Igazodás balra

2005.11.30. 14:26
Egy év alatt tizenegy latin-amerikai ország választ elnököt. Az elemzők szerint nem az a kérdés, hogy a baloldal nyer-e, hanem hogy melyik. Lula brazil elnök piacbarát baloldaliságának a követői, vagy Hugo Chavez, a diktatórikus hajlamú venezuelai elnök államszocializmusának hívei.
Egy év tizenegy választása

Chile - Az elnökválasztást december 11-én tartják. A közvélemény-kutatások szerint a választás esélyese az országot a Pinochet-diktatúra bukása óta uraló baloldali koalíció jelöltje, a szocialista Michelle Bachelet asszony. Az ország a gazdagabbak közé tartozik a régióban a 10 700 dolláros fejenkénti GDP-vel. Bár a szegények aránya csak 20,6 százalék, a társadalmi szakadék itt is hatalmas. A jövedelmek eloszlását százas skálán mérő Gini index szerint - ahol a 0 az ideális, a 100 a teljesen igazságtalan - Chile 57,1 ponton áll. [A legkiegyensúlyozatlanabb Sierra Leone Gini index száma 62,9, a legigazságosabb Norvégia indexszáma 25,8, Magyarországé 26,9]
Bolívia - December 18-án általános választásokat tartanak, a legnagyobb esélye a kokatermelő parasztok Útban a Szocializmus Felé mozgalmának van. Hugo Chavez Bolíviában a legaktívabb, pénzzel és tanácsokkal is segíti a magántulajdont elutasító, egyeduralomra törő mozgalmat. Az ország még latin-amerikai szinten is szegény, az egy főre jutó GDP 2 600 dollár, a szegények aránya 64 százalék a társadalomban. A kevés jövedelem eloszlása némileg igazságosabb, mint Chilében, a Gini index szerint Bolívia 44,7 pontot kapott.
Haiti - Az elnökválasztást 2006. január 8-án tartják. A polgárháborútól sújtott ország diktátora, Jean-Bertrand Aristide 2004 februárjában menekült el az országból. Hugo Chavez olcsó olajfelajánlásával próbált befolyást szerezni a szigeten. A sokévi mészárlás után a gazdaság gyakorlatilag nem létezik, az egy főre jutó GDP 1 500 dollár, a szegények aránya 80 százalék. Az országot a Gini index alapján nem rangsorolták, de a szegények nyolcvan százalékos aránya miatt gyaníthatóan nem nagyok a jövedelmi eltérések.
Costa Rica - A közép-amerikai köztársaság polgárai 2006. február 5-én választanak elnököt. Az országban nagy hagyománya van a jobboldali politikai erőknek, és még a libertariánus párt is tényezőnek számít, de most a balos Nemzeti Felszabadítási Párt van hatalmon. Costa Rica is a gazdaságilag sikeresebb országok közé tartozik a térségben, az egy főre jutó GDP 9 600 dollár, a szegények aránya 18 százalék. A jövedelmek eloszlása így is igazságtalan, a Gini index mérőszáma 45,9.
Peru - A 2006. április 9-i választásokon a korrupcióba belebukott Fujimori elnök hívei küzdenek majd a baloldallal. Az egy főre jutó GDP 5 600 dollár, azaz az ország a latin-amerikai átlaghoz közelít. A szegények aránya 54 százalék, a jövedelmek eloszlása is igazságtalan, a Gini index 49,8 pont.
Kolumbia - A 2006. májusi választásokon valószínűleg ismét a liberálisok és a konzervatívok nyernek, Alvaro Uribe elnök mérsékelt jobboldali kormánya hatalmon maradhat. Az ország politikáját nagyban meghatározza a kokainbiznisz, a kokainkereskedők szélsőjobboldali milíciákkal biztosítják területeiket a szélsőbaloldali, de a kokainbizniszben szintén érintett terroristákkal szemben. Az ország legerősebb pártja a Liberális Párt, a konzervatívokat azonban több kisebb párt támogatja. Baloldali fordulatra kevés az esély. Az egy főre jutó GDP 6 600 dollár, a szegények aránya 55 százalék, a társadalmi igazságtalanság - a kokainbárók országában nem meglepő módón - hatalmas, a Gini index 57,1 pont
