Holbrooke: Önök túlélik a válságot

Richard Holbrooke nagyon aggódik Magyarországért, de úgy látja, nagy szerencsénk, hogy tagjai vagyunk az EU-nak és ez segíteni fog abban, hogy a válságból kilábaljunk. Az egykori boszniai főtárgyaló szerint soha nem fordulhat többé elő az, hogy Oroszország lerohanjon egy országot. Úgy véli, a nemzetközi közösségnek tárgyalnia kell Moszkvával a biztonság, az energia és a klímaváltozás ügyében.

(Richard Holbrooke-kal, a daytoni békemegállapodás megteremtőjével, aki máig az amerikai diplomácia egyik legtekintélyesebb alakja - eddig hétszer jelölték Nobel-békedíjra -, Zágrábban találkoztak az Index riporterei, az Adriatiq Islands Group nevű magyar-horvát turisztikai befeketetői társaság konferenciáján.)

Richard Holbrooke-kal készítettünk interjút

Sokak szerint ön lehet a következő amerikai külügyminiszter. Ennél már csak egy nehezebb feladatot kaphatna, a magyar külügy irányítását. Vállalna-e egy ilyen felkérést is?

A magyar külügy irányítására a feleségem volna alkalmasabb, akit Katy Martonnak hívnak, és az önök honfitársa. De, félretéve a tréfát, én nagyon kedvelem Göncz Kingát, aki szerintem jól végzi a dolgát.

És tényleg ön lesz a következő amerikai külügyminiszter, ha Obama nyer?

Soha ne utasíts vissza egy olyan munkát, amit fel sem ajánlottak, tartja a mondás. Az elmúlt negyven évben többször szolgáltam az amerikai nemzetet különböző pozíciókban, de ezzel kapcsolatban nem kerestek még meg. Túl korai egyáltalán a kérdés felvetése is, hiszen még a választások előtt vagyunk.

Hogyan módosítaná megítélése szerint az amerikai külpolitikát az, ha Obama, illetve, ha McCain nyerne?

Jelentős különbség van a két politikus külpolitikai elképzelései között. McCain véleménye nagyon sokban hasonlít Bush elnökéhez, azzal a különbséggel, hogy néha még az elnöknél is keményvonalasabb. Obama szenátor pedig egy nagyon erős ember, de neki is párbeszédre kell majd törekednie mind a szövetségeseivel, mind pedig az ellenfeleivel. Az Irakból való kivonulás kérdésével kell kezdenie az új elnöknek, az nem kétséges.

Látja ön a gazdasági világválság végét?

Egyelőre nem. Még talán a közepén sem tartunk, és beláthatatlan, hogy mikor lesz vége. És nemcsak a világ, hanem Magyarország számára is ez a legjelentősebb probléma.

Mire számíthatunk mi, magyarok? Elképzelhető egy államcsőd?

Nem gondolom, és remélem, nem is lesz így.

Jelenleg van 85 milliárd dollárnyi államadósságunk, a napokban pedig megnyílt egy 25 milliárd eurós hitelkeretünk. Úgy látszik azonban, hogy talán még ez a pénz sem ment meg minket, hiszen például az év végére bezárhat több autógyár is, ami miatt elveszhet a magyar GDP tetemes része. Mit kellene tennünk azért, hogy ez ne így legyen?

A nagy amerikai autógyárak, a Ford, a General Motors és a társaik szintén komoly bajban vannak. A gépkocsigyártás világszerte jelentősen csökkenni fog. Nem tudom megmondani, mi lesz Magyarországon, hiszen elég régóta, már több mint egy éve nem jártam ott.

Ez elég nagy baj.

Az, hogy nem vagyok jós?

Nem, az, hogy egy éve nem járt nálunk.

Nem tudom, és nem is akarom megítélni Magyarország gazdasági helyzetét. De úgy gondolom, az az egyetlen szerencséje az országuknak, hogy tagja az Európai Uniónak.

Oroszország szomszédságában elég forró a levegő. Ukrajnával se túlzottan felhőtlen a viszony, Grúziát pedig lerohanták. Mi a személyes véleménye, hogyan lehetne előrelépést elérni?

