Koppenhága: fizessünk, oszt menjünk má'

Az lehet, hogy a tét súlyát átérezve meglehetős feszültséggel kezdődött el csütörtökön a dán fővárosban az Európai Unió "mindent eldöntő" bővítési csúcstalálkozója, de az elmúlt hónapok valóban feszült és fontos tárgyalásai után a felállás éppen az ellenkezője volt annak, amit az ember várna. Szó nincsen már támogatásért ácsingózó, csóró kelet-európai tagjelöltekről, akik csak a nekik törvény szerint járó pénzt kérnék, de ehelyett az aprót is úgy kell kikönyörögniük. Nincsenek már szerencsétlenek, akik rimánkodnak a támogatásért, de kénytelenek beérni azzal, amit az Unió leejt.

Fizessünk, oszt menjünk má'

Anders Fogh Rasmussen soros EU-elnök Fotó: Liselotte Sabroe

Ami van: "agresszív" lengyelek, "kompromisszképtelen" máltaiak, egy csomó opportunista kis ország, akik érzik és látják, hogy lehet még, lehet még nyomulni, dörömbölni, kérni, mert az EU előbb fog pislogni. És egy lépésről-lépésre hátráló Unió, ami a jelenlegi helyzet szerint tényleg előbb fog pislogni, annyira szeretné már letudni ezt az egész bővítésdolgot. Amióta az elmúlt pár hétben mindenkinek leesett, hogy tényleg vége, tényleg méterekre van a célegyenes, és ezért mindenkinek be kell dobnia magát, kezd úgy tűnni, hogy az EU az, amely kevésbé tudja tartani a tempót. Kevésbé tud nemet mondani, és hajlamosabb meghátrálni olyan kérdésekben is, amelyek korábban elképzelhetetlennek tűntek. A szentnek tekintett bővítési keretszámok, a pénzügyi ajánlat fő változói meglehetősen megbízhatóan növekednek fordulóról-fordulóra, most már hetek óta. A "nincs több pénzem" kétségbeesett kijelentésére a tagjelöltek már csak gúnyosan vigyorognak. "De van. Hallottuk, hogy susog. Addmá'."

A középpontban az EU-bővítés fő alanya, célja és egyes számú oka, az óriási demográfiai-gazdasági-politikai súllyal rendelkező Lengyelország és a fukar, de a bővítést mindenképpen letudni akaró Európai Unió áll. A lengyel kormányt szorongatja otthon a közvélemény, amely kicsit csalódott az eredetileg vártnál jóval kisebb EU-támogatások miatt, és az ebből táplálkozó euroszkeptikus pártocskák. Ez erőt ad neki, és ennek az erőnek, úgy tűnik, az EU most nemigen tud ellenállni. Kicsit lelkiismeret-furdalása is lehet, gáz azért valahol, hogy a "csóró" spanyol régióknak kétszer annyi segély jut, mint BAZ-megyének és környékének, meg a középkori állapotokat mutató kelet-lengyelországi vajdaságoknak. Szóval az EU enged, a lengyelek által a falon vágott résen pedig betódulnak Kelet- és Közép-Európa kis államai, cetliket lobogtatva kis igényeikkel. Tudják, hogy megkaphatnak sok mindent, mert az EU végezni akar már, más dolga volna, és iszonyú blamázs volna elkúrni. Inkább fizet még.

Az EU által felajánlott pénzek - agrártámogatások, fejlesztési alapok - persze még így is jóval kevesebbek, mint ami a közösségi jog, az áhítattal kiejtett acquis communitaire alapján járna. Még mindig megússzák olcsóbban. De az elmúlt hetek tárgyalásai, és még az utolsó pillanatban is fokról-fokra javuló pénzügyi ajánlat mindennél markánsabban húzza alá, hogy az Európai Unió keleti kibővítése - leszámítva valamilyen balesetet - gyakorlatilag eldőlt, lefutott ügy. Túl sok politikai tőkét öltek már bele, túl sok időt, fejfájást, tekintélyt, pénzt. Csak tegyük már félre ezeket a bosszantó pénzügyeket, legyünk végre túl rajta - ez látszik rajtuk. Nem ronthatjuk el, mi lenne akkor a világhatalmi törekvéseinkkel, az úgytevéssel? Ha ennyivel többe kerül, áldja-vigye. Fizessünk, oszt menjünk má'.

Két év múlva döntenek Törökország sorsáról Két évvel elhalasztotta döntést az Európai Unió arról, hogy mikor kezdődhetnek meg a tárgyalások Törökország felvételéről. A koppenhágai csúcstalálkozón megbeszéltek szerint az Unió 2004 decemberében értékelni fogja, milyen előrehaladást ért el Törökország az EU-tagság feltételeinek teljesítésében, a tárgyalások megkezdéséről ennek fügvényében döntenek. A javaslatot Törökország elfogadhatatlannak tartja - jelentette ki Abdullah Gül török kormányfő egyik tanácsadója. A nyilatkozat ellentmond a török választásokon nyertes Igazság és Haladás Pártjának közjogi funkciót be nem töltő elnökének nyilatkozatával. Recep Tayyip Erdogan egy közeli munkatársa szerint a döntés "nem negatív". Forrás: MTI

Már Törökország a főhős

Figyelemre méltó, hogy az elmúlt egy-két hónapban - és most Koppenhágában különösen - a bővítés problémakörét gyakorlatilag teljesen kisajátította Törökország - egy igazi feladvány. A kisázsiai óriás, a stratégiai NATO-szövetséges, az Egyesült Államok régi barátja, ahol nemrég egy volt iszlámistákból lett, meglepően modern, rugalmas és reformpárti kormány került hatalomra, csatlakozni akar az EU-hoz. Az EU nem tudja eldönteni, hogy akarja-e a 65 milliós, szegény, muzulmán országot, amely csak félig-meddig demokrácia, és amelynek keleti határa Szíriára, Irakra, Iránra néz. Amelynek csatlakozása teljesen felforgatná az európai hatalmi egyensúlyt, alapjaiban megváltoztathatná az Unió karakterét és jövőbeli fejlődési irányát.

Törökország csatlakozásának kérdése, amely hetek óta az egyetlen igazán fajsúlyos téma Brüsszelben (persze ha leszámítjuk a legújabb izgi apróságokat a versenyfejezet körül), hihetetlenül markánsan illusztrálja, hogy a mostani keleti bővítés - szinte semmiség. Apró, lényegében lefutott esemény, kicsiny geopolitikai következményekkel. Nem Magyarországon, Észtországon, Szlovákián fő már az itteniek feje, hanem a Boszporusz másik oldalán türelmetlenkedő gigászon, akit elutasítani, és ezzel megsérteni ostobaság, beengedni talán veszélyes lehet. A koppenhágai bővítési csúcson eddig elhangzott összes kérdések durván háromnegyede Törökországra vonatkozott.

Pénteken - vagy szombaton - az Unió és 10 tagjelölt szinte teljes bizonyossággal lezárja a csatlakozási tárgyalásokat, végére érve egy évtizedes folyamatnak. A pénzügyi feltételek rosszabbak lesznek, mint szerettük volna, de jobbak, mint pár hónapja hittük. Összességében - túltekintve a tagság hosszú távú előnyeihez képest nem is olyan fontos támogatásokon - nagyon jól járunk. Az EU és a tagjelöltek az utolsó pillanatig tárgyalni fognak, de már nem létkérdésekről, igenről vagy nemről. Azok most már máshol merülnek fel.