Mexikó - A jelenleg a Bush barátjának számító egykori Coc-Cola menedzser Vicente Fox által irányított országban a 2006. július 2-i választás baloldali fordulatot hozhat - bár az elnök emberei mindent megtettek Mexikóváros népszerű, baloldali polgármesterének, az elnöki címre is pályázó Andres Manual Lopez Obrador ellehetetlenítéséért. Obrador ellen koholtnak tűnő vádak alapján büntetőeljárást is kezdeményeztek. Obrador mentelmi jogát Fox pártja és legnagyobb riválisa, a konzervatív Forradalmi Párt - ami Fox elnökségéig egyeduralkodó volt az országban - együtt vonta meg. Ez jól mutatja, hogy a populista baloldali Obrador mekkora esélyese a jövő évi választásoknak. A baloldali felhördülés érthető, Mexikóban szemmel látható a társadalmi igazságtalanság. Az országban él a világ negyedik leggazdagabb embere, Carlos Slimj becsült vagyona 46 milliárd dollár. Rajta kívül még tucatnyi milliárdos él az országban - köztük az elnök Fox is. Ehhez képest az ország GDP-arányos adóbevételei még Szenegálét is alulmúlják, a szegények aránya pedig 40 százalék. Az egy főre jutó GDP 9 600 dollár, a Gini index 53,1 pont.
Brazília - A latin-amerikai baloldali fordulat mintaországában Lula elnök minden bizonnyal hatalmon maradhat a 2006. október 1-i választások után. Lulát az újbaloldal messiásként ünnepelte, de az általános félelmekkel szemben mégsem szovjetesítette az országot. Gazdaságpolitikájában liberális és piacbarát, ugyanakkor több programot is indított a megrázó társadalmi különbségek mérséklésére. Az egy főre jutó GDP 8 100 dollár, a szegények aránya 22 százalék. A Gini index mérőszáma 60,7 pont.
Ecuador - A 2006 októberi választások kimenetelét nagyban befolyásolhatja Hugo Chavez ajánlata az államadóság felvásárlására. Chavez természetesen a baloldal sikere érdekében pazarolná bőkezűen olajmilliárdjait. Az országban amúgy is jellemzően baloldali pártok versengenek egymással. Ecuador 3 700 dolláros egy főre jutó GDP-jével alulról súrolja a latin-amerikai átlagot, a szegények 45 százalékos aránya sem kiemelkedő, a 42 pontos Gini Index pedig már-már kimagasló.
Nicaragua A közép-amerikai ország a nyolcvanas években alaposan belekóstolhatott az etatista, diktatórikus baloldaliság rémségeibe. Ennek ellenére a szandinista diktatúra pártja még mindig a második legnagyobb politikai erő a jobboldali liberális pártok koalíciója után. Ha a 2005. november 5-i választások baloldali fordulatot hoznak, az a chavezista erők sikere is lesz egyben, hiszen a szandinista diktatúra mindenképpen közelebb áll Chavez vezérösztönéhez, mint Lula piacbarát baloldalisága. Nicaragua még mindig nem szedte össze magát az évtizedes polgárháború után, az egy főre jutó GDP 2 300 dollár, a szegények aránya 50 százalék, a kevéske jövedelem eloszlása is igazságtalan, a Gini index 55,1 ponton áll.
Venezuela A 2006 november-decemberére tervezett választásoknak nincs igazi tétje. Hiába fogott össze az összes Chavez-ellenes erő az ultrakonzervatívoktól a nagytőkéseken át a középpolgárságig, a lakosság 47 százalékát kitevő szegények egyöntetűen a volt ejtőernyős ezredest, Fidel Castro nagy barátját támogatják. Így Chavez a 2000-es választásokon a szavazatok hatvan százalékával nyert, és 58 százalékos szavazati aránnyal megnyerte az eredetileg a visszahívásáért kiírt szavazást is. Bár Chavez Dél-Amerika hőse és éppen Ecuadort és Argentínát is meg akarja menteni, Venezuela nem áll túl fényesen gazdaságilag. Az egy főre jutó GDP 5 800 dollár, a szegények aránya 47 százalék, a jövedelmek eloszlása - amin Chavez a magántulajdonú farmok elkobzásával próbált javítani - is igazságtalan, a Gini index 49,5 pont.