Többször is jártam Grúziában, közvetlenül az orosz invázió után is. Amit Oroszország Grúziával tett, az teljesen jogtalan volt, és nagyon sok mindenkit az 1956-os forradalomra emlékeztetett. Az ország húsz százalékát elfoglalták. Bombáztak mindent, és a határtól több száz kilométerre lévő területeket is elfoglaltak. Az igazi céljuk az volt, hogy Szaakasvili elnököt elmozdítsák, ebben viszont kudarcot vallottak. Amit Oroszország tett, az elfogadhatatlan a nemzetközi közösség számára. A nemzetközi közösség tagjainak újra le kell ülnie Oroszországgal, és meg kell tárgyalni, hogy miképpen lehet és érdemes viselkedni. Mi elfogadható, és mi az, ami nem.

Nagyon fontos közös érdekeink vannak Oroszországgal, még a hidegháború idején is voltak tárgyalások ezekről. Ilyen az energia, a biztonság és a klímaváltozás kérdésköre, Európa biztonsága, a NATO bővítése és a rakétavédelem, valamint: Irán. Számtalan kérdésről érdemes beszélni, de arra garanciák kellenek, hogy ami megtörtént Grúziában, az nem történik meg soha többé.

Végre vízummentesen járhatunk majd az Egyesül Államokba. Lesz-e ennek konkrét gazdasági haszna a kétoldalú kapcsolatokban? Esetleg fogják-e ezt a hasznot mérni valahogyan?

A vízummentesség egy nagyon fontos lépés, és nagyon örülök annak, hogy ez megtörténhetett. Magyarország hosszú-hosszú és hányatott sorsa után végre eljutott egy olyan állapotba, hogy stabil. Már nem a drámák korát éljünk. Nagyon rossz, hogy a gazdasági világválság bekövetkezett, de ez nem jelenti Magyarország végét.

Végül egy könnyebb kérdés: van-e valamilyen kedvenc magyar itala?

Persze. A Tokaji, mindenekelőtt, és nagyon szeretem a magyar ételeket is, de az interjú végén inkább térjünk vissza a komolyabb ügyekre még egyszer. Nagyon sajnálom a gazdasági világválság bekövetkeztét, de Magyarország egy erős ország, amely képes lesz túllépni ezen a helyzeten. Komoly, hosszú távú vízióval rendelkező vállalataik és befektetőik vannak, például ezt a konferenciát is egy ilyen csoport szervezte, jól ismerem őket régóta, igazán elkötelezettek, ha a régió turisztikai iparáról beszélünk. Nem féltem önöket.

A balkáni béke atyja

Richard Holbrooke a világ egyik legbefolyásosabb diplomatája volt a 90-es években, és lehet, hogy ő lesz a következő amerikai külügyminiszter. Felesége, a magyar származású Kati Marton Budapesten népszerűsíti világhírű magyarokról írt könyvét, így jött el ezúttal magánszemélyként Magyarországra. A 90-es években sokszor megfordult itt hivatalos úton: ő volt Clinton elnök balkáni megbízottja, az európai ügyekért felelős külügyminiszter-helyettes. Karrierjét a külügyben még Lyndon Johnson alatt kezdte 1966-ban, tagja volt a vietnami háborút lezáró tárgyalódelegációnak is. Carter idején Ázsiáért felelős külügyminiszter-helyettes volt, ő irányította az USA és Kína közti diplomáciai kapcsolatok felvételét. A republikánus elnökök idején az üzleti világra váltott, és a Lehmann Brothers ügyvezető igazgatója lett. 1993-ban tért vissza a külügyekhez, mint az USA németországi nagykövete. Két évvel később már ismét külügyminiszter-helyettes. Ő vezette a boszniai háborút lezáró daytoni béketárgyalást, de a koszovói háborúban és a ciprusi konfliktus kezelésében is kulcsszerepe volt. 1999-2001-ben Amerikát képviselte az ENSZ-ben. Azóta több nemzetközi szervezet és egy gyógyszerkutatással foglakozó cég vezetőjeként is dolgozott.