aktivistáinak van a legnagyobb hitele. Igaz, ők nem vesznek részt a hatalmi struktúrákban, ám szavuknak most nagy súlya van. Az aktuális ellenzéki politikusok figyelnek rájuk, a polgárok pedig szinte imájukba foglalják őket. Mind többet hallani, hogy nekik kell adni a következő Nobel-békedíjat.
Egérlyukban az oroszlán
A "régi hatalom" józanabb gondolkodású vezetői beletörődtek sorsukba. Igyekeznek menteni a menthetőt: átadják hatalmukat, munkahelyüket. Sorra (és ellenkezés nélkül) nyújtják át az önkormányzatoknak az eddigi állami helyi rádió- és tévéadókat. Nyilvános szereplést nem vállalnak, sőt az utcán sem mutatkoznak. Egymás között két témáról beszélnek: hogyan lehetne megúszni a rendszerváltást a legkisebb károsodással, valamint: hogyan és mikor lehetne visszavágni, a hatalom újbóli megszerzésével. Nem mindjárt, hanem "nem sokára".
|
A változások okozta meglepetés és öröm helyébe fokozatosan az az alkotókedv kerül, amelyet a korábbi rezsim csírájában fojtott el. A kétkezi és szellemi munkások egyaránt dolgozni szeretnének. Senki sem várja, hogy hirtelen minden jobbra fordul, s alig esik szó arról, hogy kétszeres lesz a kereset, vagy már holnaptól minden eddigi hiányosságot kiküszöböl az új vezetés. Az emberek a valóság talaján állnak, de a vétkesek felelősségre vonásáról nem hajlandók lemondani. Ez legalább olyan fontossággal bír náluk, mint a gazdasági gondjaik megoldása. Mert Milosevics nem csupán a zsebeket ürítette ki, hanem a lelkeket is igyekezett megfosztani minden emberitől. Ez utóbbi szerencsére sikertelen volt.
Megváltozott a sláger is. Már nem azt éneklik, hogy "Szlobo légy öngyilkos és mentsd meg a népedet", hanem visszatért egy jó rock szám: Jugoszlávia rock'n'rollt táncol. A dalnak van egy ilyen sora is: "Feledd el a tegnapot, tekints a holnapra!"