Szeretnéd, ha Arafat lenne a rendőr a környéketeken?

Amerika első reakciója - tehát a terrorizmus elleni háború első fázisa - a szeptember 11-i terrortámadásokra a hatékony, azonnali csapás volt. Az Egyesült Államok gyorsan szétrombolta az al-Kaida hálózatát, bázisait és kiképzőtáborait Afganisztánban, az Oszama bin Ladent támogató tálib rezsimet pedig megbuktatta. Azóta az amerikaiak figyelme újabb hadszínterek felé fordult. Amerikai csapatok érkeztek a Fülöp-szigetekre és Grúziába, lebegtetnek egy esetleges jemeni akciót, és napirenden van az Irak elleni támadás terve is.

De ez még mindig nem egyéb, mint tűzoltás. Nem csak azért, mert az Egyesült Államok eddig láthatólag nem fordított sok energiát arra, hogy a terrorizmus okait szemügyre vegye, hogy a "binladenizmus" - a harcias, Amerika-ellenes, a modern világot elutasító iszlám - gyökereivel foglalkozzon. Hanem azért is, mert a terroristák elleni küzdelemben Amerika még mindig vonakodni látszik attól, hogy hosszútávon is elkötelezze magát. Miután győzött Afganisztánban, az Egyesült Államok európai szövetségeseire akarja bízni a rendfenntartást és az államépítést a széthullott közép-ázsiai országban. A látható ellenség torkát átvágva már továbbállna.

Másszóval, Amerika még mindig húzódozik attól, amit egyesek az Egyesült Államokban ma "új imperializmusnak" neveznek.

Ez az "új imperializmus" annak a felismerése - legalábbis Thomas Donnelly, a Project for the New American Century vezetője szerint -, hogy Amerika nemcsak egy szuperhatalom, hanem egy valódi világbirodalom. Fegyvereinek és gazdaságának erejével senki nem mérkőzhet, ez pedig mérhetetlen befolyást ad neki a világ minden részén. Az ezzel való szembenézés - vagyis ennek az erőnek a szégyenkezés nélküli kihasználása - volna pedig egy igazán hatékony amerikai külpolitika alapja.

Új imperializmus?

Mit is jelent ez? Sokak szerint Amerikának le kellene vetkőznie "szégyellősségét". Például saját érdekében végig kellene vinnie az afganisztáni akciót, segédkeznie a rendfenntartásban és az újjáépítésében, megakadályozni, hogy az országot újra hadurak és terroristaszervezetek vegyék birtokukba. Ne csak a tüzet oltsa el, de a parazsat is tapossa szét.

Egyesek szerint Amerikának új nemzetközi szervezeteket kellene létrehoznia, amelyeken keresztül rendet tehet azokban az országokban, ahol az állam nem képes a szélsőségesek visszaszorítására és a rend fenntartására. Sebastian Mallaby a Foreign Affairs magazin március-áprilisi számában azt javasolja, hogy az Egyesült Államok hozzon létre egy újjáépítéssel és békefenntartással ("nemzetépítéssel") foglalkozó szervezetet, amelyben részt vennének más országok is, de a végső szó Washingtoné lenne. Hasonlóan a Nemzetközi Valutaalaphoz vagy a Világbankhoz. És persze a szervezet független lenne az ENSZ Biztonsági Tanácsától, ahol az oroszok, a franciák és a kínaiak megvétózhatják az amerikai törekvéseket.

"A világban elharapódzó káosz túl veszélyes ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk, de a jelenlegi eszközökkel nem tudunk hatékonyan fellépni ellene" - írja Mallaby, aki szerint Amerikának arra kell törekednie, hogy ha kell, egyfajta gyarmatosító, "nemzetépítő" politikával megfossza az új bin Ladeneket a potenciális hátországtól.

Mások még ennél is kevésbé szégyenlősek: szerintük Amerikának magának kell rákényszerítenie a békét az izraeliekre és a palesztinokra is, akik soha nem tudnának maguktól megegyezni, és háborújukkal destabilizálják az egész Közel-Keletet. A kétoldalú megállapodás elve mellett korábban elkötelezett Thomas L. Friedman, a New York Times befolyásos jegyzetírója - a lap volt bejrúti és jeruzsálemi tudósítója - például egyenesen arra szólít fel, hogy a palesztin területeket helyezzék amerikai ellenőrzés alá, mert az izraeli megszállásnak véget kell vetni, a palesztinokban viszont nem lehet megbízni.

Általánosságban: ahol balhé van, oda amerikai katonákat, hivatalnokokat és pénzt kell küldeni, amíg rend nem lesz, mert különben a káosz továbbterjedhet, és annak az Egyesült Államok is megihatja a levét - vélik ezek a gondolkodók. Pontosan úgy, ahogy a szudáni és afganisztáni állapotokat kihasználva Oszama bin Laden háborút indíthatott Amerika ellen, ezt mások is megpróbálhatják. Amerika nem hagyhatja a helyi vezetőkre a rendfenntartást, mert ők gyakran megbízhatatlanok, és a következményeket másokkal fizettetik meg.

Ahogy Friedman megfogalmazta egyik cikkében: "Szeretnéd, ha Jasszer Arafat lenne a rendőr a környéketeken?"

Na ugye.