Megkezdődött a Lockerbie-per

A merényletnek 270 áldozata volt

A merényletnek 270 áldozata volt: a 243 utas és 16 főnyi személyzet a gépen, további 11 ember a földön lelte halálát. A PanAm 103-as járata Londonból New Yorkba tartott.

A két vádlott, Abdelbaset Ali Mohmed Al Magrahi és Al Amin Khalifa Fhimah ügyét az Utrecht közelében lévő Zeist légibázison tárgyalják skót törvények szerint, skót bírókkal, esküdtszék nélkül. A tárgyalás helyszínét felfegyverzett rendőrök őrzik, a vádlottak golyóálló üveg mögött ülnek, miközben fülhallgatón keresztül hallgatják a tolmácsokat.

A tárgyalás valószínűleg legalább egy évig tart majd, 180 hírügynökség és az ENSZ megfigyelői is részt vesznek rajta.

A nyomozás

1988. dec. 21. éjjel: A túlélők utáni keresés 1988. dec. 28. A bomba nyomait megtalálják, ettől kezdve gyilkossági ügyben folyik a nyomozás 1989. feb. 16. Megállapítják a bomba pontos helyét, és azonosítják a csomagot 1991. nov. 14. Elhangzik a két vádlott neve, az USA és Nagy-Britannia megegyezik, hogy a tárgyalást az Egyesült Államokban vagy Skóciában tartják 1991. nov. 27. A két ország kérik a kiadatást Tripolitól 1992. márc. 31. A kiadatás megtagadása miatt az ENSZ embargót hirdet Líbia ellen 1998. aug. 24. Kofi Annan, Nelson Mandela és az Arab Liga eredménytelen kísérletei után London és Washington Hollandiát javasolja a tárgyalás helyszínéül - Tripoli beleegyezik az embargó feloldásáért cserébe 1999. ápr. 5. A két vádlott az ENSZ gépén a hollandiai Valkenburg bázisra repül 1999. ápr. 14. Hivatalosan vád alá helyezik őket 2000. máj. 3. A tárgyalás elkezdődik

A vád gyilkosság, összeesküvés, és az 1982-es repülésbiztonsági törvény megszegése. Ezek közül csak egy vádpont miatt ítélhetik el őket - az összeesküvés büntetése tetszőleges lehet, míg a másik két bűncselekményé mindenképpen életfogytiglan.

A líbiaiak nyugodtan hallgatták végig vádirat húsz percig tartó felolvasását, majd védőjük bejelentette, hogy egyetlen vádpontban sem tartják magukat bűnösnek.

A vád szerint a két férfi líbiai ügynök volt, a bombát egy rádióba szerelték, a rádiót pedig ruhák közé egy bőröndbe rejtették. A bőrönd Máltán került egy frankfurti gépbe, majd Németországban a londoni járatra, végül a Heathrown a PanAm repülőgépére.

A két férfi ügyvédei közölték: olyan bizonyítékokkal rendelkeznek, amelyek alapján a két vádlott felmenthető, illetve más szervezetek és személyek elítélhetők. A védők felolvastak egy arab neveket tartalmazó listát - szerintük az általuk megnevezettek között vannak, akik valójában felelősek a katasztrófáért. A listán a Palesztin Front Palesztina Felszabadításáért és egy PPSF-ként említett csoport tagjai is szerepeltek.

A vádlottak Egyetlen vádpontban sem tartják magukat bűnösnek

A tárgyalás első részében a polgári repülésben dolgozók, rendőrök és lockerbiei lakosok egyaránt a tanúk között lesznek. Az első beidézett Richard Dawson heathrowi légiirányító volt. A meghallgatások legfontosabb kérdése a Boeing 747-es repülési útvonala, illetve hogy hogyan tűnt el a radarképernyőről 37 perccel a felszállás után. További bizonyítékokkal szolgálhat a több száz négyzetkilométeres körzetben szétszóródott roncsok elemzése is.

A bírósági hangosító rendszer hibája miatt a tárgyalást koradélután berekesztették. Később a vádlottakat visszavezették a terembe, hogy a légiirányítók további tanúvallomásait meghallgassák.