Koreák között félúton

A koreai félsziget népszerű zarándokhelye a déli fővárostól alig ötven kilométerre fekvő demilitarizált zóna (DMZ). Az utak szervezése jól jövedelmező üzletág, évente több tíz ezren tesznek kitérőt Szöulból a háborút (1950-1953) "függőben hagyó" fegyverszüneti egyezmény értelmében létrehozott négy kilométer széles, kétszáz kilométer hosszú földsávhoz, a két Korea kvázihatárához.

A vegyes fennhatóságú, különleges státuszú területen 1976-ban, egy véres incidens miatt megtiltották a demarkációs vonal átlépését. A biztonsági előírások végletes szigorításának következménye a "határ" két oldalán egymástól olykor csak karnyújtásnyira álló fegyveresek világszerte ismert képe. A megdöbbentő látvány, a formálisan fennálló hadiállapot hideglelős atmoszférája és az úticél történelmi szerepe mellett komoly vonzerő a röpke bepillantás lehetősége Észak-Koreába. Az út tapasztalatai alapján ebben bízhatnak az utakat szervező cégek is. A világhálón böngészve számos ajánlatot találhatunk, nem csak koreai irodáktól.

Felhevülés

Tekintse meg képeinket!

Az érdeklődő külföldieknek (dél-koreai állampolgárok csak külön engedély birtokában juthatnak be az övezetbe) egy sajátos dress-code előírásainak kell megfelelniük: a zónába tilos rövid- vagy farmernadrágban, nyitott lábbeliben belépni. Az útlevelet több ponton ellenőrzik, ezért az okmányt a szálláson felejtők búcsút mondhatnak akár a teljes befizetett összegnek (körülbelül tizenkétezer forint) is.

Indulás után az idegenvezető a zóna történetének tömör ismertetésén felül kifejti nézeteit az újraegyesítésről, megemlítve az érem "másik oldalát" is. A békefolyamat záróaktusának megítélése távolról sem egyöntetűen pozitív a déliek - elsősorban a fiatalok - körében, a megvalósulásával várhatóan bekövetkező tetemes gazdasági hátrány és a tömeges belső migrációból eredő társadalmi feszültség nem megkerülhető kérdés. A guide közben kikéri az utazók véleményét is, kevés sikerrel.

Az első megálló - még a DMZ-n kívűl - az odusani Egyesítés Háza, ahol a magaslatról távcsővel északi földművesek, katonák, propagandafalu és a világ legmagasabbnak mondott zászlórúdja látható. Az objektumon belül a két ország diplomáciai erőfeszítéseinek bemutatásán kívül többek között egy átlagos északi otthont, tantermet valamint mindennapi használati cikkeket állítottak ki (hanglemez, pénz, ruhák stb.), a pamflet szavaival: "...a firsthand look into the North". Itt, ha kedvünk tartja, szuvenírt - például népdalkazettát, alkoholt - is beszerezhetünk.

Tűzközel

A zónába lépés után ENSZ-busz viszi az utazókat a Közös Biztosítású Területre (KBT), az 1976-ban szerencsétlenül járt amerikai tisztek egyike után elnevezett Bonifas bázisba. Itt már érezhető az utólag aligha magyarázatra szoruló éberség. Az ENSZ parancsnoksága alá tartozó egységre különösen nagy nyomás nehezedik, mivel a helyőrség - csupán pár száz katonával - az első ütközőpont fegyveres támadás esetén. Ezt a szcenáriót tartja legvalószínűbbnek az a maroknyi fanatikus dél-koreai, akik a DMZ alatt vájt, tankoknak is elég nagy alagutakat - ezekhez is indítanak utakat - kutatja több mint tíz éve.

A továbbindulás előtt korrekt előadást ülhetünk végig, majd egy felelősségvállaló nyilatkozatot kell aláírnia mindenkinek. Ennek értelmében a KBT területén a félreérthető (vagy éppen félreérthetetlen) gesztusok, a hangoskodás, az északi katonák bármilyen ingerlése tiltott, és ezt érdemes komolyan venni. A túrának ebben a szakaszában a látogatók csak párokba rendeződve haladhatnak, és a kísérők nem díjazzák, ha valaki önállósítani akarja magát. A kamerával is csínján kell bánni. A legemlékezetesebb hely következik, egy toronyból látni - és fényképezni - lehet a szemünk elé táruló "másik" oldalt.

