Martti Ahtisaari kapta a Nobel-békedíjat
További Külföld cikkek
-
Melegellenes razziákat tartottak az orosz hatóságok Moszkvában - A Maldív-szigetekre utazni eddig sem volt olcsó, mostantól viszont drága lesz a távozás is
- Donald Trumphoz látogatott a kanadai miniszterelnök
- Egy ukrán tévé Párizsban bukkant Vlagyimir Putyin törvénytelen lányának nyomaira
- Térdre kényszerítette a náci Németországot, de a „fekete kutyája” végül legyőzte őt
Az Ahtisaari-javaslat Finnország volt elnökének, az ENSZ főtitkár Koszovói Különmegbízottjának javaslata Koszovó státuszának megoldására. A javaslat Koszovó számára feltételes függetlenséget irányzott elő.
A javaslat sorsa végül az lett, hogy Egyesült Államok, az Egyesült királyság és a Biztonsági Tanács más európai tagjai hivatalosan lemondtak egy az Ahtisaari-javaslatot támogató határozattervezetről 2007. július 20-án, miután nem sikerül Oroszország támogatását megszerezni hozzá.
A Nobel-békedíj az egyetlen, amelyet nem a svéd alapító, Alfred Nobel hazájában, hanem Norvégiában, Oslóban adnak át. Ennek magyarázata, hogy az alapító halálakor a két mai ország még egy államot alkotott, s Nobel végrendeletében úgy rendelkezett, hogy a Békedíjat norvég bizottság ítélje oda; a hagyomány Norvégia 1905-ös függetlenné válása után is fennmaradt.
A díjat odaítélő bizottság a norvég parlament, a Storting által kinevezett öt tagból áll, de a kabinettől függetlenül tevékenykedik. Döntését kizárólagos felelősséggel hozza meg, de kikérheti szakértők véleményét. A kitüntetést "a békekonferenciák előmozdítói, a leszerelési tárgyalások főbb szereplői és a népek közötti testvériség élharcosai", valamint - az alapító szándékait figyelembe véve - már az emberi jogokért küzdők is megkaphatják.
Az elmúlt nyolc év Nobel-békedíjasai
2000: Kim Dedzsung államfő (Dél-Korea) a demokráciáért és emberi jogokért vézett munkájáért Dél-Koreában és Kelet-Ázsiában, valamint különösen az Észak-Koreával való megbékélésért.
2001: Kofi Annan, az ENSZ főtitkára (Ghána) egy jobban szervezett és békésebb Föld érdekében végzett munkájáért.
2002: Jimmy Carter korábbi elnök (Amerikai Egyesült Államok), az évtizednyi fáradhatatlan erőfeszítéseiért a nemzetközi konfliktusok békés rendezése érdekében, a demokrácia és emberi jogok fejlesztéséért, a gazdasági és társadalmi fejlesztések előmozdításáért.
2003: Sírín Ebádí (Irán), az emberi jogok és demokrácia érdekében végzett erőfeszítéseiért. Különös tekintettel a gyermekek és nők jogai érdekében végzett küzdelméért.
2004: Wangari Maathai (Kenya), a közreműködéséért a fenntartható fejlődés, a demokrácia és béke érdekében.
2005: Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és Mohamed Elbaradei, azokért az erőfeszítésekért, hogy megelőzzék az atomenergia katonai célú felhasználását és biztosítsák a lehető legbiztonságosabb békés célú felhasználást.
2006: Mohamed Junusz és a Gramin Bank (Banglades) a szegények, különösen a nők gazdasági és társadalmi lehetőségeinek bővítéséért, az úttörő mikrohitelezési munkájukért.
2007: Al Gore és az IPCC (Amerikai Egyesült Államok), a globális felmelegedési válság ellen folytatott küzdelméért.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
