Szaddám a sztálingrádi taktikával próbálkozik

A második Öbölháború első hat napja alapján elmondható, hogy az iraki katonák sokat tanultak az 1991-es Öbölháború óta. Például nagyon figyelmesen választják ki azokat a helyszíneket, ahol hajlandóak harcba bocsátkozni a szövetséges erők katonáival, írta az USA Today. Irak tökéletesen megértette a gerillaháború lényegét: az Egyesült Államok haderejének kizárólag a leggyengébb pontjait támadja, például azt a közel háromszáz kilométer hosszú utánpótlási vonalat, amely Irak közepétől Kuvaitig vezet.

Bagdad a világ legjobban védett városa

Az iraki erők 1991-ben beásták magukat a sivatagba, ez által a szétszórt egységek kiváló célpontjai lettek az Egyesült Államok tankjainak és bombázóinak. Most azonban más stratégiát követnek, és erejük jelentős részét a lakott területekre koncentrálják. Kitűnő példa erre, hogy Bagdadban és környékén az iraki Köztársasági Gárda hat hadosztályával találkozhatnak a szövetséges erők, a fővárosban Szaddámnak körülbelül 80-100 ezer elszánt védője állomásozik. Jelenleg Bagdad a világ egyik legjobban védett városa, több mint hatezer légvédelmi üteggel és rakétakilövővel.

Több százezer fegyveres

Az iraki diktátor ráadásul nemcsak a reguláris hadsereget, hanem az uralkodó Baasz párt tagjait, törzstagokat és a hírszerzés embereit is mozgósította, írta a Financial Times. Összesen több százezer fegyveres védi a zsarnok rendszerét, és a vezetők egyre jobban bíznak a stratégiájuk működőképességében.

Sztálinhoz hasonlították Huszeint

Néhány elemző párhuzamot állít fel Szaddám Huszein és Sztálin, illetve Bagdad és Sztálingrád között. Robert Fisk, a The Independent újságírója úgy véli, hogy Szaddám bizonyos esetekben Sztálinhoz hasonlóan szólt népéhez és katonáihoz. "Eljöttek elpusztítani országunkat, és nekünk állva kell maradnunk, el kell pusztítanunk őket, meg kell védenünk az embereket és az országot_El kell vágnunk a torkukat_Azért jönnek, hogy elvegyék a földünket. De amikor belépnek városainkba, megpróbálják elkerülni a csatát erőinkkel, és a fegyvereink hatótávolságán kívül maradnak" - idézte az iraki diktátort Fisk.

Szerinte Szaddám hozzáállása alapvetően hasonlít Sztálinéra, hiszen az iraki vezető egyfolytában azt sugallja népének, hogy tartson ki, ne adja fel, mert minden eltelt nap újabb fájdalmat okoz Washingtonnak és Londonnak. Fisk ugyanakkor attól fél, hogy a sztálingrádi hasonlat végül igaznak bizonyul. A második világháborúban hat hónapig tartott a sztálingrádi csata, melynek során a szovjet városvédők beengedték a Sztálingrádba a látszólag verhetetlen német hadsereget, majd hosszú, véres harcokban sikerült felmorzsolniuk a támadókat, és végső soron megfordítaniuk a háború erőviszonyait..)

Nem lesz Sztálingrád az Eufrátesz partján?

Ralph Peters nyugalmazott amerikai tiszt és számos modern háborúval foglalkozó könyv szerzője az USA Today hasábjain kifejtette, hogy "Amerika nem fog egy Sztálingrádi háborúba bonyolódni az Eufrátesz mellett". Az irakiak azonban mindenképpen városi harcokra akarják kényszeríteni a szövetséges erőket. Jaszin Ramadan alelnök elmondta: "Azt mondom, engedjük őket háromszáz kilométert megtenni abba az irányba, amerre most is tartanak, és hagyjuk, hogy koncentrálják tankjaikat és a tengerészgyalogságukat. Elég időt adunk nekik és nem zavarjuk őket. De amikor megjelennek egy város vagy egy falu közelében, ugyanazt fogják tapasztalni, mint Umm-Kaszr esetében.

Civilek közé bújnak a védők

Az is teljesen világos, hogy Irak nem hagyományos harcot folytat. Dél-Irakban például Szaddám katonái civil ruhába öltöztek, és láthatóan csak nyílt tűz hatására adják meg magukat. Egyes jelentések szerint a harcosok gyermekek és asszonyok közé vegyülve közelítették meg a szövetséges erők katonáit.

A Szaddámhoz lojális erők nagy része valószínűleg az ötmillió lakosú fővárosban illetve annak környékén fog véres harcokba keveredni az Egyesült Államokkal. Ha az irakiak komoly veszteségeket tudnak okozni a szövetségesek seregeiben, miközben esetleg civilek lemészárlását kényszeríthetik ki ellenségeiknél, az eseményekről beszámoló televíziós közvetítéseknek drámai hatása lehet a világ közvéleményére.

Mégsem örülnek a felszabadítóknak?

W. Patric Lang, nyugalmazott ezredes, aki a West Point katonai főiskolán foglalkozott az arab helyzettel, úgy véli, a Pentagon nagyon rosszul számolta ki, hogy az irakiak milyen mértékben fognak Szaddám ellen fordulni. Az iraki háború első hetében semmi jele nem mutatkozott annak, hogy a hadsereg egységeinek bizalma megingott volna a diktátorban. "A feltételezés szerint az irakiak azon vágya, hogy megszabaduljanak a zsarnoktól, ellensúlyozná az iraki nacionalizmust és idegengyűlöletet" - mondta Lang. "Többször is hangoztattam, hogy nem fognak örömmel fogadni minket."