Iráni bomba vagy iráni bombázás

2007.08.29. 12:47
Nicolas Sarkozy hétfői beszédében ostorozta Oroszországot és Kínát és kedveskedett a fejlődő államokkal, Szíriával és a baráti USA-val. Reményei szerint a 'bomba' szó kikerülhető az iráni atomprogram megoldásakor.

Nicolas Sarkozy, a franciák új köztársasági elnöke megtartotta első komoly külpolitikai jellegű beszédét hétfőn nagykövetek előtt. Szót ejtett Iránról, hangsúlyozva az arany középutat, azaz a tárgyalást a nukleáris fejlesztések ügyében.

A török EU-s csatlakozást is megemlítette, és újból kiállt az általa kitalált Mediterrán Unió terve mellett. Új ötletként felvetette a Szíriával való kiterjedtebb tárgyalásokat és a diplomáciai kapcoslatok szélesítését. Kitért még a világ legfejlettebb országait tömörítő G8-ak csoportjának bővítésére a nagyobb fejlődő országokkal.

Sarkozy Iránról bővebben is beszélt. Szerinte a szankcióknak is fontos szerepük lehet az atomprogram korlátozásában, de ezzel párhuzamosan le is kell ülni tárgyalni a perzsa állam vezetőivel. "Ez a kezdeményezés az egyetlen, ami képessé tehet minket kiszabadulni a katasztrofális választási lehetőségekből: azaz vagy iráni bomba vagy Irán lebombázása." - mondta el Sarkozy, hozzátéve, hogy ez a konfliktus lehet a világon az egyik legsúlyosabb.

Irán persze igyekszik enyhíteni a helyzetet, mondván, nekik csak elektromos energiára van szükségük, és nem akarnak atomfegyvert előállítani. A francia elnök bírálta Oroszországot is, amely kihasználja az energiahordozókból származó bevételeit és ezen keresztül komplett régiókra tud nyomást gyakorolni. Ezzel a hatalommal azonban Sarkozy szerint nem lehet korlátlanul visszaélni, nem lehet brutalitásra használni vagy azt támogatni vele.

Az Egyesült Államokot is megemlítette beszédében, kiemelve a két ország közötti szoros barátságot, bár megfogalmazta kritikáját is az amerikai világpolitikával kapcsolatban. A Közel-Keletre visszatérve a francia-szíriai párbeszéd felélesztését emlegette, persze csak a szír politika némi irányváltása esetén (ezt főképp Libanon nyugalmának megteremtésén és a folyamatos beavatkozások megszüntetésén értette Sarkozy). A dolog érdekessége, hogy Sarkozy elődje, Jacques Chirac elzárkózott a Szíriával folytatható dialógustól.

Irak kapcsán a francia álláspont változatlan, derült ki Sarkozy szavaiból, legelső lépés a stabilizáció útján az idegen csapatok kivonása.

Törökországot sem hagyta ki a francia vezető, politikáján nem változtatva itt is kiállt régebbi ötletei mellett. A török államot legszívesebben csak az EU kiemelt partnereként látná (bár nem akar szándékosan akadályokat gördíteni elé), de a jövőre megvalósítani kívánt Mediterrán Unióban viszont fontos szerepet szánna számára. Ez a törökök számára elfogadhatatlan, az újonnan megválasztott Abdullah Gül államfő is a teljes EU-csatlakozás híve.

A török kérdést és még sok más égető európai problémát Sarkozy egyfajta "bölcsek tanácsának" felállításával oldaná meg az Unión belül. Kínát alacsony valutaárfolyama miatt bírálta, aminek folytán a távol-keleti óriás tisztességtelen kereskedelmi előnyökhöz jut. Zárásként megemlítette, hogy a G8-ak csoportját 13-ra bővítené, bevonva Kínát, Indiát, Mexikót, Brazíliát és a Dél-afrikai Köztársaságot.