Egy kis haditechnika: az első csapás fegyverei

Az akcióban részt vett mindkét B-2 Spirit lopakodó nehézbombázó egyesült államokbeli bázisról (a Whiteman légitámaszpontról, Missouri államból) indult bevetésre, majd a Diego Garcia szigetén lévő brit támaszponton szállt le. (Diego Garcia pár négyzetkilométeres kis sziget az Indiai-óceán közepén). A B-2-esek műholdról vezérlelt "intelligens" bombákat dobtak le. A radarok számára láthatatlan, 18 tonnányi bombaterhet szállítani képes B-2-es egyébként a világ legkorszerűbb és legdrágább harcigépe, darabonként több mint kétmilliárd dollárba kerül.
A B-2-es nehézbombázóról részletesebben

Kattintson a nagyításhoz!

A B-1-es szuperszonikus nehézbombázók és B-52 bombázók Diego Garciáról támadtak, míg a bombázókat kísérő vadászok a Perzsa-öbölben állomásozó USS Carl Vinson és USS Enterprise repülőgép-hordozókról.
A USS Carl Vinson repülőgép-hordozó
A USS Enterprise repülőgép-hordozó

A B-1-es szuperszonikus nehézbombázó a leggyorsabb gép a maga kategóriájában, 214,6 tonnás tömegét - amelyből 38,1 tonna bomba is lehet - óránként 1450 kilométernyit képes előrecipelni.
A B-1-es szuperszonikus nehézbombázóról részletesen

A B-52-es az amerikai légierő egyik legbeváltabb, legrégebben (1955-ben) rendszerbe állított típusa. A 219 tonnás felszállósúlyú "repülő erőd" részt vett a vietnami háborúban éppúgy, mint az iraki vagy a jugoszláviai hadműveletekben.

A BGM-109 Tomahawk robotrepülőgépeket (cirkálórakétákat) hajókról és tengeralattjárókról indították: négy amerikai hadihajó - a USS Philippine Sea cirkáló, a USS O'Brien romboló, a USS John Paul Jones torpedóromboló és a USS McFaul torpedóromboló -, valamint egy brit - a HMS Trafalgar - és egy amerikai tengeralatjáró - a Los Angeles osztályú USS Providence - vett részt az akcióban.
A BGM-109 Tomahawk cirkálórakéta

Az ellencsapás kronológiája