Jugoszlávia a mennybe megy

Történelmi - jellemzi a BBC a montenegrói és a szerb vezetés között március 14-én létrejött megállapodást. Az Európai Unió kezdeményezésére létrejött megegyezés nyomán egy fogalom megszűnt: Jugoszlávia neve lekerült a térképről. A helyét az Antall József egykori miniszterelnök által sokat emlegetett szerb-montenegrói államszövetség, Szerbia-Montenegró vette át.

"Montenegró esetleges kiválása függetlenségi törekvéseiben megerősítené a koszovói és macedóniai albánokat és a boszniai szerbeket - mondta az EU. Miért is hangzik ez olyan ismerősen?"

A megállapodás kiharcolásában elévülhetetlen érdemeket szerzet magának Javier Solana, az EU kül-, biztonság- és gittegyletügyi főmegbízottja. Fontos volt ez számukra, mert újra elöntötte őket a kilencvenes évek elején már megismert paranoia. Montenegró esetleges kiválása függetlenségi törekvéseiben megerősítené a koszovói és macedóniai albánokat és a boszniai szerbeket - mondta az EU. Miért is hangzik ez olyan ismerősen? Mintha ugyanezek a mondatok hangoztak volna el Horvátország és Szlovénia kontextusában a bosnyákok és a macedónok függetlenségi törekvésével kapcsolatban. A cél akkor is a menthetetlen megmentése volt. Miközben ugyanők békésen végignézték a Szovjetunió széthullását, üdvözölték a balti államok függetlenségét, támogatták Csehország és Szlovákia szétválását. Mitől nagyobb történeti szükséglet Jugoszlávia megmaradása? Szlovénia, de főként Horvátország és Bosznia kiválása véres háborúba torkolt, ennek oka azonban nem a történelmi szükségszerűséggel szembeni masírozásuk, hanem a nagyszerb nacionalizmussal való ütközésük volt. Montenegró kiválása valóban felvetne problémákat, azonban az ő függetlenségi törekvésüket a határok megváltoztathatatlanságának elve mentén a boszniai szerbekkel párhuzamba állítani inkább a nonszenszhez közelít.

"Jugoszlávia tíz évvel ezelőtt menthetetlenül darabjaira hullott."

Montenegró például önként lépett be a jugoszláv szövetségbe - független állam volt, tudni illik, a XIX. század végén. A második világháború után - a mára kivált Szlovéniához, Horvátországhoz, Bosznia-Hercegovinához és Macedóniához hasonlóan - a szövetség egyik tagállama. Ha a többi kiválhatott, akkor nehezen védhető álláspont az, hogy Montenegró esetében a határok megváltoztathatatlanok. Ezzel szemben boszniai szerb, koszovói vagy macedóniai albán állam soha nem is létezett. Más gyökere van ez utóbbi problémának, amin aligha segít, ha halottakat költögetünk. Ha fáj a lábam, a fejlövés megoldás ugyan, de talán van alkalmasabb is.

Jugoszlávia tíz évvel ezelőtt menthetetlenül darabjaira hullott. Két évvel ezelőtt de facto Montenegró is kivált a szövetségből - a tagállam bojkottálta a szövetségi szintű választásokat, kétségbe vonva ezzel mind Kostunica, mind a szövetségi parlament legitimitását. Az államban hivatalos fizetőeszközként a német márkát, január óta az eurót használják. A belső határon szigorúbb az ellenőrzés, mint teszem azt a horvát-montenegrói határon. A legitimációs válságot megoldani látszik a tervezet, de a két ország külön működését gyakorlatilag szentesítené. Ha el fogják fogadni. A megállapodásnak ugyanis viccesen csak vesztesei vannak.

"A letartóztatott miniszterelnök-helyettest egyébként emberiség elleni bűntettért húsz évre ítélte egy szomszédos ország bírósága. Civileket lövetett az istenadta."

Javier Solana azért vesztes, mert a jó balkáni politikusok hülyére vették. Ez nem katasztrófa Solana számára, hülyére vettek ezek eddig mindenkit, aki arra járt. Cyrus Vance-t, például, akinek a béketervét csak azért fogadta el Milosevics és a boszniai szerb vezetés, mert tudták: az a gyakorlatban kivitelezhetetlen. Vagy hülyére vették az egész világot, amikor Vojiszlav Kostunicát elnökké választották. A nagy demokrata legutóbb azért tartóztattatta le a szerb miniszterelnök-helyettest, mert az Milosevicsre terhelő dokumentumokat adott át egy amerikai diplomatának. Egy olyan országban, ami hivatalosan együttműködik a Hágai Nemzetközi Törvényszékkel. Mondjuk a letartóztatott miniszterelnök-helyettest egyébként emberiség elleni bűntettért húsz évre ítélte egy szomszédos ország bírósága. Civileket lövetett az istenadta. Kostunica vele szemben civileket nem lőtt. A levegőbe viszont igen, Kalasnyikovból, Koszovóban, NATO-csapások előtt.

"Vesztes Gyingyics is, mert Kostunica nyertesnek hiheti magát, a szerb politika napjainkban meg erre a 'kinek nagyobb a farka' versenyre korlátozódott."

Gyukanovics montenegrói elnök azért vesztett, mert ő azzal került hatalomba, hogy függetlenséget ígért országának. Egészen nehéz dolga lesz akkor, amikor a megállapodást át akarja verni a montenegrói parlamenten. Pártja kisebbségben kormányoz, a radikálisan függetlenségpárti liberálisok támogatásával. Ellenzéke Milosevics hű csatlósa, Momir Bulatovics. Az utóbbi két párt egész biztosan nem szavazza meg a megállapodást - gondolom. Vesztese a megállapodásnak a jelenlegi szerbiai koalíciós párt, a DOS. A koalíció jelenlegi legerősebb pártja, Gyingyics Demokrata pártja ezután a koalíciót alkotó kis pártok kárára fog meccselni Kostunica Szerb Demokrata Pártjával a kevés szerb helyért a szövetségi parlamentben. Vesztes Gyingyics is, mert Kostunica nyertesnek hiheti magát, a szerb politika napjainkban meg erre a "kinek nagyobb a farka" versenyre korlátozódott.

És vesztes végül Kostunica is, aki most azt hiszi, nyert. Vesztes, mert ha egészen véletlenül mindhárom parlament rábólintana a szerződésre, akkor új választásoknak kéne nekifutni, és az elnököt akkor egyenlő arányban delegálna a két tagállam - és a jelenlegi jugoszláv elnök nem a legkedveltebb politikus Montenegróban. Ha pedig - és ez a valószínűbb - nem fogadják el a parlamentek a megállapodást, akkor nem sok választása marad a jövőbeni poitikai karrierjét illetően: vagy a milosevicsi Jugoszlávia-mentőakció (értsd: Szerbia mindenekelőtt) folytatása marad neki, vagy a csendes elsunnyogás a jól megérdemelt feledésbe.