Egyet még választanak, aztán trianon
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Külföld cikkek
-
Az ukrán külügy kemény üzenetet küldött Magyarországnak, Kijev szívesen átvenné a helyét a EU-ban és a NATO-ban - Egy házaspár végzett egy ukrán nővel, hogy megszerezzék a kisbabáját
- Váratlan lépést tett az Egyesült Államok, nagy kedvezményt adnak Romániának
- Először találtak elpusztult delfineket a Fekete-tengeren a tartályhajók balesete után
- Itt a válasz Donald Trumpnak: az Európai Unió, ha kell, megvédi Grönlandot Amerikától
Vasárnap parlamenti választást tartanak Szerbiában. Bár a szavazás előtt a demokratikus normáknak hellyel-közzel megfelelő pártok jó szokásuk szerint egymás szapulásával vannak elfoglalva, a választás valódi kérdése nem az, hogy melyikük lesz képes a kormányalakításra. A választás valódi tétje, hogy együtt képesek lesznek-e kizárni a hatalomból a legnépszerűbb szerb pártot, a világ közvéleménye számára teljes mértékben elfogadhatatlan, szélsőjobboldali Szerb Radikális Párot (SRS).
Vojislav Kostunica és Boris Tadic
Körkörös gyűlölet
Bár egy szerb mondás szerint a szerbek mindig megnyerik háborúikat, aztán elvesztik a békéket, ha konkrétan Szerbia területére koncentrálunk, akkor Koszovó elvesztése lesz az ország első jelentős területvesztése modernkori történelmében. A modern szerb állam 1815-ben alakult meg Dorde Petrovic (Karadorde) felkelése után. Az ottomán török birodalomtól részben függetlenedett hercegség a mai Vajdaság határától a mai középszerbiáig tartott. Szerbia területi gyarapodása az első, és főként a második balkáni háborúhoz köthető, a második balkáni háborút lezáró 1913-as bukaresti szerződés után területe megduplázódott, ekkor alakultak ki az ország jelenlegi déli és keleti határai. Ekkor került vissza az országhoz a középkori szerb állam területe, Koszovó is.
Szerbia az első világháborúban megszerezte a mai Vajdaság területének a javát is - leszámítva a szerémséget, ami ekkor, illetve a világháború után létrejött Szerb-Horvát-Szlován Királyság és az 1929-ben született Jugoszláv Királyság korszakában Horvátországhoz tartozott. A Jugoszláv Királyságban egyébként a mai értelemben nem beszélhetünk Szerbiáról, hiszen akkor az országot kilenc bánságra szakították - ezek közül kettő horvát, négy pedig szerb többségű volt.
A II. világháború után a titói jugoszláviában a Szerémség keleti részét is Szerbiához csatolták, a bánságokat pedig eltörölték. Ekkor alakultak ki az utódállamok mai határai is. Ez alól csak az 1974-es alkotmánymódosítást követő időszak volt kivétel, amikor Koszovó és Vajdaság kilenc évig széles körű autonómiát élvezett. A kilencvenes években dúló jugoszláv háborúkat a szerbség ugyanakkor annak ellenére területi veszteségként élte meg, hogy a hivatalos Szerbia területe sértetlen maradt. De szerb többségű területek szakadtak le a közös államról Boszniában és Horvátországban is. A modern Szerbia első területvesztése azonban Koszovó lesz, amennyiben a nemzetközi közösség valóban legalább részleges függetlenséget ajánl az albánok lakta, nemzetközi irányítású országrésznek.
