Fogadjuk be mi a maldívokat!

A kedden beiktatott Mohamed Nasíd, a Maldív Köztársaság első demokratikusan megválasztott elnöke bejelentette, hogy a közeljövőben létrehoz egy pénzügyi alapot, hogy földterületeket tudjanak vásárolni a térségben a maldívoknak. Ibrahim Huszein Zaki, az elnök szóvivője megerősítette a BBC-nek, hogy mindez az új kormány feladata lesz.

„A globális felmelegedés és a környezetvédelem kérdései kiemelten fontosak a maldív embereknek. Alig egy méterrel élünk a tengerszint felett, ezért a vízszint bármekkora emelkedése pusztító következményekkel járhat a Maldív-szigetek lakóira nézve” – magyarázta a szóvivő. Az elmúlt száz évben húsz centimétert emelkedett a víz szintje a szigetcsoport körül, és az ENSZ előrejelzése szerint ebben az évszázadban körülbelül hatvan centiméterrel nő majd globálisan a tengerszint.

Nagyobb térképre váltás

A nemzetmentő tervek szerint a „legfőbb jóléti alapba” a turizmusból származó bevételek egy részét utalnák át, hogy a jövendő generációk földet vehessenek, és új életet kezdhessenek, ha el kellene hagyniuk hazájukat. Mohamed Nasíd attól fél, ha nem lépnek időben, háromszázezer maldív válhat ökológiai menekültté.

Az India csücskétől délnyugatra fekvő Maldív Köztársaság – azaz a Maldív-szigetek – a Föld legmélyebben lévő állama, a több mint ezer szigetből és korallzátonyból álló szigetcsoport legmagasabb pontja alig emelkedik két méterrel a tengerszint fölé (a 2,4 méteres geopolitikai rekordot a Guinness-rekordok könyve is jegyzi). A 2004-es délkelet-ázsiai szökőár a maldívoknál is pusztított és követelt halálos áldozatokat, a létbizonytalanság részben egy újabb cunamitól való félelemből is ered.

A mélységi rekordon kívül a turizmusra épülő sajátos társadalmi rend teszi igazán különlegessé a Maldív Köztársaság helyzetét. A szigetekből körülbelül kétszáz lakott, körülbelül kilencven kizárólag a turistáknak van fenntartva, és a két jól elkülönülő világ közt gyakorlatilag nincs átjárás. Turisták százezrei hagynak évente dollármilliárdokat a trópusi paradicsomnak tartott szigetcsoport fehér homokos partjain, de a szigeteket lakó 306 000 muszlim ebből keveset profitál, a dolgozók többsége halászatból, ruhakészítésből él, vagy a szállodákban dolgozik. Az idegenforgalomból származó busás jövedelmek oroszlánrésze természetesen a szigeteken működő luxusszállodák tulajdonosai, illetve az őket fejő helyi politikai elit zsebébe vándorol.

A mezítlábas maldívok java része tehát – hiába van esetleg munkája – szegénységben él. A fővárosban (Male) százezren laknak – az összlakosság harmada –, sok itt élő fiatal panaszkodik arra, hogy a strandfocin és a tévénézésen kívül nem sok szórakozásban lehet részük (egyes szakértők szerint erre – valamint a muszlimokra vonatkozó alkoholtilalomra – vezethető vissza a heroin megjelenése és terjedése). A turista persze az átlagmaldív egzisztenciális gondjaiból mit sem tapasztal, a turizmus infrastruktúrája gondosan ügyel arra, hogy a korallzátonyok körüli könnyűbúvárkodásban megfáradt nyaralók lehetőleg ne szembesüljenek a halászfalvak nyomorával.

A maldívok életében fordulatot (egyelőre csak politikait) a legutóbbi – és egyben az első demokratikus, többpárti – választások hoztak. A harminc éve puccsal hatalomra jutott Maumun Abdul Gajum diktátort az október 28-i választás eredményeképp az egykori demokrata párti politikai fogoly, a viszonylag fiatal és agilis Mohamed Nasíd váltotta az ország élén.

A politikai fordulat jellemző eleme, hogy az első hangsúlyosan kommunikált kérdéskör a jövendőbeli „Új-Maldívia” megalapítása. Az új elnök a leendő új haza helyét valahol a közelben, azaz az Indiai-óceán, Dél-Ázsia hasonló kultúrájú térségében képzeli, első körben például India és Srí Lanka jöhetne szóba.

Mindenestre ha nem találnának megfelelő földdarabot, vagy ne adja az ég, senki sem ajánlana fel nekik a térségben ilyet, meg lehet kockáztatni a kijelentést, hogy Magyarország tárt karokkal várná a hazátlanná váló, dolgos maldívokat. Legalábbis ezt támasztja alá az a másfél évvel ezelőtti információ, ami szerint „egy meg nem nevezett Ázsiai országból telepítene embereket Magyarországra a kormány”, szóval lehet – mit lehet, érdemes – törni a fejünket rajta, hogy konkrétan mi is legyen a hozzánk költöző maldív felebarátainkkal.

Mivel világiasabb, szunnita muszlimokokról van szó, különösebb vallási ellentétektől nem kell tartani. A halászathoz értő dolgos kétkezi maldívok a magyar horgásztársadalommal és haltenyésztőkkel összefogva végre felvirágoztathatnák a magyar halpiacot. A futballt szeretik, sőt a magyar futballt szeretik – hisz magyar edző halmozott sikert sikerre maldív csapattal –, szóval gond ebből sem lehet, hovatovább, a maláriás magyar válogatottnak csak jót tenne a délázsiai vérfrissítés.

Már csak az a kérdés, hogy hová költöztessük azt a pár százezer maldívot. Szavazzanak!