Portré: Ehud Barak

Bár Ehud Barak kormányra kerülésekor a békefolyamat folytatását, annak mielőbbi befejezését ígérte, mégis az ő miniszterelnöksége alatt került sor az egyik legsúlyosabb összetűzés-sorozatra a palesztin-izraeli konfliktusok történetében. Böngészve Barak életrajzában, meglehetősen egyoldalú életpályát láthatunk magunk előtt. Már gyermekkorában katonásdit játszott testvéreivel, fiatalon katona, középkorúan katona, majd katonából miniszterelnök lett.

Ehud Barak már 17 évesen az Izraeli Védelmi Erők (IDF) tagja. Gyorsan küzdötte fel magát a szamárlétrán: harckocsiparancsnok, hadosztályparancsnok, majd az IDF Elit Kommandó parancsnoka. Háborús tapasztalata ekkor elsősorban a hatnapos háborúra és a jóm kippuri háborúra korlátozódott.

A vezetésben

Ehud Barak izraeli miniszterelnök

A további életpályában is a viszonylag gyors feljebbjutás volt a jellemző. A nyolcvanas éves elején már vezérőrnagy, 91-re vezérkari főnök. A politikai küzdelmekből effektíve ekkor kezdett részt vállalni, amikor is az izraeli-szíriai tárgyalásokon 1993-ban kulcsszerepet vállalt. Az ország vezetésében 1995-ben jelent meg, amikor Rabin miniszterelnök a belügyi tárcát bízta rá. Rabin halálakor a frissiben miniszterelnökké avanzsált Simon Peresz külügyminiszterré tette.

Politikai pályafutására végül is az 1999-es év tette fel a pontot. Ekkor az egyesült Egy Izrael Blokk (ami magában foglalja a Munkapártot is) élén megalakíthatta a 15. Knesszetet és az izraeli állam miniszterelnöke lett. A béke és biztonság üzenetével választást nyerő Barak azonban nem jutott messzire: a Szíriával folytatott béketárgyalások hamar megrekedtek, a palesztin ,,békefolyamat" pedig a Cap David-i csúcstalálkozó kudarca után a ma már ismert körülmények közt omlott össze.

Jelenleg Barak népszerűsége mélyponton van, még az amúgy csak a jobboldalon elfogadott Ariel Saron is nagyobb támogatásra számíthat. Nem is beszélve az 1999-es választásokat elveszítő Benjamin Netanyahuról, aki - miután tisztázták a korrupció vádja alól - várhatóan ismét visszatér a politikai életbe; a népszerűségi listán pedig 2:1 arányban veri Barakot.