Egy éven belül tizenegy latin-amerikai országban lesz elnökválasztás. A sort a hét legnépesebb ország egyike, Chile nyitja meg 2005 december 11-én, a választási szezon Venezuelában zárul a 2006 november-decemberére tervezett elnökválasztással. A tét, hogy mennyire lesz baloldali Latin-Amerika egésze.

Csak a bal

Az ugyanis biztos, hogy a baloldal sikertörténete lesz a következő év a kontinensen. A kérdés csupán az, hogy a brazil Lula elnökhöz hasonló piacbarát mérsékeltek, vagy a régió erős emberének, a diktatórikus hajlamú, magánszektor-ellenes Hugo Chavez venezuelai elnök követői kaparintják meg a hatalmat.

Összességében a Chavez pártiak tűnnek esélyesebbnek. Dél-Amerika az elmúlt húsz évben politikai szempontból nagy fejlődésen ment keresztül. Már egy országban sincs hatalmon katonai rezsim, a választások mentesek a széleskörű csalásoktól, a politikai ellenzék szabadon kampányolhat, sőt, nyerési esélyei is vannak. A sajtó is szabadnak tekinthető.

Igazságtalanság, szegénység

A demokrácia mégsem népszerű, a politikai elit pedig mindegyik országban hitelét vesztette. Ez leginkább gazdasági okokra vezethető vissza, írja elemzésében a BBC.

Húsz éve Latin-Amerikát méltán lehetett a harmadik világhoz sorolni. Ekkor a legtöbb ország a washingtoni konszenzus értelmében az Egyesült Államok által propagált szabadpiaci reformokba kezdett. Hiába haladt azonban rohamléptekkel a piacosítás, a társadalmi különbségek nem csökkentek, ahogy az egy főre jutó GDP sem nőtt. Az elmúlt húsz évben gyakorlatilag változatlan, négyezer dollár/fő a térség GDP-je.

A térségben a legnagyobbak a világon a társadalmi különbségek. Brazíliát csak Siera Leone előzi meg az egyenlőtlenségi toplistán - jellemző módon a többmilliós nyomornegyedekkel tarkított Sao Paolóban a legnagyobb az egy főre jutó helikopterek arányszáma - a gazdagok így kerülik el, hogy át kelljen autózniuk a nyomornegyedeken, ahol a háborús térségeket idéző napi száz halottja van az erőszaknak.

A caracasi hős

Az egyenlőtlenség azonban az egész térségre jellemző. Latin-Amerika megközelítőleg 550 milliós összlakosságának negyven százaléka, 220 millió ember számít szegénynek, százmillióan napi egy dollárnál kevesebb jövedelemből kénytelenek eltartani magukat. A társadalmi igazságtalanság ugyan Venezuelára is jellemző, a populista baloldali, Iránnal és Kubával barátkozó, önmagát 21. századi szocialistaként meghatározó Chavez azonban a szovjet időket idéző kolhozosítási programmal, földosztással próbál enyhíteni a társadalmi különbségeken.

Chavez társadalmi kísérlete sikerétől vagy kudarcától függetlenül is jelentős tényező lehet a térségben. Országa olajjövedelmeit kihasználva felajánlotta az argentin és az ecuadori államadóság kivásárlását, valamint olcsó olajat ajánlott a karibi térség országainak - köztük az amerikai szankciókkal sújtott Kubának és az Egyesült Államoknak is.

Tétlenségre ítélve

A diktatórikus hajlamú vezér pillanatnyilag a térség legnépszerűbb politikusa, amit főként harcias Bush-ellenességének köszönhet. Az Egyesült Államok pedig bajban van, ha Chavezről van szó. Hiába próbálták rábizonyítani, hogy lázadócsoportokat pénzel Ecuadorban és Bolíviában - ahol a kokatermesztő parasztok a főváros többszöri teljes blokádjával sorra buktatják a szabadpiaci elképzeléseket dédelgető kormányokat és megakadályozták a bányaprivatizációkat -, egyelőre konkrét bizonyítékkal nem álltak elő. A washingtoni tisztviselők szerint a bizonyítékok feltárása kompromittálná az értesülések forrásait - így viszont a vádaskodás veszti hitelét.

Amúgy is, Washington semmivel sem segítheti jobban Chavezt a kritikánál. Dél-Amerikában gyűlölik Busht, ezt jól mutatták a Buenos Aires-i amerikai csúcstalálkozót kísérő tömegtüntetések. A kontinensen a legegyöntetűbb az iraki háború elítélése is. Az Egyesült Államok konzervatív kormányzata így sajátos taktikára kényszerült, Venezuelában szakszervezeteket támogatnak Chavezzal szemben.

És ha már Washington is a baloldalt támogatja, az már nem is lehet kérdés, hogy Latin-Amerika a szocialisták kezébe kerül. Hogy Hugo Chavez mekkora részt hasít ki magának a régióból, az jövő decemberre - Chavez várható újraválasztásakor - derül ki.

[A cikk megírásakor a CIA World Factbook adataira támaszkodtunk.]