Talán könnyebb
Mi látjuk, what's goin' on, ugyanaz, vagyis majdnem ugyanaz, mint tíz évvel ezelőtt mindenfele: elzavarják az öreg gyilkos komcsit éppen. Mindenkinek Románia és Temesvár ugrik be, a térség akkori legőrültebb diktátora bukott, tulajdonképpen simán.
Milosevics tíz évvel tovább húzta, jól le is hajrázta az agybeteg román exkollegát a világ legkártékonyabb embereinek vérversenyében.
Tíz éve, a forradalom idején még volt eufória, pátosz meg minden itthon is. Most nincsen. Csak Liebmann Katika akar himnuszt énekelni a követség előtt a fogyókúrás pártemberrel, de aztán lebeszélik róla. A TV1-en kis Aktuális, sovány összefoglaló, éjjel a kettesen már nyugalmazott jegyellenőrnő meséli, hogy vonatokról szokott álmodni, majd Pajer András meg Kovács Kati énekel, végül bejön Hódmezővásárhely, a magyar dixieland fővárosa. A kereskedelmiek zavartalanul nyomatják a szokásos ostoba gyilkolósat.
Közben a jugoszláv állami tévében Kostunica beszél. Kostunica, a győztes, a demokrata. Hogy kicsoda Kostunica, nagyon kevesen tudják. Egy éve még Koszovóba induló csetnikekkel pózolt terepruhában, most öltönyös, visszafogott, higgadt demokrata. És a körülötte nyüzsgők is érdekes figurák, a vérgőzös nacionalistáktól a sebtében átállt kommunistákon át a valóban európéer demokratákig mindenki gyűlik ott. Mindenki az utcán. Temesvár, Románia.
Kostunica volna az Iliescu, akkor? Kábé. Annyival jobb, hogy ő (Kostunica) sosem volt kommunista, viszont ha másképpen nézzük, akkor talán épp rosszabb, inkább a jó kolozsvári Funar Gyurihoz állana ő közelebb, érzelmileg. Jönnek az emberek utcán, mutogatják a szerb hármast, vagy micsodát. (Really don't know.) Mutogatják egyetemisták, hibátlan csajok, mutogatják fellelkesült munkások, mutogatják csetnikkalapos őrült tekintetű veteránszerű lények, és mutogatják a dzsoggingos nehézfiúk, akik akár lehetnek akár Arkan-típusú, futballhulligánból lett hárborús bűnösök, akik bosnyák fejekkel dekáztak néhány éve még, aztán végül a szervezett bűnözésben helyezkedtek el. Milosevicsből mindenkinek elege lett.
Eddig sima forradalom. Vér nélküli, mondanám, de ez hülyeség, és nem azért, mert van néhány bevert orr, törött láb, széjjelvágott kar, hanem mert a Balkánon kilenc éve folyik a vér, kilenc éve tart az utolsó európai kommunista rezsim agóniája.
Milosevicsnek, az őrült gyilkosnak talán már vége. (Ha kis esze van, ugyan megúszhatja még élve.)
Eddig jó, de tudjuk, láttuk már, az elmúlt tíz évben láttuk a példákat: még nagyon kevés.
Jön a helyi Iliescu vagy Funar. Majdnem hogy mindegy; Milosevicshez képes mindenki normális, demokrata, eukomptíbilis, satöbbi.
Az a lényeg, hogy jöhet más, aztán majd megint más, és megint. Jó esetben. Jobb esetben.
Könnyű nem lesz, de biztosan: könnyebb.
Really don't know what's goin' on.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
