További Külföld cikkek
- Merényletet terveztek Ferenc pápa ellen, részleteket közölt az egyházfő
- Az egész világ Oroszországra figyel, érkezhet a megtorlás a moszkvai merényletre
- Uniós eljárás indul a TikTok ellen a romániai választásokba történő „beavatkozás” miatt
- Újra Waltonék lettek a leggazdagabb család a világon
- Az amerikai elnökválasztás megmutatta, hogy a hagyományos újságírásnak végleg befellegzett
Míg Magyarországon 2007-ben éleződött ki a politikai küzdelem a kevert, állami-magánbiztosítós egészségügyről, Szlovákia már túl van egy korszakon: a vita ott épp a magánbiztosítós rendszer megőrzése vagy kvázi visszaállamosítása körül zajlik.
A szlovák egészségügyi reformokat megkülönböztetett nemzetközi figyelem kísérte, és ma is gyakran beszélnek ezen a téren szlovák példáról vagy szlovák modellről (ez persze nem feltétlenül jelent jót, csak egy megoldási javaslatot az egészségügy minden országot nyomasztó gondjára).
Szlovákiában az egészségügy átalakításának fő irányait már a kilencvenes évek elején lefektették, és az egymást váltó kormányok többé-kevésbé tartották magukat ezekhez az alapelvekhez. Két fontos prioritás volt: egyrészt megtartják az általános, mindenkire érvényes kötelező társadalombiztosítást, másrészt az addigi állami ellátás helyett helyet decentralizálják a biztosítási rendszert, és több biztosítónak engedik át a finanszírozást, a biztosításban a magántőke is helyet kap.
Elsőre csődött mondott a több-biztosítós rendszer
Szlovákiában már 1995-től lehetett egészségbiztosító társaságokat alapítani. A rendszer felfutásakor, 1996-ban 12 társaság működött, többségük magánkézben. A korábbi országos egészségpénztár állami tulajdonban maradt, és Általános Biztosító néven működött tovább. Aki nem választott más társaságot, az itt maradt tag – máig itt van a biztosítottak nagyobb része. A másik állami tulajdonú társaság, a Közös Egészségbiztosító a belügyi, a vasúti és a honvédségi biztosítók egyesítésével jött létre.
A több-biztosítós rendszer első nekifutásra hamar csődöt mondott. Ennek legfőbb oka az volt, hogy rosszul osztották el az államhoz befolyt járulékokat, és nem volt elegendő forrás a biztosítók megfelelő működéséhez. A kasszák hiánya 1998-ban elérte a GDP 0,8 százalékát.
A biztosítók emiatt nem tudtak fizetni a kórházaknak, a kórházak a beszállítóknak, a gyógyszercégeknek. A súlyos adósságokat felhalmozó társaságokat a kényszerű egyesülés mentette meg: 1999-re a 12 társaságból öt maradt talpon: a két állami és három magántársaság, az Apollo, a Sideria-Istota és a VZP-Dovera.
Szlovákia | Magyarország | |
Lakosság száma: | 5,4 millió | 10 millió |
Egészségügyi összkiadások a GDP százalék arányában (2004) | 7,2 | 8,1 |
Egy főre jutó egészségügyi kiadások USD (2003) (PPP) | 798 USD | 1291 USD |
Születéskor várható átlagos élettartam, férfiak 2004 | 70,29 | 68,6 |
Születéskor várható átlagos élettartam, nők (2004) | 77,82 | 76,9 |
Halálozási ráta/1000 fő (2005) | 9,8 | 13,4 |
Csecsemőhalálozás 1000 élveszületésre (2004) | 6,8 | 6,6 |
Kórházi ágyszám/100 000 lakos (2004) | 698,74 | 782.8 |
Orvosok száma/100 000 lakos (2004) | 312,31 | 333.7 |
Ápolók száma/100 000 lakos (2004) | 661,84 | 840.0 |
Forrás: Egészségügyi Minisztérium |
Ma a két állami mellett négy magánbiztosító működik, a Dovera, az Apollo, az Európai Egészségbiztosító és az Union. Érdekesség, hogy az Apollo korábban magyar érdekeltség volt, hiszen azt részben a Mol kezében levő Slovnaft alapította (ma már a Molnak nincs itt érdekeltsége). A Dovera az ország egyik meghatározó pénzügyi befektetési csoportjának, a Pentának az érdekeltsége, az Európai Egészségbiztosító osztrák, az Union holland tulajdonban van. A magánbiztosítók összesen a lakosság húsz százalékát tudják ügyfeleik között, de folyamatosan növelik taglétszámukat.
Súlyos hiányok
A kilencvenes évek végére Szlovákiának szembesülnie kellett azzal, hogy önmagában a több egészségbiztosító létezése nem jelent megoldást az egészségügy válságára. A rendszer pazarlóan működött, sok kihasználatlan ágy volt, a gyógyszerkiadások folyamatosan emelkedtek, és egy idő után a rendelkezésre álló forrásokból már nem lehetett finanszírozni az ellátás egyre emelkedő költségeit.
Az egészségbiztosítási járulék összege Szlovákiában a bruttó fizetés ill. jövedelem 14 százaléka. A népesség közel 60 százaléka, nyugdíjasok, gyerekek, munkanélküliek stb. után azonban az állam fizeti a járulékot. A biztosítók szerint a csőd egyik oka az volt, hogy az állam túl keveset fizetett az eltartottak után. 2000-ben például 283 korona volt ez a fejpénz, míg a valódi költségek ennek kb négyszeresét tették ki.
2002-re az egészségügyi kassza hiánya elérte a 26 milliárd koronát (kb. 180 milliárd forint). A választási kampányban koherens elképzelései az egészségügy megújításáról egyedül az Új Polgári Szövetségnek (ANO) voltak. A választások után Mikulás Dzurinda négypárti koalíció élén folytathatta a kormányzást, a koalíció tagja lettaz ANO is. Az egészségügyi tárcát az ANO kapta, a miniszter a párton kívüli Rudolf Zajac lett.
A szlovák egészségügyi reform következő szakasza Zajachoz, illetve a magyar származású Peter Pazitnyhoz, az Egészségpolitikai Intézet egyik alapítójához fűződik. Zajac azzal szembesítette a szlovákokat, hogy ez egészségkassza ilyen súlyos hiánya mellett nem javítható a szolgáltatások színvonala, nem lehet új, korszerű berendezéseket vásárolni, felújítani a kórházakat, emelni az egészségügyi alkalmazottak bérét. Zajac másik vesszőparipája az volt, hogy az egészségügyi rendszert nem lehet korlátlanul terhelni az ingyenesség címszava alatt, ezért korlátozásra van szükség.