Európa Philadelphiája

2002.03.08. 10:00
Az Európai Unió jövőjét feltérképező, "alkotmányozó" konvent múltheti ünnepélyes megnyitója - amelyen mindenki részt vett - arról árulkodott, hogy valami egészen új és szokatlan van készülőben. Az az EU, amelynek fejlődését, reformjait eddig szűk kormányelitek határozták meg zárt ajtók mögött, most mindenki számára követhető módon, nyitott és demokratikus eljárás keretében határoz saját céljairól és szabályairól. Legalábbis ez az ötlet.

"- Jól vagy?
- Hát... Inkább lennék Philadelphiában.
- Mi?
- Ez egy régi vicc, W.C. Fieldstől."

(Rambo II)

Elsőre valóban látványos a projekt. Többen - köztük Valéry Giscard D'Estaing volt francia államfő, a Konvent elnöke - egyenesen az amerikai alkotmányt megalkotó philadelphiai konventhez hasonlították az összejövetelt.

Nyitott és demokratikus reformkonferencia

Bizonyos tekintetben a Konvent valóban forradalmi az "európai prodzsekt" történetében. Az EU működését szabályozó alapszerződések eddig állam- és kormányfők zárt ajtók mögötti tárgyalásain születtek meg. A Konventben viszont képviseltetik magukat a nemzeti és uniós parlamentek, a szociális és regionális szervezetek, sőt még a tagjelölt országokat is meghívták. Több a civil. És a vita teljesen nyitott lesz, még az interneten is hozzá lehet szólni. Bár a végső szó most is a tagállamok vezetőit tömörítő Európai Tanácsé, a Konvent által kidolgozandó, jövőre elkészülő reformcsomagot aligha lehet majd figyelmen kívül hagyni - vélekednek brüsszeli elemzők.

Alapkérdéseket kell tisztázni

A kérdések pedig, amelyekkel a küldöttek birkózni fognak, tényleg alapvetőek. Hogyan lehet "közelebb hozni" az emberekhez az EU-t, akiket nemhogy "nem érdekel" az unió, de igazából nem is nagyon értik, mit csinál. Hogyan lehet megerősíteni a rendszer demokratikus legitimitását: a "kormányt", az Európai Bizottságot jelenleg nem választják, hanem kijelölik; az európa-parlamenti választásokon egyre alacsonyabb a részvétel. A fontos döntéseket a tagállamok vezetői zárt ajtók mögött hozzák. Az egész jelenlegi döntéshozó rendszer, ami 6-12 állammal még működött, 15-tel már akadozik, 25-tel pedig biztosan megbénul majd. Mi legyen a közös védelmi és külpolitikával?

És egyáltalán: hogyan tovább? Mi legyen az "európai integráció kifulladó lendületével", a növekvő euroszkepticizmussal, az irrelevánssá vált francia-német tengellyel, ami eddig az egész uniót hajtotta? Lesz miről beszélni.

Bozótharc

Viszont nem kezdődik jól a dolog. A tagjelöltek képviselői például, bár lényegében megegyező jogokkal vesznek részt a Konventen, nem kaptak helyet az elnökségben. Miért? Igazából nem tudni, gyakorlatilag ki lettünk golyózva. Az arisztokratikus allűrökkel bőven megáldott Giscard D'Estaing Konvent-elnököt már most egy tonna kritika érte, hogy nem vezeti elég demokratikusan a műsort: hozzáállása gyanúsan emlékeztet francia államfői tevékenységére, amely épp XVIII-ik századi gőgje - és gyanús pénzügyei - miatt ért gyászos véget. Sokan az előzetes jelek alapján attól tartanak, hogy a döntéseket gyakorlatilag egy általa vezetett szűk kör fogja meghozni "egy brüsszeli hotelszobában" (egy képviselő szavai).

Ráadásul a Konvent beindulásával párhuzamosan a tagállamok kormányai is ügyködésbe fogtak: a héten például az asztalra került egy közös brit-német javaslat az EU legfőbb döntéshozó szervének, az Európai Tanácsnak a reformjáról. Sokan attól tartanak, hogy a tagországok megpróbálnak a Konventtel párhuzamosan kavarni valamit, így befolyásolva a végkimenetelt. John Palmer, a brüsszeli European Policy Center igazgatója szerint még az is elképzelhető, hogy a kormányok a következő csúcstalálkozón kísérletet tesznek a Konvent befolyásának gyengítésére. Másszóval: mintha minden menne a régiben.

Miért? Csak politika. A kisebb tagállamok például - mert tartanak a nagyobbaktól - hagyományosan a közös intézmények, az integráció erősítését szorgalmazzák. Brüsszel szoknyája mellett keresnek menedéket. A nagyok - hatalmukat féltve - inkább kormányközi együttműködésben gondolkodnak. A Konvent pedig - tagságát tekintve - inkább integrációpárti, "több EU-t akar". A kisebb tagállamok tehát keményen küzdeni fognak a Konvent eljelentéktelenítése ellen, amelyre feltehetőleg számos kísérlet lesz a nagyok részéről.

Birkózás lesz, ahogy szokott. Nem csak a nagyok és a kicsik közt, de úgy tűnik, hogy az Európa jövőjét eddig formálgató hagyományos elitek, és a további demokratizálás mellett elkötelezettek közt is. Egyelőre lehetetlen megjósolni, ki kerül ki "győztesen" belőle. Mint ahogy persze azt is, hogy - akár csak nagyjából - milyen vizióval áll elő a Konvent jövő nyárra. És hogy abból végül mennyi valósul meg.

Magyarország a szorosabb integrációban érdekelt?

Mi a helyzet a tagjelöltekkel, elsősorban Magyarországgal? Lengyelországgal és Csehországgal szemben eddig nemigen álltunk elő határozott elképzeléssel az EU jövőjét illetően. Megfigyelők szerint azonban valószínű, hogy hazánk - maga is kis ország lévén - a szorosabb integrációt tartja kívánatosnak. "Kis tagállam számára egy jogilag szabályozott rendszer mindig előnyösebb, mint egy politikai erőviszonyoknak kitett egyeztetési mechanizmus" - mondta Martonyi János külügyminiszter újságíróknak a brüsszeli Konvent-megnyitó után. A határon túli magyarok kérdése szintén azt teheti kívánatossá, hogy a nemzetállamok minél jobban feloldódjanak az unióban.

Egyes nyugati elemzők azonban úgy gondolják, hogy az Orbán Viktor vezette kormánynak inkább a független, erős nemzetállamokból álló EU-kép a szimpatikus. Így gondolkodik egyébként a miniszterelnök "új barátja", az olasz Silvio Berlusconi is, akinek (nagy) országa kritikátlan EU-hívőből újabban inkább euroszkeptikus tagállammá vált.