Lettország: Ainars Slesers, a kormányok rákfenéje

1998-ban Vilis Kristopans vezetésével alakult kisebbségi kormány, a Lett Út, az Új Párt és a nacionalista Hazáért és Szabadságért Párt részvételével. A kabinet nem múlta fölül a várakozásokat, a korrupció visszaszorítása nekik sem állt érdekükben, a lakosság pedig túl temperamentumosnak találta a miniszterelnököt. 1999 májusában a kormányfő 84 oldalas dokumentumban fejtette ki, mi a gondja az Új Párttal, és főként gazdasági miniszterükkel, Slesersszel. Kristopans azt kérte az Új Párttól, ajánljon új embert a gazdasági tárca élére, Slesers azonban nem volt hajlandó távozni.

A végső döfést az elnökválasztás adta a kormánynak. Az utolsó fordulóban a legtöbben Vaira Vika-Freiberga asszonyt támogatták, a két legnagyobb koalíciós partner azonban kitartott saját jelöltjei mellett. Kristopans július 5-én mondott le, miután kiderült a Hazáért és Szabadságért Párt tárgyalásokat folytat a Néppárttal. Az új miniszterelnök a Néppárt vezetője, Skele lett.

Ainars Slesers, az örök túlélő

Einars Repse, aki 10 évig a Lett Nemzeti Bank elnöke volt, tiszta lappal akarta kezdeni politikai karrierjét, ezért pártot alapított Új Éra néven. Győzelemre is vitte pártját már az első választásokon, 2002-ben. A négypárti koalíció 2004 januárjáig állt fenn. Ekkor köszönte meg a miniszterelnök helyettesének, Slesersnek a munkát. Erre reagálva Slesers pártja, a koalíciós partner Lettország Első Pártja kilépett a kormányból, Repse egy hét múlva lemondott. Vaira Vike-Freiberga elnökasszony meglepetésre Indulis Emsis környezetvédelmi minisztert , a Zöldek és Farmerek Uniójának vezetőjét bízta meg kormányalakítással.

Emsisnek nem volt könnyű dolga, pártja mindössze 12 képviselővel volt a Saeimában, és változatlanul az Új Éra volt a legnépszerűbb és a legtöbb mandátummal rendelkező pár. Ugyanakkor a párt jelezte, számára elfogadhatatlan lenne egy Emsis vezette kormányban való részvétel. Végül a Néppárt, a Slesers-féle Lettország Első Pártja és a Zöldek és Farmerek Uniója alkotott kormányt. A 47 kormánypárti képviselő munkáját 9 baloldali szavazat támogatta kívülről. Többször voltak utcai megmozdulások, főként az új oktatási törvény miatt, az Új Éra pedig rendszeresen ostromolta a kormányt.

Szintén az oktatási törvény miatt a kormányt addig kívülről támogató Harmónia Párt bizalmatlansági szavazást kért. Az utolsó pillanatban azonban úgy döntöttek, nem mennek el szavazni. Attól tartottak ugyanis, hogy Emsis után jobbra tolódás mehet végbe. 2004. október 27-én az alkotmány értelmében felbomlott a kormány, a parlament ugyanis nem fogadta el a 2005. évi költségvetést, a kormánypárti Néppárt is ellene szavazott. A Néppárt delegálta pénzügyminiszter a túlköltekezéssel indokolta a döntést, ezzel szemben a párt hivatalos magyarázatában azt állítja, hogy nem a költségvetéssel, hanem a kormányfővel volt problémájuk. Az Új Érával kiegészült kormánykoalíció vezetője Aigars Kalvitis lett, 68 képviselő támogatásával többségi kormány alakult.

Rendkívül kínos

Kalvitis kormányában is Slesers személye miatt alakult ki konfliktus a koalíción belül. A miniszterelnök távozásra szólította fel közlekedési miniszterét, akit azzal vádoltak, hogy megvesztegetett egy önkormányzati képviselőt, így szerezve befolyást Jürmala képviselő-testületében. Miután a lehallgatott telefonbeszélgetést a televízió is bemutatta, Slesers kénytelen volt távozni.

Pártja azonban a koalícióban maradhatott, az általuk vezetett belügyminisztérium ugyanis korrupció gyanújával vádolta meg a gazdasági minisztert, Krisjanis Karinst. Az Új Éra második embereként számon tartott miniszter leleplezése azért volt rendkívül kínos pártja számára, mert politikai programjuk középpontjában mindig a korrupció elleni harc szerepelt. Kalvitisnak választania kellett, melyik koalíciós partnerétől válik meg, végül az Új Éra ment, Lettország Első Pártja maradt. A kisebbségi kormány, melyet függetlenek támogattak kívülről, megerősítette pozícióját a 2006. októberi választásokon. A Saeimában 51 helyet szerző koalíció többségi kormányt alakíthatott Kalvitis vezetésével. A független Lett Köztársaság történetében először választották újra a regnáló kormányt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!