"Az északiak megfélemlítése"

Klikk a képre!

A barakkokat kettészelő, határnak tekintett betonszalag, az akár túlméretezett Lego-háznak is nézhető északi parancsnoki épület és az előtte rezzenéstelenül posztolók látványára szabályzat nélkül is suttogóra vált az ember. Az út a belépésre engedélyezett tárgyalóépületben folytatódik, ahol a szolgálatot teljesítők kezüket a csípőjükhöz szorítva, mozdulatlanul állnak. A szigor később felenged, közösen fotózkodni is lehet velük. Egyébként a dél-korea katonák szinte mindegyike napszemüveget visel, rendeltetése a guide tájékoztatása szerint az északiak megfélemlítése. Az épületen belül a határvonalat zászló-, illetve mikrofonsorok jelképezik.

A KBT után páncélozott harckocsi kiséri a menetet egy darabig, Szöul irányába. Mielőtt a zónát elhagynánk, a buszból pillantást vethettünk a Nincs Visszaút nevet viselő hídra, ahol a hadifogolycsere lezajlott: az északi katonák választhattak a hazaút vagy a déli oldal között (kínai fegyvertársaik az anyaország helyett Tajvan mellett is dönthettek). A déliek közül aki úgy gondolta, végleg az ellenoldalon maradhatott. A sorsfordító lépés családok szétszakadásának tömegéhez vezetett, amit a közelmúltban - némi látványdiplomáciai mellékízű - családlátogatások szervezésével igyekeztek orvosolni.

Élménykoktél

A hét-nyolc órás túra vegyes benyomásokat kelthet. A hadieszközök, katonák közvetlen közelsége veszélyérzetet kelt, holott kis valószínűséggel lennénk "rosszkor, rossz helyen". De nehéz szabadulni attól a gondolattól is, hogy egy nagyszabású, hatásvadász valóságshow vendégei vagyunk.

Az eltelt fél évszázad kedvezményezettje a természet; a terület állat- és növényvilága a fegyverszüneti állapot fennállása óta lényegében háborítatlan. Míg madártávlatból a szituáció békés, emberközelből már kevésbé: becslések szerint ezidőtájt mintegy kétmillió katona vár bevetésre készen az övezet két oldalán.

A Koreai háború 1945. augusztus 15-én Hirohito császár bejelentette Japán feltétel nélküli kapitulációját. A megszálló hadsereg lefegyverzését a 38-ik szélességi körtől délre az amerikaiak, északra a szovjetek kezdték meg. Napra pontosan három évvel Japán fegyverletétele után megalakult a Koreai Köztársaság, a kérlelhetetlenül antikommunista Li Szin Man elnöksége alatt. Röviddel rá, szeptember 9-én a gerillahadviselésben is jártas Kim Ir Szen vezetésével létrejött a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. Mindketten az egyesített Korea irányítását tűzték ki célul. A kétoldalúlag kezdeményezett provokációk idején Dean Acheson külügyminiszter félreérthető kijelentése - Dél-Korea és Tajvan nem tartozik az USA védelmi övezetébe - bátorítólag hatott az északiakra. Az amerikaiak tétlenségére játszó Moszkva katonai segítő ígéretét készpénznek véve 1950. június 25-én Észak-Korea támadásra szánta el magát. A hidegháború idején kitört konfliktus magában hordozta az eszkalálódás lehetőségét, az eszmei támogatáson túl a harctérre csapatokat is vezénylő vörös Kína befolyásának növekedésétől tartva Truman elnök atomfegyver bevetését is számításba vette. A frontvonal 1951 tavaszára visszasodródott a 38-ik szélességi körhöz. A fegyverszüneti tárgyalások még ugyanabban az évben, Kaszongban megkezdődtek az ENSZ koalíció, az észak-koreai és a kínai néphadsereg között. Egy helyszínváltozatás és valamivel több mint ezer(!) találkozó után 1953. július 27-én Panmindzsonban tűzszüneti egyezményt kötöttek, békeszerződést azonban a mai napig nem.