Elnökválasztás hajnalán Amerika

Fotó: Reuters

Az elnökválasztási kampány negyven éve nem volt ennyire szoros, mind az országos felmérések, mind az államokra lebontott közvélemény-kutatások szerint fej-fej mellett haladnak a jelöltek. Bár több állam szavazói még mindig bizonytalanok, számuk csökkent az elmúlt napokban. A megszerezhető 538 elektorból a legfrissebb adatok szerint várhatóan legalább 230-at gyűjt be a demokrata Al Gore, 224-et pedig a republikánus George Bush. 84 elektor sorsa eldöntetlen még. Egy másik felmérés szerint azonban Bush áll jobban elektorok dolgában. (A győzelemhez legalább 270 elektorra van szükség; lásd keretes írásunk.)

New Hampshire két városában már le is bonyolították a választást, itt a hagyomány szerint már éjfélkor az urnákhoz járulhatnak az emberek - mind Dixville Notchban, mind Hart's Locationban Bush nyert. Ez azonban nem jelent semmit - a felmérések állami szinten Gore előnyét mutatják.

Fotó: Reuters

Semmit nem bíznak a véletlenre

A jelöltek az elmúlt nap sem bíztak semmit a véletlenre, mindketten folyamatosan kampányolnak azokban az államokban, amelyek a felmérések szerint még nem ,,döntötték el", kire szavaznak. Al Gore utolsó, 16 órás ,,turnéján" előbb Iowába és Missouriba, majd Michiganbe és Floridába repült. Egyelőre mind a négy állam ,,sorsa" eldöntetlen. George Bush ellenfele otthonában, Tennessee-ben, majd Wisconsinban és Iowában gyűjtötte a szavazatokat, de bekukkantott Arkansasba, ,,Clinton-országba" is. Bush otthon, Texasban tölti a választás napját. Bush győzelme biztos a hagyományos republikánus területeken - a déli államok, a préri és a Sziklás-hegység államai -, míg Gore biztosan számíthat a keleti partra és Kaliforniára.

Pat Buchanan és Ralph Nader, a Reformpárt és a Zöldpárt jelöltjei is aktívan kampányoltak hétfőn; különösen Nader részvétele lehet a döntő, hiszen 3-5 százalék körüli támogatottságával - amit jórészt a demokratáktól ,,csen el" - eldöntheti a versenyt a republikánus jelölt számára. Nader többször kijelentette, eszében sincs visszalépni, még ha ezzel Bush-t segíti is a győzelemhez.

Kongresszusi választásokat is tartanak

Kevésbé parádés, de annál fontosabb, hogy kedden a kongresszusi képviselőhelyek egy részére is választásokat írnak ki. A szenátus harmadát és a képviselőház egészét választják ma újra, és sok ügy alakulását - beleértve a sokat vitatott költségvetési többlet elköltési módját - valójában ez fogja eldönteni, nem pedig a Fehér Házért folytatott verseny. Jelenleg a republikánus párt 223 képviselővel bír a képviselőházban, szemben a demokraták 210 képviselőjével, a szenátusban pedig 54-46 az arány. A demokratáknak öt helyet kell elnyerniük a szenátusban választásra kiírt 34 hely közül, hogy átvegyék az irányítást. Erre minden esélyük meg is van, hisz hat körzetben fej-fej mellett haladnak a jelöltek. A képviselőházban szintén nem elképzelhetetlen a váltás: itt az ötvenes évek óta demokrata ,,uralom" van, 1994-ben sikerült először átvenniük az irányítást a republikánusoknak, viszont fölényük folyamatosan csökkent az 1996-os és 1998-as választásokon.

A választás szabályai Az amerikaiak nem közvetlenül választják az elnököt, hanem egy ún. elektori rendszer szerint. Minden állam lakói külön szavaznak, és végül az egyes államok elektorai választják meg az elnököt az alapján, hogy a saját lakosaik hogyan voksoltak. A népesebb államok több képviselõvel bírnak; ezért, bár Bush sokkal több államban vezet, az elektorokat nézve előnye kisebb, mert a "Gore-párti" államoknak nagyobb a lakossága, ezért több elektort is adnak. Így előfordulhat az is, hogy valaki több szavazatot kap, és mégis veszt, mert elektorok dolgában rosszabbul áll. Ez azonban még csak egyszer fordult elő: 1888-ban a demokrata Grover Clevelandet a szavazatok 48,6 százaléka csak 168 elektorhoz juttatta, republikánus ellenfele, Benjamin Harrison viszont 233-at gyűjtött be 47,8 százalékkal. Az amerikai alkotmány rendelkezik arról is, hogy mi történjék akkor, ha mindkét jelölt ugyanannyi elektori szavazatot kap. Ebben az esetben a kongresszus dönt. Ha a képviselőháznak ez nem sikerül, úgy a szenátuson a sor. Azonban a szenátusban kétharmados többségre volna szükség a döntéshez, és ez a mai pártviszonyok mellett kizárt. A következő lépésben a képviselőház elnökét jelölnék ki "vészelnöknek", vagy ha ő nem vállalja, a szenátusét. Ha a szenátus elnöke sem vállalja, esetleg nem alkalmas - a jelenlegi elnök 97 éves -, úgy a külügyminiszter kerül a Fehér Házba. Csakhogy Madeleine Albright nem amerikai születésű (cseh), tehát az alkotmány szerint nem lehet elnök. Így aztán a pénzügyminiszterre hárulna az ország kormányzásának feladata: sok sikert, Larry Summers! Eddig mindössze egyszer volt szükség erre a "vészforgatókönyvre": 1800-ban - 35 eredménytelen szavazási kísérlet után - a képviselőház Thomas Jeffersont választotta Aaron Burr ellenében. Legutóbb 1960-ban volt ennyire szoros a verseny, akkor John F. Kennedy a szavazatok mindössze 0,02 százalékával győzte le Richard M. Nixont.