Alternatív eszközökkel a globális felmelegedés ellen

További Külföld cikkek

A japán miniszterelnök amerikai látogatása után úgy tűnik, az amúgy is alaposan megtépázott kiotói egyezmény az utolsókat leheli. Az üvegházgázok kibocsátásának korlátozásáról szóló egyezményt nemrég utasította el George W. Bush amerikai elnök, és a tiltakozó Európai Unió abban reménykedett, hogy Japán támogatásával életet lehet lehelni a zöldek darling-jába. Úgy tűnik azonban, hogy Kiotó helyett más megoldásokat kell keresni, mert kiderült, hogy Japán az Egyesült Államok nélkül nem ír alá.

A légkör helyett valahova máshová kellene eregetni a cuccot.

Hétvégi amerikai látogatásán azt mondta Koidzumi japán kormányfő, hogy az Egyesült Államok nélkül ők sem írják alá a kiotói egyezményt, de "még van idő tárgyalni". Legalább 55 országnak alá kell írnia ahhoz, hogy a protokol, amely átlagosan 5 százalék kibocsátás-csökkentést ír elő az 1990-es szinthez képest, életbe lépjen. Elemzők egyetértenek abban, hogy Japán és az Egyesült Államok nélkül az egész egyezmény halottnak tekinthető.

Mást kell kitalálni?

Ez növelheti az érdeklődést az alternatív megoldások iránt - már csak azért is, mert a nagyszájú európaiak maguk sem ratifikáltak még, és sokan egyetértenek abban, hogy például a francia gazdaságnak súlyosan betenne, ha hirtelen meg kellene felelnie Kiotó követelményeinek. Európai látogatása előtt Bush szintén további kutatásokat és egyoldalú kibocsátás-csökkentéséket javasolt az egyezmény helyett, amely szerinte igazságtalan, mert felmenti a szennyezésben elsőligás Kínát és Indiát, és különben is "ártana az amerikai gazdaságnak". (Utóbbi egyébként sok energiaszakember szerint nem törvényszerű.)

Megegyezhetnénk?

Egy elképzelés - ami egyébként része Kiotónak is - lényege a kibocsátás-kereskedelem. Egy Environmental Financial Products nevű chicagói cég kitalalálta, hogy kibocsátásbörzét hoz létre, először a közép-nyugati államok közt, aztán Észak-Amerikában, 2004-től pedig világszerte. Ez bátorítaná a vállalatokat - illetve később az országokat -, hogy ilyen-olyan megoldásokkal csökkentsék kibocsátásukat, mert ezzel a börzén kreditet nyernek, amit viszont jó pénzért el tudnak adni. Például olyan cégeknek, országoknak, akiknek sehogyse megy a csökkentés. A projektbe már 25 nagyvállalat is beszállt, és hasonló Angliában is működik.

"A kibocsátás-csökkentés elsősorban egyébként is a magánszektor feladata lesz, úgyhogy egy magánszervezetek által felállított börze nagyban hozzájárulhat a megoldáshoz" - mondta Richard Sandor főszervező az ENS hírügynökségnek.

"Néha jó dolog, de gyakran csak greenwash (jólmutató kamu - a szerk.)" - kommentálja az ötletet Takács Gábor, az Energia Klub szakértője. Takács szerint érthetetlen, hogy például a Brit Nukleárisenergia (a cég neve) vagy szoftvercégek miért vesznek részt egy ilyen kibocsátás-csökkentő programban, hacsak nem azért, hogy saját image-üket "zöldre fessék". Magyarországon is kialakulóban van valami hasonló, ám valódi, szigorú szabályozás híján ez aligha működhet igazán jól - mondja.

A vízbe is eregethetnénk

Egy másik terv szerint nem a széndioxid-kibocsátást kell csökkenteni, hanem a légkör helyett valahova máshová kellene eregetni a cuccot. Mint arról a keddi Magyar Nemzet beszámolt, egy norvég elképzelés szerint a széndioxidtól meg lehetne úgy szabadulni, hogy 350-950 méter mélységben a tengerbe pumpálják. Ha elég kicsi buborékokban teszik ezt, a gáz nem emelkedik fel a felszínre, hanem feloldódik és lesüllyed. Az ötlet nem teljesen kiforrott, mert nem tudni, milyen hatással lenne a vízi élővilágra az így felsavasított víz. Ráadásul az eljárás iszonyú drága.

A konkrét kibocsátás-csökkentést megkerülő megoldásokról - mint ez is - Takács úgy vélekedik, hogy bár önmagukban jók lehetnek és kellenek is, megkerülik az alapproblémát: a szénhidrogének égetésén alapuló rendszert. Takács szerint az a gond, hogy 40-70 éven belül úgyis kifogy a kőolaj, és akkor mindenképpen át kéne gondolni a dolgokat. Jóval egyszerűbb és olcsóbb lenne ezt előbb megtenni - mondja.