Több biztosító Szlovákiában: visszacsinálják?

Míg Magyarországon 2007-ben éleződött ki a politikai küzdelem a kevert, állami-magánbiztosítós egészségügyről, Szlovákia már túl van egy korszakon: a vita ott épp a magánbiztosítós rendszer megőrzése vagy kvázi visszaállamosítása körül zajlik.

A szlovák egészségügyi reformokat megkülönböztetett nemzetközi figyelem kísérte, és ma is gyakran beszélnek ezen a téren szlovák példáról vagy szlovák modellről (ez persze nem feltétlenül jelent jót, csak egy megoldási javaslatot az egészségügy minden országot nyomasztó gondjára).

Szlovákiában az egészségügy átalakításának fő irányait már a kilencvenes évek elején lefektették, és az egymást váltó kormányok többé-kevésbé tartották magukat ezekhez az alapelvekhez. Két fontos prioritás volt: egyrészt megtartják az általános, mindenkire érvényes kötelező társadalombiztosítást, másrészt az addigi állami ellátás helyett helyet decentralizálják a biztosítási rendszert, és több biztosítónak engedik át a finanszírozást, a biztosításban a magántőke is helyet kap.

Elsőre csődött mondott a több-biztosítós rendszer

Szlovákiában már 1995-től lehetett egészségbiztosító társaságokat alapítani. A rendszer felfutásakor, 1996-ban 12 társaság működött, többségük magánkézben. A korábbi országos egészségpénztár állami tulajdonban maradt, és Általános Biztosító néven működött tovább. Aki nem választott más társaságot, az itt maradt tag – máig itt van a biztosítottak nagyobb része. A másik állami tulajdonú társaság, a Közös Egészségbiztosító a belügyi, a vasúti és a honvédségi biztosítók egyesítésével jött létre.

A több-biztosítós rendszer első nekifutásra hamar csődöt mondott. Ennek legfőbb oka az volt, hogy rosszul osztották el az államhoz befolyt járulékokat, és nem volt elegendő forrás a biztosítók megfelelő működéséhez. A kasszák hiánya 1998-ban elérte a GDP 0,8 százalékát.

A biztosítók emiatt nem tudtak fizetni a kórházaknak, a kórházak a beszállítóknak, a gyógyszercégeknek. A súlyos adósságokat felhalmozó társaságokat a kényszerű egyesülés mentette meg: 1999-re a 12 társaságból öt maradt talpon: a két állami és három magántársaság, az Apollo, a Sideria-Istota és a VZP-Dovera.

Ma a két állami mellett négy magánbiztosító működik, a Dovera, az Apollo, az Európai Egészségbiztosító és az Union. Érdekesség, hogy az Apollo korábban magyar érdekeltség volt, hiszen azt részben a Mol kezében levő Slovnaft alapította (ma már a Molnak nincs itt érdekeltsége). A Dovera az ország egyik meghatározó pénzügyi befektetési csoportjának, a Pentának az érdekeltsége, az Európai Egészségbiztosító osztrák, az Union holland tulajdonban van. A magánbiztosítók összesen a lakosság húsz százalékát tudják ügyfeleik között, de folyamatosan növelik taglétszámukat.

Súlyos hiányok

A kilencvenes évek végére Szlovákiának szembesülnie kellett azzal, hogy önmagában a több egészségbiztosító létezése nem jelent megoldást az egészségügy válságára. A rendszer pazarlóan működött, sok kihasználatlan ágy volt, a gyógyszerkiadások folyamatosan emelkedtek, és egy idő után a rendelkezésre álló forrásokból már nem lehetett finanszírozni az ellátás egyre emelkedő költségeit.

Az egészségbiztosítási járulék összege Szlovákiában a bruttó fizetés ill. jövedelem 14 százaléka. A népesség közel 60 százaléka, nyugdíjasok, gyerekek, munkanélküliek stb. után azonban az állam fizeti a járulékot. A biztosítók szerint a csőd egyik oka az volt, hogy az állam túl keveset fizetett az eltartottak után. 2000-ben például 283 korona volt ez a fejpénz, míg a valódi költségek ennek kb négyszeresét tették ki.

2002-re az egészségügyi kassza hiánya elérte a 26 milliárd koronát (kb. 180 milliárd forint). A választási kampányban koherens elképzelései az egészségügy megújításáról egyedül az Új Polgári Szövetségnek (ANO) voltak. A választások után Mikulás Dzurinda négypárti koalíció élén folytathatta a kormányzást, a koalíció tagja lettaz ANO is. Az egészségügyi tárcát az ANO kapta, a miniszter a párton kívüli Rudolf Zajac lett.

A szlovák egészségügyi reform következő szakasza Zajachoz, illetve a magyar származású Peter Pazitnyhoz, az Egészségpolitikai Intézet egyik alapítójához fűződik. Zajac azzal szembesítette a szlovákokat, hogy ez egészségkassza ilyen súlyos hiánya mellett nem javítható a szolgáltatások színvonala, nem lehet új, korszerű berendezéseket vásárolni, felújítani a kórházakat, emelni az egészségügyi alkalmazottak bérét. Zajac másik vesszőparipája az volt, hogy az egészségügyi rendszert nem lehet korlátlanul terhelni az ingyenesség címszava alatt, ezért korlátozásra van szükség.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!