Az őrült, a kommunista és a két vizionárius

Michael Badnarik

A negyvenkilenc éves texasi programozó és alkotmányjogtanár Michael Badnarik az Egyesült Államok legnagyobb kis pártjának, az egyes államokban a két párti struktúrát ténylegesen három pártira bővítő, 1971-ben alapított Libertárius Párt jelöltje. A programjával leginkább a Bushon a pénzügyi szigort, a takarákos államot és a szabadságjogok tiszteletben tartását számonkérő klasszikus republikánusokat megcélzó Badnarik neve a jelenlegi állás szerint negyvennyolc államban és a fővárosban szerepel majd a szavazólapon.

A legnagyobb kicsi

Esélytelenek Az amerikai elnökválasztás nem közvetlen választás, a szavazók államonként kötött mandátumú elektorokat választanak, akik aztán az elektori kollégium szavazásán megválasztják az Egyesült Államok elnökét. Az elektori kollégium jelenleg 538 tagú, minden állam annyi elektort küld, ahány képviselője (ez a lakosságszámtól függ) és ahány szenátora (államonként kettő) van. Ehhez jön még a törvényhozási képviselettel nem rendelkező főváros, Washington D.C. három elektora. Az elnökválasztáson való induláshoz minden államban külön-külön kell összegyűjteni a megfelelő számú ajánlást, a legtöbb államban ezen felül még a megpályázott tisztséggel járó fizetés bizonyos százalékát is be kell fizetni. Mivel a kispártok jelöltjei közül egynek sem sikerült valamennyi államban felkerülni a szavazólapra, eleve hátrányból indulnak, kevesebb elektori szavazatot tudnak csak megszerezni. Ha ez egyáltalán sikerülhet nekik. Két állam kivételével ugyanis mindenhol a győztes mindent visz elve érvényesül. Az elektorok szavazatarányos leosztását elvileg engedélyező Maine-ben és Nebraskában sem volt még példa arra, hogy ne a választások győztese delegálja az összes elektort.

A libertárius párt - melynek országszerte hatszáz választott tisztségviselője van, több mint a többi kis pártnak összesen - az előző három elnökválasztáson valamennyi tagállamban meg tudta szerezni a jelölt indításához szükséges támogatást. Idén New Hampshireben és Oklahomában a bíróságon dől majd el, hogy Badnarik indulhat-e. A libertáriusokon kívül még egyetlen kispártnak sem sikerült egynél többször valamennyi államban elindítania jelöltjét. (A libertáriusok erősségét jelzi, hogy még a képviselőház és a szenátus republikánus frakciójában is vannak magukat libertáriusnak vallók.)

Badnarik - az elnökségre eséllyel pályázó Kerryénél és Bushénál sokkalta összeszedettebb, valós problémákat felvető és kifejtő - programjában a szabadpiaci kapitalizmust és a személyi szabadságot hangsúlyozza. Az Egyesült Államokat sújtó munkanélküliséget a munkaerőpiaci túlszabályozás leépítésével, az egészségügy csődjét az egészségbiztosítás magánosításával oldaná meg.

Az állam ellensége

Programja szerint a munkaerőpiaci túlszabályozás, melynek elvileg új munkahelyek teremtése a célja, valójában pont munkahelyeket semmisít meg azzal, hogy állami programokra von el pénzt a magánszektortól. Az egészségbiztosítás gondjait is az állami túlszabályozás és az elvonások okozzák. A libertárius program adókedvezményekben részesítené azokat, akik maguk vagy mások számára egészségbiztosítási alapot hoznának létre, így az állami gondoskodást öngondoskodás és társadalmi szolidarítás váltaná fel. A programalkotók számítása szerint a reform olyan mértékű adócsökkentést tenne lehetővé, hogy az amerikaiak a náluk maradó pénzből ténylegesen finanszírozni tudnák saját ellátásukat.

Badnarik külpolitikai programja izolacionalista, véleménye szerint az Egyesült Államoknak nem szabadna a világ rendőrének lennie. Nem támogatja az amerikai segélyprogramokat sem, mivel azok a tapasztalatok alapján nem hogy nem lendítik fel a megsegített gazdaságot, sokkal inkább gazdasági függőséget alakítanak ki.

Legalizálná a drogfogyasztást

A libertárius jelölt radikális álláspontot képvisel a drogkérdésben, a teljes legalizáció pártján áll. Véleménye szerint a tiltó politikával és a drogellenes háborúval az Egyesült Államok kormánya valójában a feketepiaci kereskedelmen meggazdagodó bűnszövetkezeteket és a terroristákat támogatja. Badnarik nagy híve az olajipar alternatíváját jelentő iparikender-termesztésnek is. (Az ipari kender kábítószerként nem használható, ellenben számos polimert tartalmaz, nagy energiaértékű és jobb papíralapanyag a fánál.)

