Raúl váltja Fidelt

A kubai parlament vasárnap Raúl Castrót választotta a 49 év után lemondott Fidel Castro utódjául. Bár Fidel Castro nem jelent meg a Nemzetgyűlésen a szavazásra, egy lezárt borítékban ő is eljuttatta voksát utódjáról.

Nagy meglepetés nem történt, hogy ne is történhessen, azt biztosította, hogy Raúlnak nem volt ellenjelöltje. Fidel másfél éve, gyomorműtétje után már öccsére ruházta hatalmát.

Hugo Chávez venezuelai elnök gratulált Raúl Castrónak abból az alkalomból, hogy a kubai nemzetgyűlés öt évre hivatalosan államfővé választotta. "Nagyon örülünk ennek az eseménynek. Ölelést küldünk Fidel (Castro) számára (...) és megerősítjük támogatásunkat számodra, Fidel számára és a kubai forradalom számára. Haza, szocializmus vagy halál" - mondta Chávez helyi idő szerint vasárnap a venezuelai fővárosban, a Raúl Castróval folytatott, a kubai televízióban és rádióban élőben közvetített telefonbeszélgetésben.

Venezuela Kuba legfontosabb szövetségese, és a Karib-tengeri szigetország gazdasági stabilitása szempontjából különösen fontos partner, mert igen kedvezményes áron szállít kőolajat Kubának. Raúl Castro a maga részéről szintén üdvözölte a venezuelai népet és "dicsőséges" fegyveres erőket. Az elnöki beszélgetés, melynek során Castro tréfálkozott is, öt órán át tartott. Castro elfogadta Chávez meghívását, hogy látogasson el Venezuelába.

A bátyjánál, Fidelnél öt évvel fiatalabb Raúl Castro 1959 óta állt a második sorban bátyja mögött, a kubai fegyveres erők erőskezű vezetőjeként.Az 1931. június 3-án Biranban született Raúl Castro korán szakított keresztény családi gyökereivel. Huszonkét éves kora óta híve a kommunizmusnak, és a kubai kommunista párt azon kevés tagjának egyike, akik 1953. július 26-án részt vettek a Moncada laktanya ostromában, a kubai forradalmat bevezető eseményben.

Bebörtönzik, majd 1955-ben másokkal együtt kegyelmet kap Batista diktátortól. Ezután Mexikóba megy, ahol Che Guevarával és Fidel Castróval együtt szervezik gerillacsapatukat. 1956. december 2-án a Granma hajó fedélzetén ő is Kubába hajózik. Maroknyi társával együtt 25 hónapig folytat gerillaharcot a Sierra Maestra hegyei között, majd 1959. január 2-án bevonulnak Havannába, menekülésre késztetve Fulgencio Batistát. Raúl a forradalom kezdete óta mindig is a szovjet ortodoxia irányvonalába illeszkedett, és arra törekedett, hogy legyen olyan kubai hadsereg és titkosszolgálat, amely méltó testvére nemzetközi törekvéseihez.

1997-ben Fidel Castro hivatalosan is utódaként jelölte meg öccsét. 2001-ben így nyilatkozott róla: "Kétségkívül ő az az elvtársunk, aki rajtam kívül a legnagyobb tekintélyű s a legtapasztaltabb. És megvan minden tulajdonsága ahhoz, hogy a nyomomba lépjen." Az elemzők szerint azonban alacsony termetű, ráadásul gyenge szónoki képességekkel rendelkező Raúlból hiányzik az a karizma, ami magas, szenvedélyes, maratoni szónoklatokra képes testvérbátyja sajátja.

Raúllal kapcsolatban minden elemzés megjegyzi, hogy bár ő számított az ortodoxabb kommunistának, ő a kapzsibb is. Erre utal a hadsereg megnövekedett szerepe a gazdaság kulcsfontosságú ágazataiban, különösen a turizmusban - a Gaviota-csoport révén az ő irányításuk alatt áll a szállodák nagy része.

Habár az Egyesült Államokkal szemben bátyja mintájára a konfrontáció és a kirohanások eszközével él, időről időre váratlanul jelét adja a nyitásnak is - így például szándékát a kapcsolatok normalizálására az ősellenséggel még Fidel életében, aminek 2001-ben egy ízben nyilvánosan is hangot adott.

Raúl Castro felesége, Vilma Espin - az ország valóságos "első asszonya" -, a kubai nőszövetség elnöke ötvenkét éve. Négy gyermekük és nyolc unokájuk van.