A szerbiai választási eredmények megjóslását megnehezíti, hogy egyáltalán nem lehet közvélemény-kutatási adatokat fellelni az interneten, a hírügynökségek pedig hivatkozások nélkül idéznek felméréseket, amik szerint biztosra vehető, hogy a legtöbb szavazatot az SRS szerezheti meg. Szintén biztosra vehető, hogy egymagában az SRS nem szerezhet kormányképes többséget. Így a fő kérdés az, hogy a második-harmadik erőként rangsorolt Szerb Demokrata Párt (DSS - a kormányfő Vojislav Kostunica alakulata), illetve a Demokrata Párt (DS - Zoran Dindic meggyilkolt miniszterelnök és Boris Tadic államfő pártja) elegendő szavazatot szerez-e ahhoz, hogy Tadic a győztes helyett Kostunicát, vagy a DS jelöltjét, Bozidar Delicet kérje fel miniszterelnöknek.
Apróbb csavar a történetben, hogy Tadic ki nem állhatja Delicet, de ez a világnak ezen a táján nem annyira meglepő. A már említetteken kívül a reformista G-17 (Kostunica szövetségesei, Delic kormányában nyilatkozataik szerint nem vállalnának szerepet), a Milosevic óta nem sokat változó Szerb Szocialista Párt (SPS) és az Otpor diákmozgalomból kinövő Liberális Demokrata Párt (LDP - Tadichoz állnak közel, de nem hívei Bozidar Delicnek) juthat a parlamentbe.
Nem nyugszanak bele
A választás központi témája mi más is lehetne, mint Koszovó. Bár egyes felmérések szerint a szerbség bölcsőjének esetleges elvesztése a közvélemény kisebbik hányadát érdekli, ám az éppen a politikailag aktívabb. (A bizonytalanok tábora milliósra tehető, ami a teljes választókorú népesség húsz százaléka.) Koszovó elvesztését egyedül az LDP tartja elfogadhatónak, vezetőjük, Cedomir Jovanovic szerint el kell fogadni tényként, hogy a tartomány 1999 óta nem része Szerbiának. Kostunica egyértelműen nacionalista politikusként természetesen nem beszélhet Koszovó feladásáról, ahogy a DS is a tavalyi, Koszovót Szerbia elválaszthatatlan részeként definiáló alkotmány mellett kampányolt.
Cedomir Jovanovic, a Liberális Demokrata Párt elnöke
Koszovó problémájával egy későbbi elemzésünkben foglalkozunk, annyit azonban fontos tudni, hogy egyáltalán nem lefutott a függetlenség kérdése. Ez megmagyarázza, hogy a merev szerb álláspont ellenére az EU miért is gondolja úgy, hogy tulajdonképpen mindegy, ki nyeri a választásokat, ha azok nem a radikálisok.
Megédesítenék a veszteséget
Kostunica nemrég a B92 rádiónak adott interjújában fontosnak tartotta kiemelni, hogy immár nem csak szavakban, hanem tettekben is az EU-csatlakozás elkötelezettje. Márpedig, nevük elhallgatását kérő EU-s forrásaink szerint, ha a demokratikus pártok kerülnek hatalomra, az új kormány nagy ajándékot kaphat Brüsszeltől. Forrásunk szerint az EU februárban felújítja a tárgyalásokat Szerbiával a társulási szerződésről, ami az első lépés a hivatalos tagjelöltté váláshoz.
Forrásunk állítását alátámasztja az Európai Bizottság hétfői nyilatkozata is. Ha a "demokratikus vezetők" nyernek, Szerbia szorosabb kapcsolatba kerülhet az EU-val és tagjelöltté is válhat, írta a Reuters.
Szállításra készítik elő a szavazólapokat egy belgrádi nyomdában
Azaz, az EU jutalomrépákkal igyekszik megédesíteni Szerbia számára a február elején várható rossz hírt, miszerint Martti Ahtisaari különleges megbízott a függetlenség valamilyen formáját fogja ajánlani Koszovó státusának rendezésére. És ezt, ha egyáltalán, csak úgy lehet lenyomni a szerbek torkán, ha a radikálisok még nincsenek hatalmon. A szerb trianon után valószínűleg úgyis hatalomra kerülnek. Ezért is halasztotta az EU a státustárgyalások teljes kudarca után novemberről februárra, a választások utánra Marti Ahtisaari tervezetének határidejét.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