Ralph Nader

A droglegalizáció és az ipari kender kérdésében a legváratlanabb helyről érkezett szövetségese Badnariknak. A választáson induló hat jelölt közül a libertáriusok mellett a 2000-es választások sztárja, az akkor zöldpártiként, most független jelöltként induló Ralph Nader. Nader és Badnarik viszonya a legkevésbé sem baráti, a libertárius jelölt nagyobb ellenfelének tekinti az újbaloldali/baloldali liberális nézeteket valló fogyasztóvédő ügyvédet, mint Kerryt és Busht.

Jóléti államot akar

A négy évvel ezelőtti választásokon közel négy százaléknyi szavazatot szerző Nader is komoly programmal állt elő. A liberalizmus amerikai vonalát követő (ez a klasszikus liberalizmussal szemben egy, a polgárok egyenlőségét tevékenyen segítő államot vizionáló politikai irányzat) Nader Badnarikkal szemben az egészségbiztosítás - Nyugat-Európában már megbukott - államosításával oldaná meg az egészségügy helyzetét. Kisebbségiként (Nader libanoni származású) támogatja a pozitív diszkrimináció fenntartását - Badnarik ezt szabadpiaci elveken támadja. Külpolitikájában békepárti, az iraki kivonulást támogatja.

Az összeszedett, egységes politikai programmal induló jelölt idén a négy évvel ezelőttinél sokkal kevesebb eséllyel száll versenybe. Független jelöltként több államban is gondot okozott neki az indulási jog megszerzése, pillanatnyi állás szerint csak harmincnyolc államban szerepel jelöltként. Öt államban is bírósági döntésre vár indulását illetően, ám a legjobb esetben is csak 43 államban számíthat támogató szavazatokra.

Baloldali programjával és békepártiságával Kerry szavazóit csábíthatja el.

Kedves és ötlettelen

David Cobb

A Nadert négy éve még jelöltjének fogadó Zöld Párt idén saját jelöltet állított. David Cobb - Badnarikhoz és Bushhoz hasonlóan - texasi. 1993-2000 között ügyvédként dolgozott, mikor is Ralph Nader felkérte elnökválasztási kampánya texasi koordinátorának. Nader árnyákából kilépve idén elnyerte a párt elnökjelöltségét. Programja kidolgozatlanabb Naderénél, alapelveiben azonban gyakorlatilag megegyezik vele. Huszonhét tagállamban indul a választáson, a pár szavazat, amit megszerezhet, Kerryt gyengíti majd.

Fel vörösök, proletárok

Walt Brown

A kispártok jelöltjeit bemutató írés végére a két legabszurdabb indulót hagytuk. Walt Brown, az Amerikai Szocialista Párt képviseletében a munkások tulajdonába adná a cégeket, kolhozosítaná a mezőgazdaságot, ingyenessé tenné az oktatást és a betegellátást, elutasítja az imperialista amerikai külpolitikát. A klasszikus kommunista program egy területen tér le a lenini útról, elnökválasztási programja szerint Brown lelkes támogatója a vallás- és sajtószabadságnak.

Hosszas kutatás után sem sikerült adatot találni arról, hogy hány államban sikerült megszereznie az induláshoz szükséges támogatást, kampányát jellemzően turistautakon folytatja, pártjának mindössze tizenkét államban van kampányszervezője. Politikai karrierje leáldozóban van, a csúcsot az oregoni állami törvényhozás szenátusa jelentette, 1975-1987 között volt helyi szenátor.

Amerika inkvizítora

Michael Anthony Peroutka

Walt Brown legalább a jól megérdemelt homályba veszik, Michael Anthony Peroutka, a szélsőjobboldali Alkotmányos Párt vallási fanatikus jelöltje azonban harminchét államban is megszerezte az induláshoz való jogot. A katolikus neveltetésű jogász programjában mindenkinél többet hivatkozik a mindenható Úrra, elutasítja az iraki háborút, az oktatás szövetségi szintű szabályozását és megválasztása esetén azonnal betiltaná az abortuszt. "Az alkotmányos párt semmilyen szodomita politikát sem támogat", írja programjában, ennek ellenére elutasítja a melegek házasságának alkotmányos tilalmát. Mint írja, mint oly sok minden más is, ez is elsősorban a Mindenhatóra tartozik.

Peroutka viszonylag sok vadkeresztény szavazót csábíthat el a vele sok mindenben azonos nézeteket valló, ám elnökként mérsékeltségre kárhoztatott, újjászületett keresztény Bushtól, kevéssé valószínű azonban, hogy ez kedvezőtlenül hasson az elnök újraválasztási esélyeire.